Psihologia lui Platon în biserică (Carte)

 

Platón lélektana az egyházban

Hogyan került be az egyházba Platón lélektana?

 

In memoriam Dévai Biró Mátyás - “Magyarország Luthere”, “A szentek aluvásáról” könyv szerzőjének emlékére

 

2019

 

Lektort és egyben szponzort vagy impresáriót is keresek a jelen történelmi-bibliai munkám kinyomtatásához magyar nyelven: Platón lélektana az Egyházban - Hogyan került be Platón lélektana az Egyházba? Az érdekeltek vegyék fel velem a kapcsolatot:

debuzaprojects@yahoo.com címen

 

Csupán a testünk hal meg, vagy a lelkünk is?

Bibliai nézőpont az ember haláláról és feltámadásáról – mint egyetlen reménységünkről, a Biblia fényében

 

 

Ez a könyv elsősorban keresztényeknek szól, főleg azoknak akik tudtukon kívül hisznek benne.

 

Motto: Egy történész - ha teljesen szabad - abban a kiváltságos helyzetben van mint egy próféta, csakhogy ő nem a jövőbe néz, hanem a multba.

 

A könyv témái, fejezetekben

Előszó

1. Platón és lélektana

2. Ki volt Alexandriai Origenész? És milyen elsődleges köze van - Platón után - e platóni lélektannak az egyházba való beszivárogtatásában?

3. Miért kellet Origenésznek és tanárainak ez a lélektan? Origenész lélektana második századi véleményekkel összevetve

4. A szellem és lélek helyes meghatározása

5. A bibliai szöveghűség dilemmái

6. Bibliai lélektan

7. BIBLIAVERSEK AZ EMBER LELKÉRŐL (huszonegy értelmi áttekintés) - Mi a lélek ezek szerint?

8. Írások, amelyek tárgyalják az ember halál utáni állapotát

9. A lélek szó összes használata a Bibliában

10. Bibliaversek ahol a "seol" és "hádész" a halottak „nyugalomhelye” - Milyen állapotban vannak a halottak a Seolban (Hádészben), azaz a „Halottak nyugalomhelyén”?

11. „Fordított érme” - a bumeráng hatás

12. Pár gondolat a hústestről – a test még tartogathat meglepetést a tudósok számára

13. Feltámadás a halottak állapotából – miért szükséges a test

14. Szövegkritikai tudnivalók

A szerzőről, azaz rólam

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előszó

 

Kedves olvasó!

Amit megtudtam e téren leírtam. Mindezt kérlek ne vedd sértegetésnek vagy kötözködésnek, hanem felvilágosító szándéknak. A gyógyszer is keserű, de hasznos, sőt néha létfontosságú. Talán ez a mű is az, keserű gyógyszer, de jótékony hatású, egyesek esetében életmentő.

Akitől csak lehetett tanultam, nagyon sokat olvastam és elemeztem az olvasottakat, összevetettem a forrásokat. Rájöttem, hogy a némelyek által úgynevezett ellentétes ókori krónikák, nagy vonalban nem ellentétes dolgokat mondanak (ez nem jelenti azt, hogy nem mondanak ilyet is), hanem inkább kiegészítő részleteket. Ez a meglátás nagy hasznomra vált.

Nemhivatalos történésznek vallom magam és ez egy előny. Nem vagyok a történelmi tudomány - néha változatos - korlátai közé zárva. Teljesen szabad történész vagyok.

Igen, egy történész - ha teljesen szabad - abban a kiváltságos helyzetben van mint egy próféta, csakhogy ő nem a jövőbe néz, hanem a multba. “Visszamehet a multba”, “láthatja a mult dolgait” és “ismerheti a multkori fejleményeket” éppúgy ahogy egy próféta előremehet a jövőbe, láthatja a jövőbeli dolgokat és ismerheti a jövőbeli fejleményeket.

Az ismeretnek és tudásnak van egy nagy hátránya is (1Korintus 8:1,2), az, hogy képes beképzeltekké tenni, képesek vagyunk azt mondani, hogy a legjobbak vagyunk bizonyos téren, szakmában, stb.. Ez mások vagy magunk iránti imádattá fajulhat. Ne feledjük a korabeli papok és az Úr Jézus esetét! Hisz épp azok voltak az igazság legádazabb ellenzői, akik fellegvára kellett volna hogy legyenek az igazságnak. Ki tudná tehát megmondani, hogy valójában az értékskála fokán ezek vagy mi hol állunk? Mi magunk? Egyáltalán nem. Csakis Isten.

Ezért van annyi tévedés a világban, történelmi szinten is. Egy ember tévedését - ha azt az embert vagy tanát arra becsülik ami valójában nem - axiomaként fogják kezelni (ha nem érted a fogalmat keresd ki egy magyar értelmezési szótárban). De ez nem axióma, hanem sztereótípia. Ez történt Platón lélektanával is. Azt vélték, hogy ő volt a legjobb a lélektan terén. Valójában? Miért? Istentől vette volna a magyarázatát? Ezt nem állította. Az igazság az, mivel ő volt e tan legjobb szónoka. Egy jó szónok azonban még mondhat „szentségtörő kijelentéseket”, mint alább meglátod. De lássuk csak, ki volt Platón, a pogányul gondolkodó ember, figyelembe véve más nézetét is. Ez nem lejáratás, a lejáratás az, amikor valakiről igazságtalan dolgot feltételezel. Ez Platón leírott véleménye. Nos, engem hogyan néznél ha bizonyos barbár népek szexuális életét tartanám a legjobbnak, értsd ezalatt a közös szexet, mindenki mindenkivel...? Mellesleg megjegyzem, hogy az ezt művelő pogány népek némelyike – mint például a szkíták, rettenetes nemi járványt kaptak és terjesztettek maguk között, mely – mint a korai történelmi források mutatják – a nemzőképtelenséghez és ez által a csőd szélére vezette ezt a szép, királyi kinézetű népet. Fájdalommal közösültek, nem is moshatták a nemi szervüket a fájás miatt, azért mocskosak-piszkosak-undorítok lettek, asszonyaik pedig fulvaholt csecsemőket szűltek. Annyira megcsappant létszámuk, hogy könnyű préda lettek és széles országukat mások foglalák el – ráadásul ezáltal még ezek is megfertőztek. Később a zoroasztristák is kipróbálták a szexuális életnek ezt a fajtáját, hasonlóan a csőd szélére jutva és leigáztatva, más néptől. Nos, mint látjuk, ezt - az emberi nemre oly veszélyes praxist - vallotta a híres pogány filozófus, Platon. Ha nem vagy keresztyén vagy csak amolyan kúlturkeresztény vagy és egyetértel vele szexuális téren, megértelek. De ha igaz keresztény vagy, azt fogod mondani, hogy tévedett. Miért vagy akkor annyira biztos, hogy a lélektan terén nem tévedett? Azt fogod erre mondani, hogy azért téged ez annyira nem érdekel, mit mondott Platón vagy sem, mert nem Platónra, hanem a Bibliára alapozol. Ez így rendben lenne, de hogyan fogod lemérni, leellenőrizni, ha a lélektan terén Platón tévedett vagy sem? Csakis a Biblián keresztül.

Akkor lásd nyitott elmével és szívvel, mint mond a Biblia a lélekről és ha Platónnak van valami köze vagy sem abban amit ma oly sok keresztény hisz a lélek felől...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Platón és lélektana

 

Mi a lélektan? A lélektan az emberi lélekről vallott elképzelés.

 

Ki volt Platón? Mit hitt a lélek felől és feltehetőleg miért? Honnan vette át a görög világ ezt a tant?

 

Platón Kr. e. 427, Athén vagy Aigina – Kr. e. 347, Athén) egy görög (pogány) filozófus volt, aki ennek a tannak egy bizonyos elméletét valotta, azaz, hogy a lélek halhatatlan. Hogyan képzelte ezt? Ő úgy gondolta, hogy az emberi hústesten belül, létezik egy lelki test is, amely a halál után távozik a hústestből. Ha valaki látott orosz matrjóska babát (ha valaki még nem látott, hát ez egy kisebb baba egy nagyobb babába bújtatva), jobban el tudja képzelni, hogy ez alatt a lélek halhatatlansága alatt tulajdonképpen mit értettek az ókorban.

Elöszőr is megfigyelhető, hogy nem ő találta ki, sem a távolibb honfitársai vagy tanítói, de világszerte Platón lett az egyik legismertebb képviselője, ezért beszélek jelen könyvemben az egyházba beszivárogtatott Platón lélektanáról.

Bizonyos források szerint ezt a tant nem a görögök őshazájában kell keresni. Antik források szerint az északi görögök Szkítiából, a déliek pedig Szíriából hozták be. Tudom, hogy a mai idők magyarországi pogányainak (ezotérikusoknak) ez jól fog esni, hogy lám Szkítiából való ez a vélemény is.

Ókori pogány szokásokban ez a tan jól megfigyelhető, sőt az a jellegzetessége is, hogy a lélektest nem tud kiszabadulni a hústestből, hacsak nem segítenek ezen.

Meghívlak egy pogány temetésre, hogy jobban lássátok ezt (Homérosz  részlet-szövegének rövid áttekintése és történelmi magyarázata az "Iliász" eposzból)
A Biblia azt írja, hogy a hívők a sírba helyezték a halottakat. De az igaz Istentől elidegenedett embereknek, az úgynevezett pogányoknak furcsa szokásaik voltak a halottakkal szemben. Néhányan - például a szkíták - megették őket, de nem azért mert nem lett volna elég húsuk - mert volt bizony sok állatuk, hanem rituális, vallásos okoból (Hérodotosz, i.e. 484-425, Történelem). Azért ették meg a halottakat, hogy ezáltal kiszabadulhason a lélektest a hústestből. A perzsák, médek, stb. temető-tornyokba tették ki a halottakat, hogy az ég madarai elfogyasszák a húsukat, mind ezért az okból, hogy a lélektest kiszabadulhasson a hústestből. Mások elégették őket, ahogyan azt Homérosz "Iliász" epikusában olvashattuk. Ezeket a hamvasztásokat néha emberi és állati áldozatok kísérték.

Miért égették a halottakat pogányok? Mert azt hitték, hogy a lélektestet bilincsbe tartja a hústest, és hogy elengedjék, a hústestet meg kellett égetni.
Az ördög hazudott az első párnak, bombaszó kijelentéssel: "Nem fogtok meghalni!" De meghaltak. És a nagy özönvízáradásban minden hamisságon élő leszármazottuk, akik erőszakkal töltötték meg a világot, meghalt. De a hazugság atyja nem veszett ki, sem ő sem a hazugságai, mert a Sátán az Ördög ugyanaz maradt, ahogy azt a bölcs közmondás mondja: A farkas megváltoztatja szőrét, de jellemét nem! Sátán csak megváltoztatta a szőrt, azaz csak a hazugság külsejét változtatta meg, ugyanazt mondva más formában: a hústest meghalhat,  de van egy lélektest bennetek ami halhatatlan. Nem tudta már olyan jól megtéveszteni a világot, mert mindenki tudta, hogy az ember meghal, tehát alibire, jobb ürügyre volt szüksége. Így született a tanítás, hogy az ember csak a testtel hal meg, de a lelke halhatatlan, és ezen a lelken keresztül a halott ember tovább él. Arra ösztönözte a pogányokat, hogy megegyék, megetessék, és elégessék a halottakat, mivel a hústest már úgysem számít, hogy lelküket minél hamarabb kiszabadítsák a testből. Ez a gyakorlat különösen az indió-árja népek körében terjedt el, ezért a szkítáknál is, akik indó-árják voltak. A halottak megevését, égését kísérő rituálék változatosak, összetettek, költségesek voltak, és félelmetes gyilkosságokkal, például családtagok vagy rabszolga-áldozatokkal és varázslatokkal kísérték, a halottak lelkeinek megbékéltetéséért, mivel azt vélték, ha nem voltak kiengesztelve, megbékéltetve, a szellemvilági lelkek rosszat tehettek az élőknek.

A Homérosz által írt Iliász epószban is a harcban elesett Patroklosz, Akhilleusz barátjának megégetésének ünnepségét mutatja be. Katonatársai, háromszor megkerülik a holtti máglyát, és Akhilleusz a halott barátja mellkasára teszi kezét, sírva:

"És a holtak lakhelyén örülj, kedves Patroklosz, íme, teljesítésre hozom azt, amit eskütben tettem. Hektor itt fekszik, és prédára adom kutyáimnak, és a te sírodra esni fogok, én általam levágott tizenkét Illiai fiatal nemes férfi feje."

Aztán Akhilleusz leteszi fegyvereit és megfőzi a gyász-ünnepi lakomára valókat. Nagyon sokféle fajtájú állatot vágat, a vér patakban áramlik a halottak körül, hogy ezekben ne legyen szegény a tulvilágon és a levágott fiatalok szolgálják őt a túlsó világon. Másnap a meghalt  vitéz katonatársai levágják a hajukat és megszórják vele a máglyahalmot, Akhilleusz is levágja haját, és Patroklosz kezébe adja. Fát hozatnak, új állat-áldozatokat mutatnak be, a testet zsírba csomagolják, és húsokat, méz és olajkannákat helyeznek körül. Végül leszúrják Patroklosz négy lovát, az elhunyt két kutyáját és a tizenkét nemes fiatalembert, majd mindent a tűznek adnak. Akhilleusz egész éjjel fekete bort töltött a földre, és megidézi a halott lelkét. Hajnalban a tűz eloltódik, és a halott maradványait egy arany korsóba helyezik, két zsírréteg között, és földet hordatnak felette, amig nemes halotti-domb nem lesz.
Szörnyű és nagy bűn, ha a tizenkét nemes fiatalra gondolunk, akiket a babonaság ölt meg. Meg annyi állat. Mennyi fáradságot, mágiát, szadista áldozatokat és költséges ünnepségeket adott Sátán az igaz Istentől elidegenedett pogányoknak ... Hála Istennek, hogy szent prófétái és mennyei Fia révén szentségének fényét hozta ebben a kérdésben. Sajnos a keresztények közül mai is sokan megtartják a régi pogány gyakorlatok és hiedelmek némelyikét, megpróbálva "egyeztetni" ezeket a Bibliában levőkkel, ami lehetetlen, mint ahogy a mérget sem lehet egyeztetni egy pohár vízben. Ha a halott emberek lelkeik révén halhatatlanná váltak volna a mennyei világban, a szellemi világban, az Ószövetség prófétái nem mondanák másképp, hogy a halottak semmit sem tudnak, tehetnek és érzenek, és Isten mennyei Fia sem mondta volna: "Senki sem emelkedett a mennybe"(Jn 3:13) és a János 5: 28,29-ben is másképpen fogalmazott volna: „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik az égben vannak, meghallják az ő szavát, És lejőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.”

Nos, később ezt a groteszk elképzelést a lélek felszabadulásáról, más, de szintén pogány vallásos kulturában, például Indiában, más keretbe öntötték, azt mondva, hogy ilyen barbár módon nem lehet a lelket kiszabadítani, a hústest megevése, madarak vagy vadak általi megetetése vagy megégetés által. Ezt a felszabadulást – az indiai brahman-papok behozott mintájára – úgy képzelték el, hogy csak morális (jellemi) úton lehet elérni. Azaz, ha az ember eléri az istenek által elvárt moralitást akkor a lélek már ebben az életben felszabadul, ha pedig nem, akkor addig fog újraszületni a világba, amig rájön arra, hogy morális kell legyen.

Ezt a nézetet vették át a görög bölcsek (filozófusok) is habár jól tudták, hogy emberi találmány, mese. A tudatlan köznépből valaki rákérdezhetett, hogy mi van akkor, ha az illető újraszületik a világba és nem változik meg a rossz jelleme, vagy még inkább elfajul, mivel most erre sok tudása van? Ezért kellett még valami, egy jó motiváció a moralitásra, hiszen a puszta reinkarnáció (újraszületés) nem volt garancia a jellemi megjobbulásra. És hogy erre a felvetésre megfelelő válasz adjanak, kitalálták az alvilágot és az alvilági isteneket, akik besegíthetnének a jó morál elérésében.

Tehát, az alvilág ősi feltalálói a pogány tudósok voltak, már ha a pogány filozófusokat eképpen lehet nevezni, mivel egy hazugság feltalálását amely felváltson egy másik hazugságot, nem lehet tudománynak tekinteni.
Lássunk pár történelmi referenciát:

Polybius, az ókori történész azt mondja: „Mivel a tömeg folyamatosan rosszra változik, tele van hamis vágyakkal, irracionális szenvedélyekkel és erőszakkal, nincs más módja a rendben tartásuknak, mint a láthatatlan világ félelme és rettegése; mely számomra úgy tűnik, hogy őseink megfontoltan cselekedtek, amikor kiagyalták az istenek és a pokol területeinek ezen népszerű hitét."

Titus Livius, a híres történész ugyanabban a szellemben beszél róla, és dicséri Numa Pompilius bölcsességét, mert feltalálta az alvilági istenek félelmét, mint "a tudatlan és barbár népesség hatékonyabb megfékezésének eszközét."

Strabón, a geográfus, sem látja másképpen: "A tömeget visszatartják az istenek büntetéseivel, melyek állítólag a bűnözőket jóra provokálják - és ezeket szörnyűségek és fenyegetések révén - melyeken keresztül bizonyos félelmetes szavakat és szörnyű formákat nyomnak az ő fejükbe. Mert lehetetlen a nők sokaságát és az egész tömeget filozófiai érveléssel irányítani, és az istenséghez, a szentséghez és az erényhez vezetni - ezért ezt babonának vagyis istenek félelmének, a mesék és csodák jelentőségének égisze alatt kell elérni; mert a mennydörgés, a hármas villák, a fáklyák, a sárkányok és hasonlók mind mesék, akárcsak a régi teológia. Ezeket a dolgokat a jogalkotók használják madárijesztőként, hogy megrémítsék a gyerekes viselkedésű tömeget."
Timaeus (Timseus) Locrus, a pitagorista, azt követően, hogy igazolja, hogy a halál utáni jutalom és büntetés doktrínája szükséges a társadalom számára, a következőképpen érvel: "Mivel időnként egészségtelen gyógymódokkal gyógyítjuk a testet, amikor az egészségesebbek nem gyakorolnak semmilyen hatást, így korlátozzuk azoknak a tudatát, akik hamis kapcsolatokkal rendelkeznek, azokat, akik nem lesznek meggyőződve az igazság által. Ezért kell ösztönözni ezek idegeibe a kínzások félelmét, meg azt hogy hogyan változtatja meg a lélek a lakását: hogy a gyáva (lelke) szégyenkezve egy nő testébe kerül, a bűnözőt vadállat formájában börtönözik, a hiábavaló és az instabil madarakká válik, a lusta és az tudatlan pedig halakké alakul."

Platón bizonysága:

Platón a Timaeusnak adott kommentárjában teljes mértékben egyetért azzal, amit mond ezen furcsa gyötrelmek mesés találmányáról. És Strabón azt mondja, hogy „Platón és az indiai brahminok meséket tálaltak a pokol jövőbeli ítéleteiről ". Chrysippus azzal vádolta Platónt, hogy megpróbálta elriasztani az embereket a gonosztól a jövőbeli büntetések félelmetes történeteivel.

Maga Platón rendkívül következetlen, néha súlyos beszédeiben is elfogadja a költők meséket, máskor pedig teljesen hamisokként utasítja el, mivel túlságosan ijesztő képet nyújt a láthatatlan világról. Időnként társadalmi okokból állítja, hogy szükség van a gonosz emberek gonoszságtól és bűncselekményektől való megfékezéséhez, majd politikai okokból ismét tiltakozik velük szemben, hogy megijeszti a polgárokat és gyávákká teszi a katonákat, akik ezeket a dolgokat hiszve félnek a haláltól, ezért nem harcolnak jól.

De mindez megmutatja, milyen fényben látja az alvilági meséket; nem mint igazság, természetesen csak fikció, egyes esetekben kényelmes, másokban pedig nehezen kezelhető.

Seneca írta: "Azok a dolgok, amelyek borzasztóvá teszik az infernális régiókat, a sötétséget, a börtönöt, a tűz lángját, az ítélethelyet és a többit, ezek mesék, amellyel a költők szórakoztatják magukat, és rajtuk keresztül aggódunk a félelem rettegésében."

Sextus Empiricus a pokolt a költők meséinek hívja. Cicero "hülye és mesés abszurditásoknak" (ineptiis ac fabulis) írja.

Arisztotelész azt írta: "Mítikus formában azt állították, hogy az ősi időktől az utókorig az istenek léteznek, és hogy az isten (istenség) megölelte az egész természetet. Mindezeket a meséket stílus szerint egészítették ki azzal a céllal, hogy meggyőzzék a tömeget, valamint a törvények érdekeit és az állam előnyeit előrevigyék. "

Ilyen pogány-teológiai légkörben kellett az első századi keresztényeknek világmissziói munkába menni. És persze nélkülözhetetlen volt a pogány-keresztény véleménycsere. Az igaz, hogy a kereszténység nagyon hatott a pogányságra és nagyban átformálta, megreformálta ezt, de az is igaz, hogy a pogányság is hatott a kereszténységre, mint látni fogod, ha tovább olvasod ezt a könyvet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ki volt Alexandriai Origenész? És milyen elsődleges köze van – Platón után - e platóni lélektannak az egyházba való beszivárogtatásában?

Origenész keresztyén szülők gyermeke volt, de gnosztikus iskola tanulója és tanára lesz, eretnek irányzatú teológus, utazó, több nyelvet ismerő, író (még életében az alexandriai egyház kiközösítette, majd az 5-dik században az nagyegyház is kiátkozta őt és műveit), bibliaforditó, misszionárus, zsinatokon fővitázó és elnöklő, stb.. Nagy fej!

Közel 1800 éve az ősi keresztény lélektan egyik fő megrontója és átformálója, rengeteget utazott, vitázott és írt, hogy ebben az ő és tanárai véleményét érvényesíthesse. És ez sikerült.

Teológiájának fő jellemvonásai és tanítói:

Alexandriában kezdte és feltornázta magát a katehumeni (tanítványképző) iskola élére. De mivel meg lett fertőzve a neo-pitagoristák és neoplatonisták gnosztikus tanaival, a Szentírásokat allegorikusan értelmezte, és olyan botrányos dolgokat hozott ki belőlük, hogy letiltották a keresztyén iskola éléről és kiközösítették. 

Origenész Ammoniosz Szakkasznak a tanítványa volt, nem csoda, hogy szimpatizált a pogány lélektannal.

Ammoniosz Sakkasz, a gnosztikus

A III. századi alexandriai Ammonios Saccas, keresztény szülők gyermeke volt, de felhagyott a keresztyénség mainstream irányzatával és a gnoszticizmus téves tanaiba vegyült. Alapított egy iskolát, mely a keresztény és pogány vallási rendszerek és filozófiák pánteista egésszé ötvözését akarta megvalósítani, különösen az akkori idők nagy olvasottja, Platon műveinek szemléletén keresztül. Platonnak a lélektani rendszere már divatos volt bizonyos keresztyének körében és lehetővé tette egy olyan hatás fejlődését, amelyik tartósan befolyásolta a keresztény teológia lélektanát - Origenész lévén az a végső csatorna melyen keresztül a platoni lélektan végleg behatolhatott a keresztyén teológiába, teljesen átalakitva az eredeti keresztyén lélektant.

Origenész elődei, Pantaneusz és köre

Pantaneusz egy sziciliai származású rabszolga volt, aki Görögországba került. Mikor a rabszolgatartó ura áttért a keresztyénségre, felszabadította rabszolgáit és bizonyos pénzösszeget adott minegyiknek. Hálából, némelyikük keresztyénné vált. Egyik Pantaneusz volt. Ennek a pénznek a segítségével, Pantaneusz bejárta azt ami bejárható volt és megnézhette azt ami megnézhetni való volt, annak érdekében hogy összegyűjtse az akkori idők keresztyén írásait, különös vonzalma lévén a könyvek iránt. Igy ismerkedett meg a gnosztikus álkeresztyének írásaival is - és ezek néhol befolyásolták őt. Végül is Alexandriában telepedett le a mainstream keresztyének körében és összegyűjtött anyagából keresztyén könyvtárat és iskolát alapított – és mint keresztyén újplatonista filózófus lett ismert. Legismertebb tanítványa egy Kelemen nevezetű keresztyén volt, aki Origenész tanára lett (kb. 150–215). Szakkaszt és Pantaneuszt követve a platoni filozófiai hagyományokat a keresztény doktrínával igyekezett ötvözni.

Origenészék lélektana, legalább is az Alexandriai kiközösítése előtti időből, zavaros:

A lélek halhatatlan, de szüksége van kellő állapotba kerülnie, ahhoz, hogy Istenhez kerülhessen. Ezért bizonyos morális megértésre és ismeretekre van szüksége, keresztyén gnózisra. Ha életében nem jút el erre az állapotra, akkor a meghalt lélek visszakerül a világba. Ebben a pokol tisztitótüzének is valamilyen szerepe lehetett, mert ott is kellett járnia, hogy lakoljon a bűneiért, majd onnan egy újabb próbára kiküldik, hogy újraszülessen (reinkarnációs „feltámadás”?). Ha mindent allegórikusan értelmeztek, akkor lehetséges, hogy a feltámadást is. A sheolt – hádeszt alvilágnak nézték. Szerintük az alvilágnak két része van, egyikben a jók, másikban a rosszak. Minél rosszabb vagy annál többet fogsz szenvedni. A rosszakat addig kínozzák amig jók lesznek, és végeredményben minde rossz jó lesz a feltámadásig – universzális üdvösség. Rájuk volt jellemző az aszkézis, mivel ha kevés a bűn, kevés lessz a kín is. Voltak akik kiherélték magukat, így Origenész is, hogy biztosítva lehessenek a csábítások előtt. Egyesek szerint Origenész későbbi teológiája biblikusabb, eredeti eretnekségét megbánta és ennek a bizonyitéka az is, hogy Palesztinában való tartozkodása idelyén pappá szentelték. A gnoszticizmus fénykora is kezdett letűnni, mert erősségét a Szentírás félremagyarázásából és meghamisításából nyerte, és mivel ezt a vakmerőséget már leleplezték, az aki még próbálkozott volna, nem járhatott nagy sikerrel. Ezért a gnosztikus iskolák és szekták a harmadik századtól lassan és fokozatosan beolvadnak a mainstream keresztyének közé, mivel nem tudták védni téves eredetüket. Csak távoli területeken fognak még kevés ideig virágozni, ahol egyáltalán nem volt Biblia. A Biblia terjesztése vetett véget minden gnosztikus irányzatú eretnekségnek. Ezért nevezte valaki nagyon találóan Origenészt - az utolsó gnosztikus tanítónak. Lehetséges, hogy Origenész nyíltan csalt volna, mint valaki merte állítani, csakhogy megnyerje teológiai csatáit a lélek halandósága ellen? Hibája abból indult, hogy bízott egy sztereotipikus érvelési vonalban, mint Kálvin is később.

 

 

 

 

 

 

Miért kellet Origenésznek és tanárainak ez a lélektan? Origenész lélektana második századi véleményekkel összevetve

 

Valószínűleg a teológiájuk fenntartása érdekében.

Ők két gondolatból indultak ki: úgy gondolták, ha a lélek halhatatlan és az Isten szeretet, akkor elengedhetetlen mindenkinek a megmentése, hiszen ez csupán idő kérdése. A Teremtő addig fogja kínozni a gonoszokat a pokol tisztitótüzében és azután reinkarnálni, ameddig jobb belátásra nem térnek. De áljunk csak meg. És tegyünk fel egy fontos kérdést:

Van-e halhatatlan lélek és tudatos élet a halál után a feltámadásig?

Nem indulok ki elsőből az első századi keresztények tanúvallomásából, mert azt mondhatja valaki, hogy ez az én véleményem, arról amiről ők valójában nem is hittek, azaz csak kiforgatom azt amit ők hittek.

Utánanéztem tehát a második századi keresztyén írók tanúvallomásának és megpóbálom, a lehető legtömörebben elmondani a véleményüket.

Dr. Perendy László patrológus szerint "A közismert Symbolum Apostolicum (Apostoli Hitvallás) jelenlegi formájában nem régebbi a 6. századnál." (Patrológia). Ősi formájában rövidebb és a második század harmincas éveire vezethető vissza.

A patrológus megemliti, hogy a lenti formájában egy jóval korábbi szöveg olvasható.

"A római keresztelési rítusban szereplő hitvallást Hippolütosz őrizte meg a számunkra a Traditio Apostolica-ban, amely a 200 körüli állapotot tükrözi (a Római egyházban):

Credo in Deum patrem omnipotentem

Et in Christum Jesum, filium Dei

Qui natus de Spiritu Sancto ex Maria Virgine

Et crucifixus sub Pontio Pilato et mortuus est et sepultus

Et resurrexit die tertia vivus a mortuis,

Et ascendit in caelis,

Et sedit ad dexteram patris

Venturus judicare vivos et mortuos

Et in Spiritum Sanctum et sanctam ecclesiam,

et carnis resurrectionem."

Magyar visszaadásban

Hiszek Istenben, mindenható Atyában

És Krisztus Jézusban, Isten Fiában

Aki született Szent Szellemből, Szűz Máriától

A keresztre feszítetett Poncius Pilátus alatt és meghalt és eltemették

És harmadik napon feltámadt a halottak közül,

És fölment a mennybe,

És leült az Atya jobbjánál

Jön ítélni élőket és holtakat

És a Szent Szellemben és a szent egyházban,

És a hús feltámadásában.

Mint látható, nincsen benne a mai "alászállt a pokolba". Mert nem volt ilyensmi az akkori Római egyház bibliai kézirataiban. Ez egy későbbi, negyedik századi hozzáadás, amit a konkoly vitt be az egyházba.

Gheorghi Vasilievici Florovski († 1979) ortodox tudós kijelenti: "Az emberről szóló keresztény doktrína korai történetének feltűnő aspektusa az, hogy a második század VEZETŐ IRÓI, úgy tűnik, hogy határozottan tagadták a lélek halhatatlanságát. És ez nem tűnik önmagában néhány író kivételes vagy extravagáns véleménynek, inkább az adott időszak közös tanítása, és ezt a hitet egy későbbi időszakban sem hagyták teljesen el." - amig Origenész (II-III század) - az utolsó nagynak számítható gnosztikus teológus - be nem avatkozott és a korai zsinatokban a konkoly pártjára nem állt.

Az Origenészi előtti időben, a lélek halandónak számított és úgy vélték, hogy a testel együtt fog feltámadni:

"Magasztallak téged, hogy méltónak számítottál engem erre a napra és erre az órára, hogy részt vehessenek a mártírok számában, Krisztus pohárjában, a lélek és a test feltámadásában az örök életre a Szent Szellem romolhatatlanságán keresztül." Szmirnai Polikárp püspök I-II század

"Isten halhatatlanná támasztja a te tested, a lelkeddel együtt; és azután - mivel halhatatlan leszel - meglátod a Halhatatlant, ha mostantól hinni fogsz benne." Antiokiai Teofilusz püspök II század

Nem meglepő ez, mivel az akkori idők bibliai kéziratai még nem voltak annyira megerőszakolva a mainstream keresztyén körökben, mint a mai időnkben, íme például, hogyan olvasták a második században a Máté 10:28 szövegét:

"És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, és azután semmit sem tehetnek; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." Jusztin Mártir II századi visszaadása.

A Szentírás miatt - mivel ez a korai keresztény vezetők  kezében változatlan volt - egyesek kezdték megtámadni a Szentírás szövegének harmoniáját, és megváltoztatták a szöveget, ahol ez egyértelműen ellentétes volt a fogalmaikkal.

Iraeneus azt írja, hogy azok akik görög szokás szerint ortodoxoknak (igazhitűeknek) nevezték magukat elvetették a feltámadást és mindent megtettek azért, hogy az kikerüljön a keresztény tanrendből.
Miután nem sikerült nekik, az idők folyamán ezt a két ellentétes tételt úgy összepárosították, mint a szamarat a lóval, egy öszvérhez hasonló meddő tételt csináltatva maguknak. A két ellentétes tétel a feltámadás és a lélek halhatatlansága.

“Némelyek azok közül, akik ortodoxnak mondatnak, túlmennek azon az előre meghatározott terven, ami az igazak felmagasztalását illeti, és tudatlanok azzal kapcsolatban, hogy milyen eljárás alapján kell felnevelődniük a romolhatatlanságra. Ily módon eretnek véleményeket táplálnak magukban. Mert az eretnekek a test üdvösségét be nem fogadva, azon a meggyőződésen vannak, hogy a halál után azonnal felkerülnek a mennyekbe. Így tehát azok a személyek, akik elvetik a teljes ember feltámadását, és mindent megtesznek azért, hogy az kikerüljön a keresztény tanrendből, semmit nem tudnak a feltámadást érintő tervről. Mert a maguk választásából kifolyólag nem kívánják megérteni, hogy ha valóban úgy lenne, ahogy ők állítják, akkor maga az Úr – akiben állítólag ők is hisznek – sem kelt életre a harmadik napon, hanem kimúlásakor azonnal a magasba szállt, testét a földön hátrahagyva. De a tény az, hogy az Úr három napon át a holtak birodalmában lakozott, ahogyan Jónás három napot és három éjjelt töltött a nagy hal gyomrában (Máté 12:40) … Dávid pedig eképp prófétált felőle: ‘Kiragadtad lelkemet az sír (seol; hádész) mélyéből.’ És miután harmadnap felkelt, ezt mondta Máriának: ‘Ne érints meg engem, mert még nem mentem fel az Atyához (János 20:17). … Hogy ne lennének ezek az emberek zűrzavarban akkor, amikor azt állítják, hogy a belső ember [lélek] itthagyva a testet, felszáll a legmagasabb mennyei helyre?”

Szmirnai Iraeneus, a Galliai Lugdunum (ma Franciaország, Lyon) város püspöke (II század), Az eretnekek ellen, 5-dik kötet

Ezek szerint dehogy voltak ortodoxok, csak dicsekedtek e magasztos titulussal.

"Mert ha olyanokkal találkozol, akiket keresztényeknek neveznek, de nem vallják a feltámadás igazságát és káromlást követnek el Ábrahám, Izsák és Jákob Istene ellen; akik azt mondják, hogy a halottak nem támadnak föl, és a lelkeik a halált követően a mennybe vitetnek: ne véld azt, hogy ők valóban keresztények;" Szamáriai Jusztin Mártir, Dialógus a zsidó Tryphóval, II század

Ezek szerint dehogy voltak keresztyének, csak használták a nevet.

Ha nem hittek a feltámadásban, akkor az elmarasztaló, kárhoztató ítéletben sem hittek és abban sem, hogy ez mikor lesz az Istennek ellenszegülő gonoszok számára fenntartva.

"És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet" Zsidók 9:27

"Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket" Zsidók 10:27

Mit mond az Apostoli Hitvallás, mikor lesz ez az ítélet, máris a halál beáltakor, vagy egy távolabbi ídőpontban?

"Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat" Apostoli Hitvallás, II század, Róma

Tehát ez csak Urunk eljövetele után lehetséges. Addig a halottak egy halottalvásban várakozó állapotban vannak és várják a feltámadást. A koimiteriont - temetőnek mondják, de szószerint “háloszobát” jelent a görögben – mert ez is ezt az állapotot mutatja. Miért feltámadás és nem puszta egyesülés? Mert ha élnének a halottak, nem beszélhetnénk feltámadásról, hanem egyesülésről.

Amit ma sokan nem vesznek észre az, hogy ebben a korai időszakban (I – IV. század, sőt néhol utána is) ezek a magukat úgynevezett „ortodoxok” többnyire minden dokumentumot átszerkesztettek és felülvizsgáltak, hogy megerősítsék a gnosztikus irányzatú doktrínáikat. A híres egyháztörténész, Euszebiusz idézi Dionysziusz egyházatyát, Alexandria harmadik századi püspökét (Hist. Eccl., Bk. 4. 23), aki arról számol be, hogy saját leveleit a gnosztikus fél mehamisította: "Keresztény testvérek meghívtak, hogy levelet írjak nekik.... de az ördög apostoljai tele voltak konkollyal, elvettek néhányat és hozzáadtak mást. Számukra a jaj van fenntartva ".

John William Burgon idézve Gaiust: "Ezért merészen rávetették a kezüket az isteni szentírásokra, azt állítva, hogy kijavították őket. Mivel ebben a kérdésben nem hamisan beszélek róluk, bárki is akarja, megtudhatja. Mert ha valaki összegyűjti a megfelelő példányaikat, és összehasonlítja őket egymással, azt fogja találni, hogy például Asclepiadesé nem ért egyet a Theodotuséval. És ezek közül sok beszerezhető, mert tanítványaik figyelmesen megírták mindegyiküknek a korrekcióját, ahogy ők hívják, azaz a korrupciókat. A Hermophilusé ismételten nem ért egyet ezekkel, és az Apollonidé nem állnak összhangban egymással. Mert ha összehasonlíthatod azokat, amelyeket korábban készítettek, azokkal, amelyeket később megrontottak... "
Itt van a követett modell: a gnosztikus pártok oly sok példányt csináltattak, amíg el nem fedték a másolatok sokaságával, a Szentírás valódi példányait, a hamis példányok a nem bevatott közönség számára jobban hozzáférhetők voltak, mint a hiteles példányok. És így felborult az apostoli idők igazi mondanivalója.
A tudósok a kéziratok összehasonlítása által azt mutatják, hogy valóban, hibákat a hanyagság miatt is követtek el, de három szándékos trükk is történt.
Trükkök a szövegben:

1 eredeti szavak szándékos kihagyása

2 nem eredeti szavak szándékos hozzáadása

3. az eredeti szavak szándékos átirása, a mondat szó-sorrendjének szándékos megváltoztatása

Dr. FHA Scrivener szövegkritikus így ír: "A második században túl sok kísérletet látunk a Szentírás szövegének megváltoztatására, néhányuk csak gondatlanságból, mások becstelennek bizonyultak." Scrivener kijelenti, hogy "ez nem kevésbé igaz, bár paradox módon hangzik az a tény, hogy az Újszövetség legrosszabb hibáit eredetileg az (Újszövetség) megírását követő 100 éven belül tették, és hogy Irenaeus és az afrikai atyák, valamint az egész nyugat és részben a szíriai egyház "alacsonyabbrendű kéziratokat használt". (FHA Scrivener, Bevezetés az újszövetségi szövegkritikába).

Ernest Cadman Colwell, Melyik a legjobb újszövetségi szöveg ?, o. 119: "Az első két évszázad számos (különféle szöveg) variációt tanúsított, amelyek ma a tudósok számára ismertek. Az Újszövetség kéziratának legtöbb (különböző szöveges) változatát, azt hiszem, tudatosan tették."
Origenész, harmadik századi tanúvallomása: "A mai napban kiderült, hogy a kéziratok között nagyszintű változatosság létezik, akár az írástudók gondatlansága, akár az író emberek felháborító merészete miatt ..." 

Ez az út annak volt a következménye, hogy a második században a gnosztikus színezetű keresztény rivális csoportok (szekták) megsokasodtak, és mindegyik saját kánont és saját kedvenc szöveget készített (Raoul Vaneigem, A kereszténységnek való ellenállás. Az eretnekségek a 18. század elején).

Erről számoltam be a könyvemben is melynek címe:

Van élet a halál után? Vagy a lélek halandó és a feltámadás az egyetlen remény azok számára, akik meghalnak?

Könyvinformáció:
A könyv tartalma egy teologiai trilógia, azaz egy három részből álló tanulmány, annak az igazságnak a védelmében, hogy a halottak számára az egyetlen remény a feltámadás (mind a test, mind a lélek), és nem a lélek halhatatlansága – mely a pogány hitvilágból szövődött be a keresztyénségbe.
A lelki halandóság témáját a trilógia első részében, a "Meghalunk, vagy nem halunk meg?" című részben tártam előtérbe. "Halandók vagyunk még a lelkünkel is? Mit mond Isten és Sátán a legősibb vitában?"
"Hol vannak most a gazdagok és szegények, akik meghaltak? Bibliai ítélet!" A trilógia második része, és ez egy olyan szöveget fed fel, amelyet később csatoltak a Lukács evangéliumához.
"Hogyan vitte orránál fogva Saul királyt az En-Dorbeli hasbeszélő?" a trilógia harmadik része, a lélek halhatatlanságáról szóló tanítás sok, káros és veszélyes gyümölcse közül az egyiket veszi nagyító alá és leleplezve mutatja be.

Nyomtatott formában ez a könyv még nem létezik. Csodát várok.

Ami még nagyon fontos az a Prédikátor 12:9 megfelelő fordítása és elemzése lenne, mivel ezt hozzák fel legtöbbször arra, hogy a lélek halhatatlan, pedig itt nem is a lélekről van szó: Mielőtt a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem pedig megtérne Istenhez, aki adta azt. KSZA ( az ugynevezett szellemes Károli forditás)

A KSZE által kiadott bibliafordítások

“Szent Biblia: azaz Istennek Ó és Új Szövetségében foglaltatott egész Szent Írás – magyar nyelvre ford. Károli Gáspár – megjelent a Krisztus Szeretete Egyház gondozásában [minden újabb kiadás újabb kiigazításokat tartalmaz az eredeti szövegek és a nemzetközi szakirodalom alapján]. Az újabb és újabb revideált kiadás megjelenítése mögött az egyháznak az a jobbító szándéka áll, hogy az eredeti vizsolyi Bibliát szellemi és nyelvi értelemben kényelmesen olvashatóvá tegye a ma embere számára, anélkül, hogy az eredeti fordítás ihletettsége és szépsége csorbát szenvedne. E munkára maga Károli bátorítja az utána következőket, biztatván, hogy jobbítsák meg az ő fordítását „mindaddig, mígnem igen szép és jó lészen.” – honlapjukról.

 http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar-ksze/predikator/12/?page=1

Csia Lajos lelkipásztor (református “pap”) jó okkal mondta a következőket:

„Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”  

(Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

Ha Csia Lajos jártasabb lett volna a magyar történelemben, megtudhatta volna, hogy nem érthetetlen okokból, hanem a magyar katolikus inkvizíció iránti félelemből lett ez az áldatlan állapot. A XV században ugyanis a magyar huszitiznus elnyomása érdekében lejárató kampányt végeztek ezek bibliafordítása ellen. És mivel komoly ürügyet nem találtak – amit a mai katolikus tudósok elismernek, akkor ki kellett találni egyet. Bele kellet kötni valamibe, kellett egy casus belli. A casus belli (latin) a háború oka, vagy rosszhiszeműen ürügy a hadüzenetre. Találtak egy szót, a  - szellet – szót és kieszelték, hogy a szellet szónak a tulajdonképpeni jelentése a szellentés. Pedig nyilvánvaló volt a különbség a szellet és a szellent között, akkor is ha csak egy belű a különbség. De mivel az inkvizicióé volt mindig az utolsó szó, el kellet fogadni és el kellett száműzni addig amig Kazinczy vissza nem hozta, kicserélve az utolsó betűt. A magyar szellem szó a XV-dik századi magyar katolikus inkvizició által elüldözött ősmagyar szellet szóból származik és jelentése ugyanaz volt mind a többi népeknél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szellem és lélek helyes meghatározása

 

Dr. Süle Ferenc (pszichiáter) ezt megmagyarázza „A lélek vagy szellem kérdés lélektani megközelítése” című cikkében.

Dr. Süle Ferenc „A lélek vagy szellem kérdés lélektani megközelítése”

          A magyar bibliafordítás olyan lényeges alapfogalmakat illetően, mint a lélek és a szellem kifejezés sajnos pontatlan, és ez jelentős értelmezési zavarokat is okoz. Az emberi specifikumra, a lelkének, lelkiségének, szellemi voltának fogalmára azonban a legtöbb nyelv két kifejezést használ (a görög: psyche és pneuma, angol: soul és spirit, a német: Seele és Geist, a latin: anima és spiritus, francia: ame és espirit, héber: nefes és ruah, arab: waham és ruah, szanszkrit: manasz és atman, buddhi, stb.).

A Krisztust követésre törekvő, a Biblia szelleméből táplálkozó orvoslás, egyben mindig lélekgyógyítás is. Érdemes, és talán szükséges is lenne, ezért a problémával a Magyar Keresztény Orvosok Társaságának is foglakoznia, az igei tisztánlátás érdekében.

          Gyönyörű magyar nyelvünknek a szép lélek és szellem kifejezése többek szerint megfelelő a görög psyché és pneuma fordításának. Ezzel azonban Magyarországon többen, elsősorban a teológusok közül, nem értenek egyet, és a bibliafordításokban csak a lélek szót alkalmazzák. Így a Biblia magyar fordítása éppen ebben a rendkívül fontos kérdésben zavarossá válik. Félnek a fogalomzavartól, pedig ezzel még fokozzák is azt. A konfúzió hatásait viszont, tudomásom szerint nem vizsgálták. Kivételt képez a Csia Lajos általi Újszövetség fordítás, ami meri a pneumát következetesen szellemnek fordítani [Csia 1978]. Azóta néhány új fordítási próbálkozás is megjelent, és a vallásos irodalomban is egyre gyakrabban fordítják a pneumát szellemnek.

Avval érvel több teológus – amiben sok igazság is van – hogy a lélek és szellem fogalom köznapi magyar értelmezésében olyan sok tisztázatlanság, zavaros implikáció van, hogy érdemesebb ezt inkább elkerülni. Ezzel viszont nem tudok egyet érteni. A két fogalom teológiai és lélektani, különösen valláslélektani jelentősége olyan nagy, hogy nem tartom kikerülhetőnek az egyértelmű fogalomhasználatot, mivel maga a kikerülés még tovább növeli a fogalmi konfúziót. Ennél még az is jobb lenne talán, ha a görög eredetit használnánk. Akik azonban a lélek, szellem fordítást ellenzik, nem javasolnak más jobb, egyértelműbb megkülönböztető elnevezést, ezzel viszont a fogalomzavar fenntartása mellett törnek lándzsát, pedig a Bibliafordítások hitelessége megköveteli ezt. Nem is annyira a lélek szóval van a gond, ami egyértelműen emberi jelenségre utal, hanem a szellem kifejezést nem tudjuk megfelelően meghatározni. Ez utal egyben a szellemi dimenzióval szembeni homályos látásunkra, vagy egyenesen vakságunkra. Például: „Az Isten Lélek (pontosabban szellem, pneuma): és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben (pontosabban szellemben, pneumában) és igazságban imádják.” (Ján:4,24.) megfogalmazás a spirituálist lélektani síkra redukálja, és elvész a hierarchikus rend.

          A két fogalom megkülönböztetését és egymással való kapcsolatát egyébként minden nyelv meglehetősen homályosan, sokszor zavarosan kezeli. Jól látható ez például a saját nyelvű értelmező szótárak erre vonatkozó fogalom meghatározásaiban. A magyar jelenségnek, de a többi nyelvben is, bár kisebb mértékben meglévő konfúziónak, a végső gyökere az, hogy a lélektan tudomány sem nem tudta még kellően tisztázni e fogalmakat, mert a valóság oly mélységeivel kapcsolatosak, melyeket a tudományos megismerés még nem ért teljesen el.

          A két fogalom megkülönböztetése tulajdonképpen elsősorban a lélektani, antropológiai probléma, amelynek azonban igen súlyos teológiai vonatkozásai is vannak. A mélylélektan azonban az eddigi eredményeivel segítheti az elnevezések értelmezésével e fogalmak tisztázását. A lélek szó etimológiailag a lélegzéssel – régebben lélekzésként is írható volt – tehát egy személyes, egyedi működéssel kapcsolatos. A szellem szó eredete a szél, szellő fogalmával van összefüggésben, ami egy emberen kívüli, tőle független, de általa, és mások által is érzékelhető erőáramlatot jelent (Ján: 3, 8.). A szellem szó nyelvújításbeli kifejezés, elődje a szellet szó volt. Kazinczy – talán tudatos szándékán túl is – a szélből alkotta meg a kifejezést.

          A magyar nyelv e két kifejezése tökéletes hitelességgel adja vissza a jelenség mélylélektani lényegét. A lélek tehát az ember személyes, egyedi működésével kapcsolatos, ami lehet akaratlagos és spontán, automatikus is, lehet tudatos és tudattalan is, de nem lélegezhetünk más helyett. A szellem a személyesen túlival kapcsolatos, az „emberfelettivel” vagy „alattival”, ami azonban a többi ember által is észlelhető, mint a szél, így mindannyiunk számára érvényes, kollektív, egymással összekapcsoló, egyetemes valóság is.

          A „jó szellemű” a „szellemóriás”, a „szellem diadala”, „szellemtörténet” stb. kifejezéseink jól kifejezik az ember spirituális irányultságát. Ha „szellemi életről” beszélünk, akkor a tudományok, a művészetek, vagy a vallás területére vonatkozó kiemelkedő tevékenységre gondolunk, hiszen ezen a három területen közelíthetjük meg a spiritualitást leginkább. A „szellemes ember” kifejezés utal az illető átlagból kiemelkedő ötletességére, kreativitására, arra, hogy van benne „spiritusz” – ahogy mondani szokás. A kreativitás pedig a teremtő Isten képére való teremtettségünk, tehát a belső spirituális forrásunkkal való kapcsolatra utal. Amikor pedig a „gyűlölet, a gonoszság szelleméről”, vagy a rossz szellemű emberről beszélünk, világosan érezzük, hogy a spiritualitásnak az emberi viszonyulásban van destruktív, sátáni oldala is. A „szellemek megidézése”, „szellemjárás” stb. kifejezések mind egyértelműen – ha naivan is – utalnak az ember önmagától függetlenül létező, önmagán túlinak észlelt, elgondolt valóságokra. A „rossz szellem”, „az ördög által megszállott” kifejezések pszichopatológiai vonatkozásai pedig egyértelműen utalnak az illető személyességén túli, a kollektív tudattalan sötét erőinek jelenlétéről.

          E fogalmakat, kifejezéseket tehát szerintem érdemes lenne ebben az értelemben használnunk, tudva azt, hogy ellenérvek is szólnak ellene, de a kérdés olyan nagy horderejű, hogy egyértelmű terminológiát követel. Az ember egysége így hármas tagolódással íródik le legtöbb spirituális rendszerben: mint test, lélek és szellem. Ez a hármasság azonban mégis egy egységben, az egyedi emberben rendeződik össze, mint ahogy a fa lombja, törzse és gyökere más, mégis az adott fa részei.

A művészetek is számos alkalommal kifejezik e hármasság egyes megnyilvánulásait, a részek egymáshoz való viszonyát. Shakespeare drámáiban például mindig van utalás arra, hogy az ember önérdek-vezéreltsége felett ott van a spirituális dimenzió, amely végül az eseményeket meghatározza, és ez, akár még az őrületen keresztül is vezeti a résztvevőket.

          Egyszer tartalomelemzéssel vizsgáltuk betegeink szóhasználatát, és azt találtuk, hogy a lélek kifejezést kifejezetten sajátjuknak, részüknek érzett valaminek gondolták el, még ha ez tudattalan, ismeretlen megnyilvánulásukra vonatkozott is, így betegségükhöz, érzelmi-, indulati életükhöz, élettörténeti múltjukhoz, vágyaikhoz, lelkiismeretükhöz kapcsolódó volt. Ezzel szemben, a szellem kifejezés az esetek jelentős többségében, úgy jelent meg, mint ami tőlük idegen, náluk erősebb, sőt vele szemben szinte tehetetlenek érezték magukat: „rám jön”, „elkap”, „eláraszt”, „hatása alá von”, „parancsol nekem” – mondták. A vallásos, vagy ezoterikus szemléletűek a szellemekről, mint tőlük idegen, másfajta lényekről, ufonautákról, gonosz szellemi erőkről, angyalokról, stb. beszéltek (Daniel 1992, Jung 1993c, 2003, Malász 1976, Walsch 1998, Süle 2001/c.).

A lelki és szellemi közötti megkülönböztetés fő gyakorlati szempontja számomra az ember lelki, szellemi fejlődéséből következő szeretet két iránya: az önérdek központúság, illetve a másra irányultság. A másra irányultság lehet külső világunk más tagja, része javának az akarása, és lehet mindannyiunk teremtőjére és éltetőjére vonatkozó. Lelkinek, a jelenségek lelki szintjének nevezhetjük tehát az önszeretet, az én érdekeltsége által vezérelt gondolati, érzelmi és akarati, tudatos vagy tudattalan működést. Szelleminek pedig a legtágabb szinten azt nevezhetjük, amikor egónkon túllépve, mással azonosulva, annak lényegéből, érdekéből kiindultan, az egónk érdekeit transzcendálva, fölé emelkedetten, s így, egy tágabb, magasabb tudatállapotban működünk.

Ilyenkor egócentrikusságunktól eltávolodva, decentráltan, mást is befogadtunk magunkba, azonosultunk a másik emberrel, ismert vagy elképzelt, sejtett lénnyel, s az ő szempontjából éljük át a világot, és akár a másik lényegéből következő gondolati, érzelmi és akarati működését is megéljük, folytatjuk. Ez a valóság, az igazság befogadását, megismerésének gondolati és érzelmi munkáját, a szépség, a harmónia esztétikai érzékelését, valamint a jóság, a szeretet morális érzékelését, átélését is jelenti. A szellemi megközelítésének van tehát egy belső, és van egy külső világunkban vezető útja. A külső világunkban a szellemit a külvilághoz, elsősorban a többi emberhez való viszonyulásban találhatjuk meg. A belső utat a legfőbb értékeink, vezérlőnk, istenünk felé való viszonyulásunk jelenti. Így a spiritualitás mind horizontális, mind vertikális dimenzióban, a közös teremtettség és éltetettség metaszintjén az Isten és emberszeretet kereszt szimbólumában teljesedik ki.

          Az ember nem Robinzonként él. Önmagában lélektanilag nem, csak társaskapcsolataival, annak milyenségével együtt értelmezhető, tehát nemcsak lelki, hanem szellemi voltával együtt. Aki például az ember szabadságát csak intrapszichésen, csak egyedi voltában értelmezi, az meghamisítja az emberi szabadság fogalmát, mert megtagadja az ember közösségi, interperszonális voltát. A szabadság és felelősség nem elválasztható.

Érdekes, hogy minden komoly vallás és szellemi rendszer a tudatnak az énhez kötöttségét, mint csökkentendő, legyőzendő akadályt értelmezi a szellemi élet szempontjából, ami mutatja a fejlődés e folyamatának archetipikus, egyetemes emberi jellegét. M. Buber így fejezi ki e kérdéssel kapcsolatos álláspontját: „A szellem nem az Én-ben van, hanem az Én és a Te között. Nem olyan, mint a vér, mely benned kering, hanem mint a levegő, melyben lélegzel. Az ember a szellemben él, ha képes válaszolni a neki rendelt Te-nek. Képes rá, ha egész lényével belép a viszonyba. Csak a viszony teremtő ereje által képes az ember a szellemben élni.” (Buber 1994).

          Isten Lélek (pontosabban szellem, pneuma): és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben (pontosabban szellemben, pneumában) és igazságban imádják.” (Ján:4,24.).

          A viszonyulásnak, a szellemiségnek azonban két iránya van, lehet pozitív vagy negatív. A valóság dimenziójában: mint igazság vagy hazugság, valótlanság; a harmónia dimenziójában, mint szépség, rendezettség, vagy diszharmónia, rendezetlenség; a jóság dimenziójában, mint szeretet, szabadság és felelősség, vagy gyűlölet, gonoszság jelenik meg. Az ember testi, lelki élete azáltal kerül a szellemi dimenzióba, hogy mire használja magát, hogyan viszonyul a rajta kívüli külső és belső világához, mint a kés is az által áldás vagy átok, amire használjuk. A lélek kifejezés tehát megfeleltethető az ember személyes (tudatos és tudattalan) voltának, a szellem pedig személyesen túli, a jungi lélektan által kollektív tudattalannak nevezett világ érzékelésének, az e felé való irányultságának.

          Általánosságban mondható lélektanilag, hogy amennyiben az egó a belsőleg, a lelke mélyéről szellemileg irányított fejlődésnek megfelelően szervezi, és éli az életét, az adott körülmények lehetőségei között, úgy azt értelmesnek, tartalmasnak fogja érezni, és boldog lesz benne. A mindennapi gyakorlatban ez a valóság, az igazság megismerésének gondolati kreativitását, a szépség, a harmónia, az esztétikai érzékelést és kifejezését, valamint a jóság, a szeretet átélését, megvalósítását jelenti.”

A helyes megértés érdekében egy jó kérdés a következő lenne: Hova megy Istenhez a szellem? Isten mellé, Isten közelébe, vagy éppenséggel Istenhez?

Lukács 23: 46 És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet. És ezeket mondván, meghalt. KSZE

46 És Jézus, nagy hangot hangozván, ezt mondta: „Atyám! A kezedbe teszem a szellemem! Ezt mondva kilehelte szellemét. MHB (Magyar Huszita Biblia)

Tehát nem Isten mellé, hanem Isten kezébe megy az emberi szellem: az emberi szellem nem egy hústest nélküli valaki, hanem egy valami, az emberi hústestből.

Ez abból is jól látható, ahogyan maga az Úr Jézus reagál a kősirból való feltámadása utáni napon. Nem mondja azt, hogy Istennél volt, még akkor is ha szelleme Isten kezében volt. Sőt, azt mondja, hogy még nem ment oda.

János 20:15 Jézus mondja neki. „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig azt gondolta, hogy a kertész az, így szólt hozzá: „Uram, ha te vitted el őt, mond el nekem, hová tetted, és én elviszem őt.” 16 Jézus ezt mondta neki: „Mária!” Ő megfordult és ezt mondta neki héberül: „Rabboni!” (ami tanítót jelent). 17 Jézus ezt mondja neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mond nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” 18 Magdalai Mária elment küldöttként a tanítványokhoz, hogy látta az Urat, és ezeket mondta neki.”

Valamennyi pontot tisztázhatnánk, ha egyszerűen elolvasnánk a héber vagy a görög szöveget különféle fordításokban, interlineáris helyekben, vagy ha összehasonlítanánk az ősi kéziratváltozatokat egymással a szöveg kritikusok jegyzeteiből, például a Novum Testamentul Graece et Latine – Nestle Aland vagy egyéb kiadásokban. Ekkor legalább látni fogjuk, hogy a fordítás kapcsán a dogmatizmus inkább a tudatlanság, mint a tanulás bizonyítéka. Egy közmondás ezt így fogalmazta meg: A kevés ismeret egy veszélyes dolog.

A Prédikátor 12:9 versét nem lehet felhozni a lélek halhatatlanságának bizonyitékaként, még akkor sem, hogy itt arról lenne szó, hogy az emberi szellem tovább élne Istennél, mivel nem egy valaki, hanem egy valami. Ha Jézus Urunk szelleme tovább élt volna Isten kezében, erről biztosan nem feledkezett volna el, és nem mondta volna azt: Még nem mentem fel az Atyához.

A legtömörebben megfogalmazva a szellem az ember gondolatvilága, a lélek az ember érzelemvilága. Gondolatvilág alatt az ember értelemvilágát értem, azaz belső ihlető-értő-alkotó világát, egyszóval szellemiségét. A szellem az ismerethez, tudáshoz, értelemhez van kötve (Ézsaiás 11:2), mig a lélek az érzelmekhez, enni, innni, pihenni, örvendezni (Lukács 12:19-20).

Nos, van élet a halál után? Vagy az egyetlen remény azok számára, akik meghalnak, a feltámadás?

Mit jelent Pál apostol következő kijelentése? „Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.” Filippibeliekhez 3:11

Ha alaposan megvizsgáljuk a kontextust, Pál apostol nem attól tart, hogy nem fog feltámadni, mert tudta, hogy minden ember feltámad, mind az igazak, mind pedig az igazságtalanok (ApCsel 24:15). Ő arról beszél, hogy nem szeretne akárhogyan odajútni, hanem teljesen felkészülve, Krisztusban.

Ő mindig előtérbe helyezte a feltámadást, mind reménységet. Nem is tanította, hogy amikor egy ember meghal, lelke túléli a halált, és a jó vagy rossz cselekedetek szerint tudatosan a pokolba vagy a mennybe megy és ott lélekben tovább él. Nem hírdette, hogy a halál után az ember nem szünteti meg létét és feltámadás nélkül is élhet.

Nem hitt abban a gnosztikus tanításban egy halhatatlan lélekről, amely nem igényli a feltámadást.

Nem hitt a gnoszticizmus lélektanában mivel az ókorban a Biblia a halált az élet ellentéteként, nem pedig a másik élet kapujaként mutatja be. Az ókori zsidók szerint a halál az élet végét érinti minden szempontból, ahogy Jób 7: 8 mondja, a Román Ortodox Biblia szerint: „A Te szemed engem keresni fog, de én nem leszek.” Ha Jób testének lelke a mennybe vagy más helyre ment a halál után, hogyan nem láthatta volna meg Isten, aki mindent lát (Jób 28:24 ROB)? A ROB szerinti Jób 10: 8,9-ben az ok egyértelműen szerepel: „A Te kezeid készítettek és felépítettek engem, és Te azután teljesen el fogsz pusztítani. Emlékezz arra, hogy a földből készítettél, és visszatérítesz a porhoz.” Ez a halál feletti perspektíva az ókori Izraelben szokásos koncepció volt, amint azt a ROB szerinti Prédikátor 9:5,6-ban olvashatjuk:” Ki marad életben? (...) Az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak nem tudnak semmit, és részük sincs többé a jutalomban, mert a nevüket elfelejtették.” Tehát az ókori zsidó gondolkodás szerint mindazok, akik meghaltak, akár igazak, akár igazságtalanok voltak (Jób 24:19-25 ROB), már nem tudatosak, nem élnek (Zsoltárok 146:4 ROB).

Feltételezték, hogy az ókori Izraelnek ez a népszerű nézete téves és Jézus Urunk helyesbítette volna. Akkor hogyan magyarázható pontosan az a válasz, amit a János 3:13 ROB szerint Jézus Krisztus egy farizeusnak adott „És senki sem emelkedett az égbe”, tudva a történelemből azt, hogy a farizeusok hittek a lélek halhatatlanságában? Hogyan magyarázható ugyanaz a szókincs mint az Ószövetségben, ahól a halált szimbolikusan álomként mutatják be (János 11: 11-14 – Dániel 12: 2 ROB)?

Az Úr Jézus a halottakat a feltámadásig a sírokba helyezi (János 5: 28,29 ROB), nem a mennybe vagy más helyre, mint az Ószövetségben, lásd a Prédikátor 9:10 ROB versét „Mindazt amit a kezed megragad, hogy tegyen, tedd határozottan, mert a halottak házában, amelybe menni fogsz, nincs sem tény, sem elhatározás, sem tudomány, sem bölcsesség.”

Az emberek, akik meghalnak, nem a mennybe vagy a pokolba mennek, hanem minden ember közös sírjába, és itt öntudatlanul várják a feltámadást. A héber Sheol kifejezés megfelel a görög Hádesz kifejezésnek, mert Péter apostol az ApCsel 2:27-es ROB versben idézi a Zsoltárt 15:10 ROB (16:10 DCB). Az ókori zsidók tudták, hová érkeznek a halál után és milyen állapotban vannak ott a feltámadásig, és erre a helyre mondták ki, hogy ez a Sheol (Ézsaiás 38:10ROB). Az emberiség sírjában minden emberi tevékenység megszűnik, nemcsak a fizikai, hanem a mentális tevékenység is, teljes csend lévén, lásd még a Zsoltárok 6: 5 ROB; Ézsaiás 38: 11,17,18 ROB, itt a halottak közös lakóhelye inaktivitással, nem tevékenységgel társul.

Mit mond a Biblia a lélekről?

A lélek szó héber nyelvű megfelelőjét – a „nefest” – gyakran fordítják egy másik szóval a román nyelvterületen, néha figyelmen kívül hagyva, néha nyilvánvalóan szándékosan, hogy megvédjék a lélekkel kapcsolatos bizonyos érveket. Az 1. Mózes 9: 4-ben a héber szöveg a következőket fogalmazza meg: „De a húst, a lelkével a vérben, nem szabad megenni.” Ezt még világosabbá magyarázza a 3 Mózes 17:11, a héber szöveg szerint: „Mert a hús lelke a vérben van, és az oltárra adtam nektek, engesztelésül a lelketeknek – mert a lélek vére engesztelést tesz.” A lélek megszemélyesíti az embert, mert lélekkel rendelkezik, a vérben, amely elárasztja az egész testet. A Biblia az emberekről mint lelkekről beszél, olvasd el óvatosan a következő bibliai szövegeket egy interlineáris bibliai oldalon: 2Mózes 1: 5; 12: 4; 3Móz 20: 6; Jeremiás 31:14; Zsoltár 57,6; 72:14; 119: 28; 107: 9; Máté 2:20; ApCsel 27:37; Rómaiak 13,1; 1 Péter 3:20, Jakab 5:20.

A 1Mózes 2: 7-es bibliai könyvben a lélek bibliai meghatározását olvassuk el: „Az Úr Isten az embert a föld porából készítette, az orrába az élet lélegzetét lélegeztette be, és az ember élő lélekké vált.” VDC

A bibliai koncepcióban az emberi lélek halandó (Példabeszédek 23: 13,14; Zsoltárok 16:10; ApCsel 2: 27-31) és miután a test szelleme Istenhez megy (Prédikátor 12:9) a lélek a testel együtt a Sheolba (a halottak lakhelyébe) ereszkedik, ahonnan a testtel együtt fel fog támadni. Talán azoknak, akik évtizedek óta mást mondtak, ezek a magyarázatok sokkolóak lehetnek – elsősorban a fordítások miatt, amelyek eltérítették mind a prédikátorokat, mind a hallgatókat, de ez az ősi héber szövegek valósága. A Bibliát eredetileg nem magyarul írták. Az, hogy a lélek az ember testével meghal, egyértelmű a következő részekből: 2Mózes 12.15, a héber szöveg szerint a törvényszegő lélek elpusztul, ha szándékosan áthágja az isteni törvényt; Ezékiel 18: 4,20-ban is egyértelműen kimondja, hogy a bűnös lélek időnap előtt meghal, ha nem hallgat az isteni figyelmeztetésre.

Az emberek szavának az Isten szava fölé helyezése a csaló szellemek és az ördögök tanításainak mesterkedése  (1Timóteus 4: 1). Ez az állítás figyelmeztetés – felelősségre ébresztés.

A Szentírás bizonysága az, hogy a halottak élet nélkül vannak a halottak házában. A Biblia egyértelműen és érthetően beszél a halottak feltámadásáról ebből a helyről (János 5: 28,29), de mi a feltámadás célja, ha valahol élnek, valamennyien a mennyben, mások a tűz pokolában? Mit ér a feltámadás, ha a halottak már megkapták a jutalmukat, akár jó, akár rossz lévén?

Igaz, hogy ez a téma hatalmas és sok vita tárgyát képezi, tehát teljes mértékben kell foglalkozni ezzel a témával. Nem mentesítem az igazságtalanokat, hanem szeretettel és felelőséggel meghívom őket a bűnbánatra, hogy a feltámadás útján végleg megmeneküljenek a halálból. Az egyetlen remény azok számára, akik meghalnak, a feltámadás, de ha nincs bűnbánat, ez semmit sem ér. A bűnbánatnak az igazságon kell alapulnia (János 17:17, Jób 13: 7,9) és az igazságnak nagy ára van. Kell idő, utánajárás, hatalmas energia, kitartás a kutatásban és sok alázat – mert csak az alázatost vezeti az Isten. Sajnos az antik világ néhány írója eltévedt az igazságtól (Máté 13:19, 2 Péter 3:16), és bizonyos bibliai részeket módosított a véleményük alátámasztására, mivel az igazság az, hogy a hideg víz a rossz fogaknak árt. Ez ne tévesszen meg! Légy elég bölcs, hogy beláthass „behind the scenes” (a szinfalak mögé). Olvasd el az egész szövegkörnyezetet. Ha csak magad csalod meg, akarva akaratlanul, ez egyszeri bűn, de ha már közönséget, akkor ez az arány szerint emelkedik. Ha prédikátor, lelkész, pap stb. vagy ez még nagyobb felelősséggel jár. Isten nem szereti a vakvéleményt, sem azt aki kitart a vakvélemény mellett. A vakvélemény nem erény. Kutass, hogy véleményed ne vakságon, hanem látáson alapuljon! Emlékezz arra, hogy Isten megbüntette Magyarországot, miután a XV századi magyar kormány, semmibe véve minden embertisztelő isteni törvényt, istentelen eszközökkel kiirtotta a huszitizmust Magyaroszágból. Innen kezdődött minden. Istentelen erőszakra Isten isteni erőszakkal válaszol. Ez lett Erdély sorsa is miután a fejedelmek elnyomták a vallásszabadságot. Elnyomásra, Isten elnyomással válaszol.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bibliai szöveghűség dilemmái

 

Elolvastam a lutheránus teológus Oscar Cullmann könyvét - A lélek halhatatlansága vagy a halottak feltámadása? - éspedig három alkalommal, utoljára ez év elején románul, megéri a fáradságot.

"Egyetlen más publikációm sem váltott ki ilyen lelkesedést vagy erőszakos ellenségeskedést." Oscar Cullmann

Feljegyzésre méltó, hogy van egy ilyen horderejű magyar mű is: Dévai Biró Mátyás "A szentek aluvásáról". Erről Ács Pál írt bővebben: A szentek aluvása. Dévai Mátyás és a Patrona Hungariae-eszme protestáns bírálata (De dormitione sanctorum. Matthias Dévai and Protestant Criticism over Idea of 'Patrona Hungariae')

A híres magyar prédikátor, Dévai Biró Mátyás (16. század) - magyar Luthernek tekintve - A szentek aluvásárol („A szentek alvásáról”) munkájában azt állította, hogy ha a szentek alszanak, akkor nem hívhatók közvetítőkké és védőkké, azaz tiszteletük mint közvetítők és védők elesik. Mellesleg megjegyzem, hogy ennek a kultusznak semmi bibliai nyoma sincs, hanem csakis az erőszakkal megkeresztelt pogányvilág vallásos kereskedelmi labirintusa mentődött át, keresztyén köntösbe bujtatva. Luther, a nagy német reformátor első kézből tudta, hogy mennek a dolgok ezzel a dogmával.

Dévai visszadaja Luther Márton álláspontját a halottak állapotáról a Reformáció elejéről (1520), késöbb Luther és egyháza visszafogottabb lesz Kálvin anabaptistaellenes hatására, mivel az anabaptisták és korai angol baptisták körében terjedt leginkább ez a nézet.

Kálvin heves birálata Lutheréket is némileg érintette„És látom, hogy maga a hiba is súlyosbodott. Először néhányan csak homályosan azt állították, hogy a lélek alszik, anélkül, hogy meghatároznák, mit akarnak érteni az "alvás" alatt.”

A  "korai" Luther a halálról: "Meg kell tanulnunk látni halálunkat, mint egy finom, édes, rövid alvást, amely felszabadít minket az élet minden bajából, és biztonságos és gondtalanok leszünk, édes pihenés közben, gond nélkül, édesen és finoman pihennünk kell egy rövid pillanatig, mint egy kanapén, addig az időig, amikor minden kedves gyermekével együtt felhív és felébreszt minket örök dicsőségére és örömére. " (Luther Márton,1520. november 29)  Edward Fudge, The Fire That Consumes, 70. oldal).

Dévai ezek szerint nem volt egyedi példány.

Kérdés „Ha nyugszanak a Krisztusban meghalt szentek, akkor miért ez van a Zsidókhoz írott levélben:

Zsid. 12,22

Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, 23az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez,

tehát a mennyben ott vannak a Krisztusban elhunyt szentek...”

Olvassuk figyelmesebben. Csak fel vannak jegyezve a mennyben. Nem ottlétükről beszél. A szövegkörnyezeté az utolsó szó, amely az előző fejezetben van és ez világos. Senki sem kapta meg ezidáig a jutalmát:

39. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.

40. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.

A 2 Tim 4:8 ezt még világosabbá teszi:

Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.

Itt egy "ama naprol" van szó. És ez az Ő megjelenésének napja. Ez egyben a feltámadás, elragadtatás és megjutalmazás ama nagy napja is.

Hogyan is segíthetnének tehát a szentek ama nagy napig?

Nincs jutalom a feltámadásig, értem ez alatt az örök élet igéretét, bármennyire szeretnénk is.

A „korai” Luther korán sem volt az első, aki az alvó szentek segítségét hiábavalónak tartotta.

A „hites” Hetek így adja vissza az erre célzó magyar husziták hittételeit:

„Marchiai Jakab ferences inkvizítor írásos beszámolójában 67 pontban foglalta össze a magyarországi husziták főbb hitelveit, melyek üldözését legfőbb feladatának tekintette.

Mint írta: „Ezek a tételek, melyeket találtam és irtottam az Úr segítségével Magyar-, Székely- és Erdélyországban:

7. Hogy Szűz Mária a többi szentekkel nem segíthetnek minket, csak maga az Isten.

27. Hogy a halottakért tett felajánlások nem használnak.

29. Hogy nincs tisztítótűz.

61. Hogy Krisztus törvénye elegendő az üdvösségre, az emberek által kitalált törvények nélkül.

A Hetek által leadott tételek

1. Hogy mindenkinek mindkét szín alatt kell áldoznia [azaz a kenyérrel és borral történő két szín alatti úrvacsorát].

7. Hogy Szűz Mária a többi szentekkel nem segíthetnek minket, csak maga az Isten.

12. Hogy nem kell tisztelnünk a képeket, mert ördög van azokban az ember megcsúfolására, mert ha szamarat kergetnek a tűznek, elkerüli azt, de a feszület a fatuskón elég.

13. Hogy nem kell ábrázolnunk sem a feszületet, sem a keresztet.
14. Hogy nem szükséges keresztet vetnünk.

15. Hogy nem kell tisztelnünk az ereklyéket, mert azokat kapzsiságból találták ki.

21. Hogy a szentelt olaj és az utolsó kenet meg a szentelt víz nem ér semmit.
22. Hogy a keresztelő kút emberi találmány, mert Krisztus
a folyóban kereszteltetett meg.

27. Hogy a halottakért tett felajánlások nem használnak.
28. Hogy a szépen lefestett Szűz Mária olyan akár a szajha.
29. Hogy nincs tisztítótűz.

32. Hogy lefestik a pápát, amint misét mond, és az ördög ministrál neki, körülötte meg démonok vannak.

33. Hogy a kiátkozástól nem kell félni, figyelembe sem kell venni, mert míg ember megátkoz – Isten megáld.

34. Hogy a püspök feleségül vehet szüzet, a szerzetesség
és kanonokság pedig az ördög találmánya.

38. Hogy a főpapok, akik kiátkozzák az Isten népét, az ördög és az antikrisztus tagjai.

40. Hogy Krisztus gőgös helytartója (azaz a pápa) nem méltó arra sem, hogy akár egy gyermek előljárója legyen.

61. Hogy Krisztus törvénye elegendő az üdvösségre, az emberek által kitalált törvények nélkül.

62. Hogy a képtisztelők bálványimádók.”

Kérdés: Mivel magyarázzuk Énok, Illés elragadtatását illetve Mózes, Illés megjelenését?

A Bibliát nem magyar nyelven írták és ez az egyik hátrányunk.

Ha nincs helyes magyar bibliaszövegünk, akkor nem tudjuk helyesen megérteni a Bibliát.

A Károli féle 1Mózes 5:24-ben ez áll: És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé.

Nincs ilyesmi a héber szövegben, hogy Isten MAGÁHOZ vette volna. És ha a héberben nincs, a görögben sincs, mivel a görög szöveg a héber szöveg idézete.

A Károli féle Zsidókhoz 11:5-ben ez áll: Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.

A katolikus Békés-Dalos forditás szerzői nem annyira biztosak, hogy Énokhot „FEL” vitték volna: Hitéért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson. Nem találták többé, mert Isten elragadta. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert, hogy kedves az Istennek.

„a fost strămutat” adja vissza a jelen évben megjenet Nout Testament E. D. C. R. – a romániai újprotestáns egyházak ökümenikus verziója. Ennek jelentése pedig valakinek a kitelepítése.

Az Úr Jézusnak tudnia kellett Énokhot, mivel a mennyből jött, hogy ott volt vagy nem volt. Olvassuk el bizonyságát arról, hogy hány emberrel találkozott a mennyben:

"Senki sem emelkedett a mennybe, kivéve azt, aki az égből jött, az Ember Fiát." János 3:13

Ahogy olvassuk, Énokh abban az időben nem volt a mennyben, így esik a feltételezés, hogy elvitetett az égbe. Tehát Károli dinamikus bibliai forditásának taktikája-érvelése sem áll fenn, egyfelől az Úr Jézusnak a János 3:13-ban lefektetett  axiomája miatt, másfelől Pál apostolnak a lefektetett axiomája miatt, aki arról beszélt, hogy minden ember meghal, mert "a bűn zsoldja a halál" (Róma 6:23), és Énokh is bizonyos módon vétkezett. A Bibliában azt mondják nekünk, hogy minden ember valamilyen módon bűnös, mert senki sem tökéletes az örökölt bűn miatt, ahogy azt írja:

 "mert mindenek vétkeztek (beleértve Énokhót - az én megjegyzésem) és nem jöttek Isten dicsőségére" Róma 3:23

 "...Vajon jobbak vagyunk? Egyáltalán nem! Mert már korábban bizonyítottam (tehát Énokh is) hogy, akár zsidók, akár görögök, bűn alatt vannak" Róma 3: 9

Enokhnak tehát meg kellett halnia, mert örökölte Ádám bűnös természetét. Nagy figyelmet kérek! A Zsidók 11:5 szövegének összefüggésben kell lennie a Zsidók 11:39,40-ével, amely azt mondja: "Mindezek (beleértve az Énokhót, akit az 5-dik versben is említenek) ... nem kapták meg azt, amit nekik ígértek. ..."

Tehát, drága testvéreim, Énokh szintén része "mindezeknek ...", akik még nem kaptak örök életet és tökéletességet. Hogyan lehet megérteni, hogy "őt áthelyezték, hogy ne láthassa a halált"? Úgy gondolom, hogy az itt szereplő szöveg az erőszakos halál folyamatára utal, amelyet az ellenfelek üldözése alatt tartanak az emberek. Énokh Isten kegyelme miatt nem tapasztalta meg (kóstolta) a halál ilyen stílusát. Erőszakos világban élt, bírálta azt a világot, és felkeltette a világ gyűlöletét, de mielőtt a gonosz világ megölte volna, Isten kihozta onnan, és biztonságosabb területre helyezte, nyilvánvalóan a földről. Ha Énokh és a többiek - mindezek ellenére egyesek szerint "kivételek", akik nem haltak meg – hanem tovább éltek, akkor miért élt a héberek között a következő közmondás?

Zsoltár 89:49 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela.

Ha a válasz: "Igen, ne felejtsd el, hogy Énokh és a többi kivételesek nem látták a Seolt", furcsa lenne feltenni ezt a kérdést, mert Énokh és a többi ügye olyan esetek, amelyekről azt állítják, hogy "kivételek", minden bizonnyal jól ismert referencia-esetek lennének. Itt azonban egy retorikus kérdés tanúi vagyunk, mert a zsoltáros idején ilyen eset nem volt ismert.

Itt isteni beavatkozásokról van szó, de nem azért, hogy a menybe vigyen valakit.

Ne feledd, hogy János apostol Jelenések könyve, hasonló azzal ami az átváltozás hegyén történt. Egy prófétai kép, jelenet, mindkét eset. Semmi köze a holtak állapotához. Ha Illés és Mózes az égből jöttek volna az átváltozás hegyéhez, az Úr Jézus és Pál apostol axiomái semmisek. Távol legyen!

„Horama”

A Máté 17:9 versében egy bizonyos szó áll a „horama (orama)”.

Károli mellőzi a valódi értelmlét: És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. Káldi Neovulgáta megfelelően adja elő: Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: »Senkinek se beszéljetek a látomásról (horama), amíg az Emberfia a halálból föl nem támad.«

Az Apostolok Cselekedetei  könyvben többször megjelen ez a szó, az alábbi helyekben 7.31, 10.17, 11.5, 12: 9, 16.9, 16.10.

Mózes és Illés valódi jelenlétét a hegyen elutasítják azok az egyházak és egyének, akik a feltámadásig a "lélek alvásában" (keresztény halandóságban) hisznek. Számos kommentátor megjegyezte, hogy Máté evangéliuma az átváltozást a görög orama szóval (Máté 17: 9) írja le, Thayer szerint inkább természetfeletti "látáshoz", mint tényleges fizikai eseményekhez használták, és arra a következtetésre jutottak, hogy Mózes és Illés valójában nem volt ott.

A Bibliában azt írja, hogy három ég (2Korinthus 12: 2) létezik, amelyből levonásként egy az az ég lenne, amely közvetlenül fölöttünk van - a bolygónk égboltja, a légköri égbolt - 2Sámuel 21:10), majd a csillagok égboltja - galaktikus közötti égbolt, amely magában foglalja az összes csillagot (Bírák 5:20) és az egek egei, azaz a csillagok feletti ég (5Mózes 10:14). Mit gondolsz, melyik égben volt Illés próféta (2 Királyok 2:11), ha a János 3:13-ra nézzünk a 2Korinthus 12: 2 prizmáján keresztül? Abban az égben egyetlen ember sem járt, ahonnan jött az Isten Fia!

A második égbe nem volt értelme elvinni, mert a csillagokon kívül senki sincs. Marad az első ég. Elvitetett egyik helyről a másikra ezen ég útján. Két elmélet létezik itt: vagy meghalt ott, ahol elhozták, mint Mózes és Áron (Mózes 32:50) egy olyan helyen, amelyet Isten csak a hegyoldalon ismert, vagy pedig Júda királyságába vitték, ahol még néhány évig élt, s még levelet is írt egy királynak (2 Krónika 21: 12-20). E levél miatt választottam a második verziót. Bármelyik opciót is választjuk, jobban megfelel, mivel a harmadik éghez nem vitetett, mert ott Isten Fia még senkivel sem találkozott.

Amit még kihagytam és potolni szereték. Énokh és Illés este ugyanaz. Mindkettőt Isten segíti a legnyomoruságosabb esetekben. Mindkettőt halálra üldözik. Amikor látja, hogy az izráeliták mennyire gyengék, az égből jött csodatűz után is, hogy mennyire félnek egy asszonytól és ahelyett, hogy szervezettenn felálljanak mellette arra ösztönzik, hogy számüzze magát, hogy emigráljon, hát akkor emigrál és halálos depresszióba jút. Tudta, hogy emigrálása Izabella győzelme és még egy nagy szeg amit ez a nő ütött a YAH kultusz koporsójába. De Isten könyörületes. Elsősorban bemutatja, hogy Illés harca nem volt haszontalan, hiszen 7 ezer öszeesküvő arra vár, hogy megdöntsék Izabella kegyetlen pogány uralmát. Lényegében ez a pogány nő vezette az államot, a férje csak bábú volt. Szex cserébe átadta az ország vezetését. Aljas király aki olcson adta magát. De alattvalói sem voltak különbek, eltekinte attól a 7 ezertől. Az emberek gyáván elküldik szeretett országából, hogy ne szenvedjenek miatta, de Isten szeretetteljesen visszahivja és ismét munkába állitja. Élete végén egy izgalmas esemény történt, ugyanis prófécia által Isten kijelentette, hogy elragadtatik az összeesküvők éléről és Elizeus veszi át a vezetést. Elizeus sokkal jobb volt e téren, jobb szervező, higgadtabb, körüllátobb, fiatalabb, több kapcsolattal rendelkezett.

Az akkori társpróféták nem értették úgy, hogy az elragadtatás az Isten trónja elé viszi, ezért is keresték annyira, mivel Isten csakis a távozását jelentette be. Nincs leirva pontosan mi történt, de az égbe nem mehetett, mivel az első válaszomban bemutatott axiomák nem engedik ezt az értelmezést. Mégis létezik egy kapú, hogy betekintsünk mi is történt az elragartatása után. Ez Illés egyik kései levele.

Az Illés levelének vitája

Illést ismét megemlítik a 2 Krónika 21:12-ben, ez lesz az utolsó említés a munkájáról a héber Bibliában. A próféta levelet küldött Júda akkori királyának és ez kései keltezésű, az elragadtatása utáni időből. Azt mondja a királynak, hogy félrevezette Júda embereit, ugyanúgy, mint ahogy Izrael is tévedett. Ki volt ez a király? Latinosan Jórám, héberül Jehoram, héber jelentése: Yeho fenséges. Ő a zsidó Josafát király fia, társkirálya és utóda.

Nos, ebből azt lehet következtetni, hogy Isten még egy bölcs lépést tett arra, hogy az összeesküvés sikeres legyen. Az elragadtatás azért volt nyilvános, hogy Izabella fülébe eljútva, megnyugtassa őt, hogy Illés távozott, keresték és nem még találták. Izabella ezt úgy tudta elkönyvelni, mint egy új sikérét, hiszen Illés beadta a derekát és újból emigrált. Istene gyenge, és elvitette, tehát Baál hatalmas, ő pedig ülhet most már nyugodtabban. Lazithat. Mig Izabella ünnepelte győzelmét,  lazitás alatt, az összeesküvők megtehették utolsó lépésüket, csak a kellő pillanat elértét várták.

Ezalatt Illés Judeába tartozkodhatott, ismeretlen helyen és innen várta a fejleményeket. Itt kaphatta talán az utolsó prófétai küldetését és itt is halhatott meg. Sirjának rejtéje, ugyanaz, mint Mózes és Áron sirjának a rejtéje, hogy a nép ne bálványozza őt.

A második században négy vélemény létezett (az akkori keresztyének között) afelől, hogy mi történik az emberi lélekkel, a halál beálltakor.

1.   A titkos ismeretekkel bíró lélek a jó szellemvilágba (a legfelső világba) kerül és ott tudatosan tovább él, a hústest nem szükséges többé, mert ez a lélek tömlöce. Itt uralkodik a jó isten, a Logosz. Ezek szerint három világ van: a felső jó szellemvilág, a föld feletti rossz szellemvilág és a rossz anyagi világ. Szerintük csak bizonyos titkos ismeretek birtokában tudsz a legfelsőbb világba kerülni, ha ez nem sikerül akkor újraszületsz a rossz világba, mivel a második világ gonosz istene – a Demiurgosz - visszadob, hogy az emberekkel szorakozzon, azaz gunyt üzzön belőlük. Ez a dualista világnézet. Ennek alapját a perzsáktól vették át, majd rá a saját elképzelésüket tették. E tan melegágya Sziria. Csak a beavatottak üdvözülnek. Rájuk jellemző a züllöttség.

2.   A lélek az alvilágba kerül, ott tudatosan tovább él, majd a feltámadáskor újra a világba kerül, egyesülve a hústestel. A sheolt – hádeszt alvilágnak nézték. Szerintük az alvilágnak két része van, egyikben a jók, másikban a rosszak. Minél rosszabb vagy annál többet fogsz szenvedni. E tan melegágya Egyiptom. A rosszakat addig kínozzák amig jók lesznek, és végeredményben minde rossz jó lesz a feltámadásig – universzális üdvösség. Rájuk jellemző az aszkézis, mivel ha kevés a bűn, kevés lessz a kín is.

3.   A lélek a sírba kerül, a sirt nem tekintették alvilágnak, a sheolt – hádeszt sírnak nézték. Itt a lélek a testel egybe van, azaz a hustest bezárja magába a leket és mindkét alany együtt várja a feltámadást. Ősi zsidó felfogás. Az első és második századi mainstream egyház nézete, lásd a második századi római Hiszekegy antitézisét: „onnan lészen eljövendő itélni, eleveneket és holtakat”. Tehát a holtak még nem lettek megitélve, ugyhogy jutalmat vagy bűntetést sem kaphattak

4.   A jó lélek az Úrhoz kerül, a halál beálltakor, a rossz lélek az alvilági pokolba.

A genfi reformátor, Kálvin János, így tesz említést a harmadik pontban foglaltakról:

„Szeretném, ha kidolgoznánk egy más módszert a gonosz lecsökkentésére, mivel az eddigi túlságosan sok előrelépést tesz lehetővé annak megakadályozása érdekében, hogy napi teret nyerjen, és ezek olyanok, mint a rák. Ezenkívül most sem jelenik meg először; mert olvastam, hogy néhány arabtól származik, akik azt állították, hogy „a lélek meghal a testtel, és mindkettő ismét feltámad az ítélet napján.” Egy idő múlva János, Római püspök kinyitotta, de a párizsi teológiai karon arra kényszerítették hogy visszavonja.

Néhány időszakon át füstölgő volt, de az utóbbi időben szikrákat bocsátott ki, amelyeket néhány csapdába esett anabaptista felvetett. Ezeknek a távoli és széles külföldön elterjedt fáklyái kigyulladtak - és azt szeretném, hogy hamarosan eloltsuk őket azzal az önkéntes esővel, amelyet az Úr az örökségére különített el!”

Végül is nem sikerült eloltania, mivel nem ez volt az Úr akarata.

Interneten keresztül lehet találni sok forrást, amely megerősíti Kálvin János leírását, hogy léteztek az ősi időben olyan arabok akik nem vallották a lélek halhatatlanságát. De nem néhány arabról van szó, hanem sokról. Az arab forrást a Diderot's – Encyclopedia is megemlíti, Cézáreai Euszebiosz Egyháztörténelmére hivatkozva. Ebben az áll, hogy a manapság mint gnosztikus írónak elkönyvelt Alexandriai Origenész, akit egy magyar blogger "az utolsó gnosztikus" tanítónak nevezett (kb. 185 - kb. 254), arab keresztényeket térített az ő hitére. Ezek eredetileg nem hittek a lélek halhatatlanságában és azt vélték, hogy a lélek meghal úgy mint a test, és feltámad a testtel a halálból való feltámadáskor. Origenész, akinek a lélek felől való tanítását az Alexandriai Gnosztikus Iskolák pogány filozófiájával vonják össze, Petra városába telepedett le egy időszakra, miután kiközösítették tanításai miatt Alexandriában. Nem adta fel téves, eretnek nézeteit és új székhelyéből számos utat tett, hogy meggyőzze a keresztényeket arról amit ő hitt, többek között a lélek halhatatlanságáról.
Sokak számára ez bizarr lehet, de nagyon jól megmagyarázható. Az egyháztörténeti évkönyvekből kiderül, hogy ez az Origenész Európában, majd a közel keleten és az Arábiai Petra és Bosra nevű városokban zsinatot tartott e tan és más vitatott tanok felől, tehát Nyugat-Arábiáról van szó (Arabia Felixnek – Boldog Arábiának hívták), amely római megszállás alatt állt. Ha megnézzük a térképet, láthatjuk, hogy ez a város túlmutat a Jordán folyón, mint Pella, ahova az első keresztények telepedtek, akik Jeruzsálemből menekültek, az első zsidó lázadás idején a 66-70-es években. Később ezek a keresztények visszatértek Júdeába, de átadták hitüket az ott élő araboknak. Akkoriban a keresztény hit a legkorábbi és tiszta formájában volt, a gnosztikus pogány fogalmak még nem szivárogtak be.

Még a Szentírást sem változtatták meg abban az időben; a bizonyítékokat Justin, a mártír idézte 135 körül, idézve a Máté 10:28 versét anélkül, hogy megemlítette volna "és nem tudják megölni a lelket":
 "Mert tudjuk, hogy Mesterünk, Jézus Krisztus azt mondta, hogy ami az embereknél lehetetlen Istennél lehetséges  és ne féljetek azoktól, akik megölik a testedet, de azután semmit sem tehetnek; hanem attól féljetek inkább aki mind a testet mind a lelket elpusztíthaja a Gehennában ... " Első Apollogia, XIX. Fejezet

Ebből a könyvből két dolgot látunk:

1. Ezt a bibliai igét még nem formázták át a lélek halhatatlanságának alátámasztására.
2. Később a görög keresztények vezették be a pogány elképzelést, miszerint az ember halhatatlanul születik és csak a testtel hal meg, ezért téves elképzelésükhöz idomították a Máté 10:28 szövegét.

Nem értek egyet azokkal az egyházatyákkal, akik Énokhot az égben látják. Bizonyára elkerülte a figyelmüket sok tényező. De az érdekelne, ha esetleg nem értjük félre őket, azaz ők egyet mondjanak és mi teljesen vagy részben mást gondoljunk arról, amit valójában közölni akartak. És még az a gond is ott van, hogy ezek bizonyos írásait kiegészítették, tettek vettek el belőlük, amint a híres egyháztörténész, Euszebiosz közli, idézve Dionysziosz egyházatyát, Alexandria harmadik századi püspökét (Hist. Eccl., Bk. 4. 23). A püspök arról számol be, hogy saját leveleit a gnosztikus fél meghamisította, azaz elvettek belőlük bizonyos szövegrészeket és helyükbe más, a tőlük származó „bizonyítékokat” tették be. Hát ez aztán az Ördög zsenialitása volt éppen!: "Keresztény testvérek meghívtak, hogy levelet írjak nekik.... de az ördög apostoljai tele voltak konkollyal, elvettek néhányat (a szavaiból – az én megjegyzésem) és hozzáadtak mást. Számukra a jaj van fenntartva ".

Ez az ördögi praktika, nem csak a korai írókat károsította, hanem magát a Szentírást is mivel itt is beavatkoztak.

John William Burgon anglikán esperes, aki korai keresztyén szerzők írásai után kutatott, idézi Gáiuszt (AD175-200), aki beszél korrupt szövegekről a korai papiruszokban: "Az isteni Szentírást ezen eretnekek merészen meghamisították. Rávetették erőszakos kezeiket, azon ürüggyel, hogy kijavítsák."

Ezek a másolatok, annyira rosszak voltak - azaz olyan szövegrészeket tartalmaztak melyek világosan az egyház tanainak kijelentései ellen voltak, hogy még a Jánosi vagy Péteri, stb. levelek szerzőiségét is megkérdőjeleztették, azt jól tudva, hogy mit hitt és mit nem hitt János, Péter, stb. apostol. Később jöttek rá a furfangra.

Ezeket félrehagyva, most rátérek arra ami a legszükségesebb a magyar Bibliaolvasó számára és minden más anyanyelvű ember számára. Dióhélyban elmondva, minden vita előtt első a szöveg feletti vita. A fő az, hogy egy helyes szöveg felett vitatkozzunk. Bővebben, Dr. Emanuel Contac, egyetemi docens a Bukaresti Pünkösdi Teológiai Intézetben, a Pünkösdi lelkipásztori teológia karában, az Ó- és Újszövetség Tanszékén, így adja elő ennek fontosságát:

„A hűség dilemmái - Kulturális és teológiai feltételezés a Biblia fordításában”, a román bibliai hagyomány elemzése (az Újszövetség mintegy 40 kiadásában) azon kifejezések vagy szintagmák szempontjából (számuk tizenegy), amelyekre általában a keresztény felekezetek vitatkoznak egymással.

Az Újszövetség verziók elemzése a doktrinális jelentés alatt fontos, mivel a Biblia fordítói - függetlenül attól, hogy milyen teológiai térbe tartoznak - hajlamosak a lefordított szövegbe BEVEZETNI (kiemelés tőlem) a saját dogmájukat TÁMOGATÓ vagy KEDVEZŐ terminológiát. Így azok a versek, amelyek nem fontosak a dogma támogatása szempontjából, érvekké válnak, amelyek megerősítik azt. Ezért a keresztény gondolkodás története szorosan kapcsolódik a bibliai szövegek értelmezéséhez és fordításához.

A jelenlegi megközelítés abból a feltevésből indul ki, hogy a Szentírás minden kutatója előzetes értelmezési „rács” segítségével közelíti meg a Szentírás szövegét. Ez a hermeneutikus rács vagy lencse fogékonnyá (hajlamossá) teszi a kutatót egy bizonyos értelmezéshez, és ezért egy bizonyos fordításhoz. Mivel az értelmezési rács valódi prokusztius ággyá válik, a Szentírás-kutatónak kötelessége megvizsgálni saját feltételezéseit, folyamatosan kölcsönhatásba lépve azon kutatók véleményével, akik nem osztják meg a hermeneutikai rácsát.” Emanuel Contac, A hűség dilemmái - Kulturális és teológiai feltételezés a Biblia fordításában

Mocsy Imre, a neves magyar szövegkritikus ezt úgy fogalmazta meg, hogy "stilizáltak".

Ezek szerint, ha nincs helyes magyar bibliaszövegünk, akkor nem tudjuk helyesen megérteni a Bibliát. Ahelyett, hogy a Biblia valódi szövegén elmélkednénk, a fordítok szövegén rágodunk és vitatkozunk.

Ismétlem amit még mondtam.

A Károli féle 1Mózes 5:24-ben ez áll: És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé.

Nincs ilyesmi a héber szövegben, hogy Isten MAGÁHOZ vette volna. Nincs a kiemelt szó a héber szövegben. És ha a héberben nincs, a Héberek 11:5-ben miért lenne, mivel e szöveg a héber szöveg idézete...

A Károli féle Zsidókhoz 11:5-ben ez áll: Hit által vitetett FEL Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten FELvitte őt. Mert FELvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.

Nos, „a fost strămutat” adja vissza a jelen évben megjenet Noul Testament E. D. C. R. – a romániai újprotestáns egyházak ökümenikus verziója. Ennek jelentése pedig valakinek a kitelepítése. DE HOVA? Mondja a Biblia eredeti szövege, hogy az égbe? Figyelem! A régi DC-ban az áll mint a Károliban! De végül is belátták, hogy ez nem a helyes szöveg. Nos, nemcsak a szöveg, de még a szövegösszefüggés sem támogat ilyensmit, mert azt közli, hogy Énok sem kapta meg jutalmát! Lásd mit mond a Zsidokhoz 11:39,40 "Mindezek (beleértve Énokhót, akit az 5-dik versben is említenek) ... nem kapták meg azt, amit nekik ígértek. ..."

Ha kb. öt évezrede annak, hogy a menybe él és még nem kapta volna meg a jutalmát, hát akkor ez valóban furcsa. Aztán felbosszankodunk, hogy RÖHÖGNEK a Biblián... De akkor honnan vette Károli, honnan vette Cornilescu, ha a Bibliában nincs? A fejükből, mert ők is olvasták az egyházatyákat. Az egyházatyák pedig össze vissza olvastak mindent - amint mi is, mi sem lennénk jobbak, mert annyi feleslegességen töltjük a drága időnket - és mint valami jó tudákosok, magukévá tették, aztán "egyházosították", mivel ugye, ha valami az enyém akkor az egyházé is kell legyen. Sajnos ezt a tant, az eretnek könyvekből vették. És talán kevesen tudják, hogy ezeket a könyveket átkozottaknak mondták, igen, a főpapnak volt a felelőssége, hogy nyilvánosság előtt megátkozza az eretneknek vélt könyveket és a bennük hivőket, amit meg is tett. Igen, ez a valóság. Tehát tudtukon kívül, azaz akaratuk ellenére, megtévesztve lévén a Sátántól, az egyházatyák eretnekséget hoztak be az egyházba, aztán a Bibliába, mert a fordítok tőlük ihletődtek. Jézus Urunk sem vallotta az eretnek könyvek eme hóbortját. Az Úr Jézusnak tudnia kellett volna Énokhot, mivel a mennyből jött. Olvassuk el bizonyságát arról, ha találkozott Énokhal a mennyben:

 "Senki sem emelkedett a mennybe, kivéve azt, aki az égből jött, az Ember Fiát." János 3:13

Ki hitelesebb: az Úr Jézus vagy az apokrif szerzők? Szerinted is az Úr, ha hiszel benne, kedves testvérem. Akkor el kell fogadtatnod magaddal mind axiomát - nem hiszem, hogy nem tudnád mit jelent - és inkább határold el magad a fölösleges és veszélyes egyházatyai tudnivalóktól és azoktól akik ezeken rajongva, akaratuk ellenére aláássák a mi Urunk tekintélyét. Ezek ellen hozhatok emellé még egy halom bizonyitékot, mert rajongásból azt sem fogják megérteni. Első a Jézus Urunk iránti feltétlen bizalom és aztán, esetleg számba jöhetnek az egyházatyák - már ez a szó is egy melléfogás, mert meg van az, hogy „De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus.” Máté 23:9,10

Átnéztem a GBV 2001 évi Evangéliumi Keresztyének által kiadott román változatot:

Geneza 5:24. Şi Enoh a umblat cu Dumnezeu; şi nu a mai fost, pentru că Dumnezeu l-a luat.

És Enoch Istennel járt; és nem még volt, mert Isten elvette őt.

Nem mondja, hogy felvitte vagy magához vitte volna.

Az angol verziók sem mondanak mást. A Károli szövegben, azt látom amire Emanuil Contac, A Hűség Dilemmái-ban célzott:

„Az Újszövetség verziók elemzése a doktrinális jelentés alatt fontos, mivel a Biblia fordítói - függetlenül attól, hogy milyen teológiai térbe tartoznak - hajlamosak a lefordított szövegbe BEVEZETNI (kiemelés tőlem) a saját dogmájukat TÁMOGATÓ vagy KEDVEZŐ terminológiát. Így azok a versek, amelyek nem fontosak a dogma támogatása szempontjából, érvekké válnak, amelyek megerősítik azt. Ezért a keresztény gondolkodás története szorosan kapcsolódik a bibliai szövegek értelmezéséhez és fordításához.”

New International Version
Enoch walked faithfully with God; then he was no more, because God took him away.
New Living Translation
walking in close fellowship with God. Then one day he disappeared, because God took him.
English Standard Version
Enoch walked with God, and he was not, for God took him.
Berean Study Bible
Enoch walked with God, and then he was no more, because God had taken him away.
New American Standard Bible
Enoch walked with God; and he was not, for God took him.
New King James Version
And Enoch walked with God; and he was not, for God took him.
King James Bible
And Enoch walked with God: and he was not; for God took him.
Christian Standard Bible
Enoch walked with God; then he was not there because God took him.
Good News Translation
He spent his life in fellowship with God, and then he disappeared, because God took him away.
Holman Christian Standard Bible
Enoch walked with God; then he was not there because God took him.
International Standard Version
communing with God—and then he was there no longer, because God had taken him.
NET Bible
Enoch walked with God, and then he disappeared because God took him away.
New Heart English Bible
Enoch walked with God, and he was not, for God took him.
GOD'S WORD® Translation
Enoch walked with God; then he was gone because God took him.
JPS Tanakh 1917
And Enoch walked with God, and he was not; for God took him.
New American Standard 1977
And Enoch walked with God; and he was not, for God took him.
Jubilee Bible 2000
And Enoch walked with God; and he was not, for God took him.
King James 2000 Bible
And Enoch walked with God: and he was not; for God took him.
American King James Version
And Enoch walked with God: and he was not; for God took him.
American Standard Version
and Enoch walked with God: and he was not; for God took him.
Brenton Septuagint Translation
And Enoch was well-pleasing to God, and was not found, because God translated him.
Douay-Rheims Bible
And he walked with God, and was seen no more: because God took him.
Darby Bible Translation
And Enoch walked with God; and he was not, for God took him.
English Revised Version
and Enoch walked with God: and he was not; for God took him.
Webster's Bible Translation
And Enoch walked with God, and he was not: for God took him.
World English Bible
Enoch walked with God, and he was not, for God took him.
Young's Literal Translation
And Enoch walketh habitually with God, and he is not, for God hath taken him.

Tehát minden az értelmezésen múlik: hogy hova vitte, nincs megadva.

Ami Illés esetét illeti, ha a szerinted mutatott irányba indulunk, több szövegnek mondunk ellent. És ezek nem akármilyen szövegek, hanem axióma szövegek. Az igaz amit mutatsz, de ne feledd, hogy a Bibliában három égről beszél Pál apostol: „…elragadtatott a harmadik égig (ouranou)…” (2Korinthus 12:1-10). Itt is minden az értelmezésen múlik: ha három ég van, melyik égbe? Melyik égre (ouranon) céloz az Úr szerinted a János 3:13-ban? Ez axióma. Énokhot, Illés és akárkit, lehet mindenhol máshol keresni, csak az égben nem. És tudod melyik égről van szó.

Nos, egyfelől azt akarom mondani, hogy az egyházatyák nem azon a kánonjogi alapon állnak mint a Biblia. A fontosság sorrendjére mutattam. A Sola Scriptura van megalapozva nem pedig a Sola patres ecclesiae. Te sem látod másképpen, ha hiszel az Úrban, kedves testvérem.

Másfelől, arra szerettem volna rámutatni, hogy ezek műveinek mai változatai, nem mindig az eredeti szöveget mutatják. Mit értek ez alatt? Hát nézzünk egy esetet. Az Origenész esetét, mivel ő is amolyan egyházatya. Vegyünk egy kevésbé ismert lapot az egyháztörténelemből, az origenisták sorsáról:

Az "Origenisták" lemészárlása

Nem csak a paulikiánusoknak(843/844), a hugenottáknak és a zsidóknak volt holokausztjuk. A történelem egyik véres lapja, amely sokan számára valószínűleg ismeretlen, az origenisták holokausztja.

Kik voltak az "origenisták"? Egy álkeresztyén szekta a keresztyénségen belül. Ahogy azt nevük is jól mutatja Origenész teológiájának követői voltak, mentoruk miatt nevezték őket eképpen Egyiptomban és mesterükhöz ragaszkodva szigorúan, allegorikus értelemben értelmezték a Bibliát. Egy ideig megtűrve voltak, aztán vészterhes ellenzékbe kerűltek, mivel konfliktusba léptek az alexandriai patriarchátus főnökével, Theofillal, Alexandria pátriárkájával.

A világhírű történész, Edward Gibbon a következő szavakkal írja le Theofilt: "a béke és erény örök ellensége, aki kiemelkedik ebben; egy rossz ember, akinek a kezét felváltva arany és vér szennyezték" (A Római Birodalom hanyatlása és bukása)

Körülbelül 10 000 származású e némű szektás szerzetest, Theofil pátriárka parancsa alapján öltek meg Alexandriában és más helyeken.

Ezek a szerencsétlenül járt emberek univerzalisták voltak, azaz minden ember üdvösségében hittek, ezért egyesíteni akarták a kereszténységet, vagy inkább a kereszténység elemeit a pogány vallási filozófiával. Ezért ragaszkodtak annyira a Biblia allegórizálására.

Karrierje második felében Theophilus egy sorozatot írt - és kampányolt -az "origenizmus" ellen, mivel ő ellene volt az ilyen véleménynek. Theophilus meghalt 412 október 15-én, több mint huszonhét éves „pásztorkodás” után. Az alexandriai kopt egyház szentnek tartja Theophilust. Ezelőtt Origenész és támogatói tanításainak ellen fordult. 401-ben sikerült bemutatnia az origenizmust mint eretnekséget az Alexandriában összehívott szinóduson. A katonák és fegyveres szolgák csapata vezetésével Theophilus ezután megtámadta a nitriai szerzetesek - Nitria volt az origenisták fellegvára - és lakhelyeiknek tüzet gyújtottak, majd a foglyul ejtett szerzeteseket lemészárolták.

Theophilus 385 és 412 között volt Alexandria vallásos diktátora. 385 júliusában megválasztották az Alexandria püspüki székébe. 391 év körül Theodosius császár engedélyt adott számára egy templom építésére Dionüszosz ősi pogány temploma helyén. Theophilus ezután konfrontációt váltott ki a pogányokkal, és hogy tüzelje katonáit a csata során több tárgyat mutatott meg a templomból, mind bálványt. Ennek a konfrontációnak a során Theophilus meghatározta a Serapis-templom megsemmisítését, amely felett templomot épített.

Ennek következtében a megmaradt és megrémült origenisták, gyorsan átszerkeztették Origenész (184-254) munkáit, egyfolytában javítgatta, átírva műveit, igyekeztek eltüntetni belőle az ötödik században már hivatalosan is eretneknek számító eszméit. Ezért kell nagyon “fülelnünk” amikor az ugynevezett egyházatyák műveit olvassuk. Mind Origenész esetében is,mások sem maradtak le az átszerkeztésből, hogy ezek hivei ne vonjak magukra az államegyház haragját.

Remélem érthető vagyok, mit kell érteni a “fülelnünk” szó alatt.

Ami Énokh és Illés esetét érinti, bizonyos bibliai axiómák miatt nem tudok másképpen gondolkodni. Ami a jutalmukat illeti, ez csak másodlagos okfejtés. Az elsők az axiómak. De ami a jutalmat illeti, ha azt mondjuk, hogy az égben élnek, de mégsem kapták meg jutalmuk, hát csak kiröhögtetjük magunkat. Kell ez nekünk? Miért nem hisz a mai emberek többsége a Bibliában? Erre sok választ kapunk és érdekes módon az emberek egyik válasza ez: mert sok ellentmondást látok benne. Az emberek a harmoniát keresik. Emlékszem, hogy amikor először kaptam  Bibliát, agnosztikus lévén, első dolgom az volt, hogy lám, ha van harmónia benne. Ezért jobb, ha az ellentmondásokat feloldjuk, nem pedig megtartjuk a Biblia szövegének a téves visszaadásában. Mit gondolsz miért mondtak le a romániai újprotestánsok a régi Cornilescu Zsidókhoz 11:5-beli formájáról? Cornilescu amolyan Károli. 

A régi Cornilescu:

Prin credinta a fost mutat Enoh de pe pamant, ca sa nu vada moartea. Si n-a mai fost gasit, pentru ca Dumnezeu il mutase. Caci inainte de mutarea lui, primise marturia ca este placut lui Dumnezeu.

Hit által költöztetett el Énokh a földről, hogy ne lásson halált. És nem még találták meg, mert az Isten elköltöztette. Mert elköltöztetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.

A Cornilescu 2019-es kiadásának a reviziója szerint:

Prin credinta a fost strămutat Enoh, ca sa nu vada moartea, şi n-a mai fost gasit, pentru ca l-a strămutat Dumnezeu, dar inainte de strămutarea lui, a primit marturia ca Îi este placut lui Dumnezeu.

Hit által költöztetett el Énokh, hogy ne lásson halált, és nem még találták meg, mert az Isten elköltöztette, de elköltöztetése előtt, bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.

Lényeges a különbség.

Ami Énok ugynevezett Istenhez való elragadtatását érinti, bizonyítottan apokrif könyvekből vették át. És ezeket többnyire a szamaritánus szekták valamint  az egyiptomi és sziriai elpogányosodott zsidó szekták gyártották. Pál is beszél róluk, mind olyanokról akik angyalokat is imádtak. Ezért Izráelben nagy keletjük nem volt, habár itt is próbálkoztak bevetni őket. Ennek következtében, ahogy a történelmi feljegyzésekben olvasható – a jeruzsálemi főpap, nyilvánosan átkot mondott rájuk a templomudvarán összegyült nagyközönség előtt.

Nos, ha a korabeli mainstream zsidóság sem hitt bennük, minek legyünk mi ezen ertnek vélemények korifeusai?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bibliai lélektan

 

Ami az általam vallott lélektant illeti, amit a Bibliából vezetek le, nagyvonalban ez:

A lélek héberül nefes, görögben pszihi. A szellem héberül ruah, görögül pnevma.

A lélek a testel együtt él, meghal és feltámad. A lélek mindig szorosan egymásba ötvözve marad a hústestel, habár a feltámadáskor a hústest átváltozik egy magasabb fokú testbe. Tehát nem hiszek abban, hogy a lélek különválik a testől a halál beálltakor.

A lélek szerintem az ami érzéki az ember húsában, a szellem pedig az ami bölcsé teszi. A bölcsességnek két irányzata van, a jó és a rossz eszmeiség – attól függ kinek a hatása alatt él egy ember, Isten vagy az Ördög hatáskörében (lásd amit bemásoltam Dr. Süle Ferenc lélek és szellem feletti fejtegetéséről). Bölcseségünk korai csecsemőkorunktól meg van fertőzve, az öröklött bűn miatt, ezért Isten ráadásul – mintegy segítségül - egy újító erejű szellemet ad, az evangéliumban való hit által.

Szerintem a szellem és a lélek nem egy és ugyanaz. Nem a lélek, hanem a szellem megy Istenhez, pontosabban Urunk fogalmazta meg "Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellemem ...” Tehát a szellem "Isten kezeibe" kerül, ugy a gonoszoké, mind az igazaké, a Prédikátor 12:9-ből ez jól levezethető: És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.

Minkét esetben itt a szellemről van szó, mivel a héber szövegben (Préd 12:9) ruah, a görögben (Lk 23:46) pedig pnevma található. Ebből is látható, hogy a halál után égbe került szellem, nem valaki az emberből, hanem valami az emberből. Isten ajándéka.

A halál szerintem tudat nélküliség - mind az igazakat, mind az igazságtalanokat érintve (Dániel 12:2, János 5:28,29), ami nagyban hasonlatos az alváshoz, nem olyan elszenderedés, félig alvás, nyúlalvás. A Jelenések 6:9 nem mond ellent ennek, mivel ha jól odafigyelünk a lelkek az oltár alatt (hypokato) vannak, nem pedig az oltár mellett vagy körülötte, tehát ez egy jelképes jelentésű jelenés, amit meg kell fejteni.

A feltámadásban is mindkét osztály részesül, úgy az igazak mind az igazságtalanok, akik visszakapják éltető szellemüket Isten kezéből, csakhogy most a számonkérés illetve a megjutalmazás érdekében.  Ezért beszélt az Úr Jézus annyi odaadással a megtérésről, hogy a feltámadáskor megtarthassuk Isten ajándékát, az örök életet, ellentétben az ellenszegülőkkel, kiknek jutalma a megemésztő isteni tűz (Zsidókhoz 10:27).

Ezt hitték a korai mainstream irányzatú keresztyének az első és második században és részben azután is a mainstream egyházból sokan ezt hitték, egész régiókat beleértve. Ezt a szemléletmodót tette tönkre Origenész nagyszámú teológiai vitakörútjain és persze elsősorban ezért azok felelősök akik őt erre alapoták (Szakkasz, Pantaneosz, Kelemen).

Amit nem vettek észre azok akik őt kiátkozták, követőit lemészárolták és könyveit elégették, az, hogy Origenész fullánkja bennmaradt az egyházban a lélektan miatt, amit ez a főallegórista korifeus honosított meg az egyházban nagyszámú és nagyszabású vitakörútjain.

Az biztos, hogy sokat utazott, írt és vitatkozott, győzködött Rómában, Athénban, Palesztinában, Szíriában és Arábiában. Amolyan sztár-teológus volt, mint manapság a TV evangélisták, Benny Hinn és a többiek (nem mondom hogy Benny Hinn teológus lenne, csupán a sztárságát mutatom). Kiközösítése után, értsd ezalatt azt, hogy a Theofiloszi előtti III századi alexandriai egyházról van szó, ez azelőtt történt, hogy őt és követőit az ötödik században is kiátkozták, megtanulta a manóverezést és sokkal rafináltabb módon tevékenykedett. Ezt egyesek csalásnak könyvelték el, azaz hazudott ott ahól ezt igénybe kellett venni, például bizonyos tartozkodási helyeken, hogy meg ne bántsa a házigazdák érzéseit, úgy tüntette fel magát, mind aki hisz az ottani teológiai nézetnek, aztán miután megnyerte bizalmukat, lassan és fokozatosan eresztette be a saját teológiai fullánkját. Ez lehet teljesen igaz, lehet nem, vagy csak bizonyos fokig, Isten tudja mennyire volt meggyöződéses és mennyire csaló. Érdemes utánanézni ennek is. És most nézzük mit mondanak valójában a bibliaversek az ember lelkéről, nem allegórista szemszögből...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BIBLIAVERSEK AZ EMBER LELKÉRŐL (huszonegy értelmi áttekintés) - Mi a lélek ezek szerint?

 

Nehéz téma, ezért le kell mennünk az alapokhoz, de ha nincs megfelelő fordítás, kétlem, hogy kellőképpen meg lehet érteni a dolgokat.

Romániában pár éve nagyban zajlik a Biblia román szövegének fordítási reviziója és az újprotestáns egyházak is beavatkoztak saját projektekkel.

Egy romány nyelvű ismerősöm aki beavatkozott egy ilyen projektbe átküldte az alábbiakat. Én nagy hasznát vettem. Lehet, hogy a bibliaversek helye néhol nem egyezik, mivel a román és magyar Bibliákban néhol kis eltérések vannak.

Nézzük most, mit mond a Biblia az emberi lélek (héber "nefes", görög "pszihi") tulajdonságairól. Ez nem az emberi szellem (héber "ruah", görög "pnevma") tulajdonsága.

I. A Biblia szerint az emeri lélek tudna enni vért és húst:
3Mózes 7:18 Mert ha az ő hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves; a ki áldozta azt, annak nem számíttatik az az ő javára, sőt útálatos lesz; és ha egy lélek eszik abból, hordozza az ő vétségének terhét. 

3Mózes 7:20 De az a lélek, a ki eszik a békeáldozatnak húsából, a mely a Yhwhé, noha az ő tisztátalansága rajta van, az ilyen lélek gyomláltassék ki az ő népe közül. 

3Mózes 7:27 Ha egy lélek megeszik valami féle vért, az a lélek gyomláltassék ki az ő népe közül. 

3Mózes 17:12 Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért. 

3Mózes 17:15 Ha pedig valamely lélek elhullott, vagy vadtól megszaggatott állatot eszik, akár benszülött, akár jövevény: mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig, azután tiszta. 
II. A Biblia szerint az emberi lélek elepedhet (tikkadhat)
4Mózes 11:6 Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb mint manna.

III. A Biblia szerint az emberi lélek tisztátalan dolgokat tudna érinteni
4Mózes 19:11 A ki illeti akármely léleknek a holttestét, és tisztátalanná lesz hét napig: 

12. Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és hetednapon, és tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát harmadnapon és hetednapon, akkor nem lesz tiszta. 

13. Valaki holtat illet, bármely lelket a ki megholt, és meg nem tisztítja magát, az megfertézteti Yhwhnak hajlékát; és irtassék ki az a lélek Izráelből mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan lesz; még rajta van az ő tisztátalansága. 

14. Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, a ki bemegy a sátorba, és mindaz, a ki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig. 

15. Minden nyitott edény is, a melyen nincs lezárható fedél, tisztátalan. 

16. És mindaz, a ki illet a mezőn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig. 

17. És vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozatnak hamvából, és töltsenek arra élő vizet edénybe. 

18. Valamely tiszta ember pedig vegyen izsópot, és mártsa azt vízbe, és hintse meg a sátort és minden edényt, és minden lelket, a kik ott lesznek; és azt is, a ki a csontot, vagy a megöltet, vagy a megholtat, vagy a koporsót illette. 

19. Hintse pedig meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és tisztítsa meg őt hetednapon; azután mossa meg az ő ruháit, mossa le magát is vízzel, és tiszta lesz estve. 

20. Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az a lélek irtassék ki a község közűl; mivelhogy az Yhwhnak szenthelyét megfertéztette, a tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan az. 

21. Ez legyen ő nálok örök rendelésül: mind az, a ki hinti a tisztulásnak vizét, mossa meg az ő ruháit; mind az, a ki illeti a tisztulásnak vizét, tisztátalan legyen estvéig. 

22. És valamit illet a tisztátalan, tisztátalan legyen az; és az a lélek is, a ki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig. 

IV. A Biblia szerint az emberi lélek széttéphető egy oroszlán által
Zsoltárok 7:3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.

V. A Biblia szerint az emberi lélek a verembe (romlásba - Károli) és a sírba mehet

Jób 33:18 Visszatartja lelkét a veremtől, és életét hogy azt fegyver ne járja át. 

19. Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. 

20. Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. 

21. Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek. 

22. És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. 

23. Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; 

24. És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! 

25. Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. 

26. Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. 

27. Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; 

28. Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. 

29. Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, 

30. Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. 

Zsoltárok 30:3 Yhwh, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! 

4. Yhwh, felhoztad a sírból (seolból) az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

VI. A Biblia szerint az emberi lélek megláncolható

Zsoltárok 105:18,18 A lábait békóba szorították, lelke vasban járt vala, 
VII. A Biblia szerint az emberi lélek megutálhat minden eledelt
Zsoltárok 107:18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének. 
VIII. A Biblia szerint az emberi lélek lehet jóllakott és lehet éhes
Példabeszédek 27:7 A jóllakott lélek még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes léleknek minden keserű édes. 

IX. A Biblia szerint az emberi lélek kiszabadulhat a börtönből

Zsoltárok 142:8 Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. 
X. A Biblia szerint az emberi lélek éhezhet

Példabeszédek 19:15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
XI. A Biblia szerint az emberi lélek elfáradhat

Példabeszédek 25:25 Mint a hideg víz a megfáradt léleknek, olyan a messze földről való jó hírhallás.

XII. A Biblia szerint az emberi léleknek van vére

Jeremiás 2:34 Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan lelkek  vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért! 
XIII. A Biblia szerint az emberi lélek sírhat és zokoghat

Jeremiás 13:17 Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert Yhwh népe fogságba vitetik.

XIV. A Biblia szerint az emberi lélek megéledhet (felüdülhet)
Jeremiás Siralmai 1:11 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy lelkük megéledjen. Lásd meg Yhwh és tekintsd meg, mily útálatossá lettem! 

Jeremiás Siralmai 1:19 Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de ők megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy lelkük megéledjen. 

XV. A Biblia szerint az emberi lelket lehet szolgálni kenyérrel
Hóseás 9:4. Nem áldoznak Yhwhnak borral; és nem lesznek kedvesek előtte. Áldozataik olyanok lesznek, mint a gyásztornak kenyere; mindnyájan, a kik abból esznek, megfertéztetnek, mert kenyerök csak lelküknek szolgál; nem jut be Yhwh házába. 

XVI. A Biblia szerint az emberi lélek engedelmes lehet más emberek előtt
Róma 13:1 Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. 
XVII. A Biblia szerint az emberi lélek vétkezhet

Ezékiel 18:4 Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni! 

Ezékiel 18:20 A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága. 

XVIII. A Biblia szerint az emberi lélek javakkal lehet eltelve, kényelemben lehet, ehet, ihat, gyönyörködhet

Lukács 12:19 És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem (psuche), sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! 

XIX. A Biblia szerint az emberi lélek elveszhet (elpusztulhat), beleértve az igazak lelkét is

Máté 10:39. A ki megtalálja az ő lelkét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő lekét én érettem, megtalálja azt. 

XX. A Biblia szerint az ember - mint egész - halandó, mivel nem halhatatlannak volt teremtve, az emberi lénynek nemcsak a teste, hanem a leke is halandó, mivel nemcsak testével vétkezik, hanem lelkével is, ezért a bűn zsoldja nemcsak a testet érinti, hanem a lelket is, az embert egészében véve

1Mózes 2:7 És formálta vala Yhwh Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké ... 1 Mózes 2:17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. A halál beálltakor nem az emberi lélek az ami elhagyja az emberi testet, hanem az ember szelleme ... Zsoltárok 146:4 Kimegyen a szelleme (ruah); visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei. ... Zsoltárok 16:10 Mert nem hagyod lelkemet a sírba jutni, nem engeded, hogy szented rothadást lásson. ... Zsoltárok 49:15 Csak Isten válthatja ki lelkemet a sír kezéből, mikor az megragad engem. Szela. Példabeszédek 23:14 Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a sírból ragadod ki.
Bibliaversek melyek szerint az emberi lélek halandó:
2Mózes 12:15,19  „az a lélek írtassék ki Izráelből" ... "az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből”

3Mózes 18:29; 19:8  „mind kiirtatik az így cselekvő lélek" ... "irtassék ki az ilyen lélek az ő népe közül”

4Mózes 9:13 „irtassék ki az ilyen lélek az ő népe közül"… "

Józsúé 2:13  „és megmentitek a mi lelkünket a haláltól"
1Sámuel 22:19-22 „…Én vagyok az oka az atyád házában levő minden lélkek halálában!”

Zsoltárok 33:19; 40:15; 56:14 „…hogy kimentse lelkünket a halálból" ... "akik lelkemre törnek, hogy elragadják azt" ... "mert megszabadítottad lelkemet a haláltól”

Ezékiel 13:18-20 "... És megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kell meghalniok, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, a mely a hazugságra halgat ..."

Ezékiel 22:25,27 "... olyanok, mint az ordító oroszlán, mely ragadományt ragad: lelkeket ettek ... lelkeket elveszteni ..."

Ezékiel 17:17"... és tornyot építenek sok lélel kiirtására."
Ezékiel 18:4,20"... amely lélek vétkezik annak kell meghalni ... mely lélek vétkezik annak kell meghalni"

És mivel egyetlen emberi lélek sincs amely ne vétkezne (Róma 3:23, 1Timotheus 6:16), egyetlen emberi lélek sem lehet halhatatlan (Prédikátor 9:3-12), tehát az Új Testamentumban sem találunk lényegesen mást, a korai átírásokat és betoldásokat leszámítva. (Ezekről később)

Íme pár vers amely szintén a lélek halandóságáról beszél az Új Szövetségben:

Máté 2:20; 20:28"eredj az Izráel földjére, mert meghaltak akik a gyermek lekét halálra keresik vala" ... "és adja az ő lelkét váltságul sokakért"
Márk 3:4; Lukács 6:9"... Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? Lelket menteni, vagy kioltani?"

Róma 11:3"... a lelkem is halálra keresik ..."

Cselekedetek 3:23 "Lészen pedig hogy minden lélek (pszihi) amely nem halgat arra a prófétára, ki fog irtani a nép közül"

Jakab 5:20 Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.
XXI. A lélek egy olyan fogalom, amit az állatokra is alkalmaznak:
1Mózes 1:30 " ... mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van ..."
3Mózes 24:17,18"Ha valaki agyon üt valamely emberi lelket, halállal lakoljon. Ha pedig egy barom lelkét üti agyon, tegye jóvá azt: lelket lélekért." (értendő ez alatt: fizesse ki vagy helyettesítse azt)

Jelenések 8:9 "És meghala a tengerben levő állatok harmadrésze, amelyekben lélek vala..."
Jelenések 16:3"... és minden élő lélek meghala a tengerben"

Ezékiel 47:9"És minden lélek a mely nyüzsög ..."

A lélek tehát nem lehet más mint az élet és az érzéki inteligencia formáinak a megnyilvánulása a teremtményekben. A test érzéki része. Nyers, párhuzamos szemléltetésben a lélek olyan mint a számítógép képe, kikapcsolható és újra bekapcsolható Isten szent szelleme által. Az ember szelleme működteti az emberi testet, nem az ember lelke. Isten bármikor kikapcsolhatja ezt a szellemet. A kikapcsolás a halál, az újra bekapcsolás a feltámadás (Ezékiel 37). A szellem az amely bekapcsolja vagy kioltja az emberi lelket az emberi testben.

Persze azt is lehet mondani, hogy az embernek van lelke, de azt is hogy van szelleme, mégsem egy és ugyanaz a dolog, hiszen képletesen szólva, a lélek olyan mint a számítógép képe, a szellem pedig olyan mint a program a mely működteti a számítógép képét.

Van egy közmondás: "Exceptia confirma regula." azaz: "A kivétel megerősíti az általánost."

Tehát, ha a Biblia azt mondja, hogy a lélek halandó, beleértve az igazak lelkét is egy korlátozott időre a feltámadásig, akkor ennek a kijelentésnek látszólagos ellentmondó verseket nem szószerint kell érteni, hanem tágabb, képletes értelemben (Ésaiás 14).
A lélek halhatatlanságát vallók fel szokták hozni ezt az érvet: "Az Isten halhatatlan. Az ember Isten képe és hasonlatossága, tehát az embernek is halhatatlannak kell lennie, a lelke által." 

Erre a felfogásra egy adventista teológus – Edwin LeRoy Froom - nagyszerű ellenérvet adott:

Nos, ha ez így van, akkor az ember is mindenható, mivel Isten képe és hasonlatossága. Viszont mégsem az. Tehát ennyire párhuzamos érveléssel nem lehet messzire menni, hiszen az ember, csupán "hasonlatossága" az Istennek, nem pedig a tőkéletes szószerinti másolata. Ha ez lenne, maga az ember is egy halhatatlan isten lenne, mint a Sátán is mondta a hazugságában:

1Mózes 3:4,5 "És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; 

Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói."

Az imént bemutatott érvelési menetrendet általában kevés bibliaversel szokták „kivédni” – ebből pár bibliavers nyilvánvalóan téves visszaadása – értelmezése a héber szövegeknek és pár másik nyilvánvaló átírása az ősi szövegeknek, mint például a Máté 10:28, de ha ezt a verset összevessük Lukács 12:5 versével, látható, hogy dogmatikai ókokból, valamikor nagyon régen átírták, mint a Jusztin Mártir „Első Apollogia” 135 AD körül írt értekezéséből is jól látható - sajnos még vannak ilyen átírások a Bibliában a korai időkből való okoskodó fordítók miatt.

Amit a legnehezebben tudnak elfogadni úgy a mai teologusok, mint a hivők az, hogy a korai időkben amolyan párhuzamos verziók alakultak ki az eredeti szövegek mellett és ezek néhol komolyan modósítva lettek, különböző külső szövegelemekkel (A paráznaságon kapott nő, Márk utolsó fejezetének bizonyos része, Máté evangéliuma első fejezetének bizonyos része, Máté evangéliumának a vége, A gazdag és Lázár esete, stb.). Azután ezek a külső elemek teljesen, részben vagy modósítva, bizonyos utakon, bekerültek az eredeti szövegekbe is. Ez furcsa jelenségnek adott okot, mivel a szövegek harmoniája megbomlott és két nézetnek adott lehetőséget.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Írások amelyek tárgyalják az ember halál utáni állapotát

Az úgynevezett "evangéliumi keresztének" között is terjed az a nézet, hogy az ember halál utáni állapota nem tudatos és a pokol sem egy örök kínzásnak a helye, hanem a bűnösök teljes elpusztításának a helye. Ez igaz. Viszont bizonyos "evangéliumi keresztyén" írók azt hiszik, hogy mielött a bűnösök meg lennének semmisítve örökre, lesz egy korlátozott időszak amelyben meg fogják kínozni őket a bűneik miatt és csupán azután fogják őket örökre elpusztítani. Ez ellentmond Isten jellemének, hiszen írva van: "a bűn zsoldja a halál" 1Korintus 6:23 és ez azért van mivel Isten maga mondta "Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában" Ezékiel 18:32. Ezek szerint a bűnösök elpusztítása a gyors halál, de mielőtt ezek teljesen elpusztulnának, ítéletre fognak feltámasztatni és szembesíteni fogják őket minden bűnükkel éspedig a nyilvánosság előtt. Ekkor pedig nagy sírás, rívás és fogak csikorgatása lesz, a nagy sajnálkozásuk miatt, tudván azt, hogy mi mindent veszítettek el, a dicső és örök életet.
Edward William Fudge: Az emésztő tüz: A végső büntetés doktrínájáról végzett bibliai és történelmi tanulmány

Edward William Fudge: A pokolról alkotott két vélemény: egy bibliai & teológiai párbeszéd

William Crockett: Négy vélemény a pokolról

William Robert West: FELTÉTLEN HALHATATLANSÁG VAGY A HALOTTAK FELTÁMADÁSA

"A bűn bére a halál" vagy "Örök élet a pokolban levő kínnal"? A halhatatlan lélek és a pokol dogmája. Amit a Biblia nem mond a pokolrol
Le Roy Edwin Froom: A mi atyáink kondicionalista hite: Az ember természete és végzete fölötti korok konfliktusa
Konditionalizmus = feltételhez szabott üdvözülés, mely azt valja, hogy egyetlen ember sem születik bele a halhatatlanságba, tehát egyetlen ember sem születik halhatatlannak, hanem az örök élet elnyerése az Istenhez való engedelmességhez van kötve

James Kenneth Brandyberry: Fontos elfelejtett történelem - A kondicionalizmussal szembeni ellenkezés gyökerei 

Raymond Franz: Mi van a halhatatlansággal és a halál állapottal?

Zaharia Bica: Levelek címzett nélkül (utalások)

Mátyás Biró Dévay 1500-1545: Disputatio de statu in quo sint beatorum animae, post hanc vitam, ante ultimum judicii diem (National Library of Vienna, Marburg, Gottingen, de Magyarországon is megtalálható).

Mátyás Biró Dévay 1500-1545: A szentek alúvásáról

Oscar Cullmann: A lélek halhatatlansága vagy a holtak feltámadása?

Romániai újprotestáns testvérek válogatott munkáiból: Miért egy végleges Reformáció a kereszténységben?

Georges Minois: A poklok történelme

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lélek szó összes használata a Bibliában

Íme egy lista hányszor jelenik meg a lélek azaz a héber „nefes” és a görög „pszihi” szó és ennek ragozott alakjai a Bibliában. Ha átolvassuk figyelemmel látható, hogy csupán kevés szöveget lehet alkalmazni az úgynevezett túlvilágra (pl. Lukács 16:19-31 - de ez a szövegrész második századi betoldás, a második századi neves írók közül senki sem idézi, csak az eretnekek), ahol mégis így van (pl. Jelenések 6:9-11) ott képletes az értelme, a számbeli, tulnyomó, legtöbb eset a mai világra és életre vonatkozik. Leszámítva a modosított Máté 10:28 versét és a Lukács 16-beli betoldást a Biblia sehol es soha nem mondja ki nyiltan hogy a lélek halhatatlan, viszont azt nyiltan kimondja, hogy halandó. Ha Budapest előtt egy útmutató táblán azt írná Bukarest 10 km, elhinnéd? Miért nem? Mert a logika nem engedne. Miért lenne ez másképpen a Bibliával, olyan bibliaversek esetében ahol világos az ellentmondásuk a Biblia szövegösszefüggéssével?

Zsoltárok 146:4 Kimegyen a szelleme (ruah); visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei. - de látjuk, hogy a gazdag ember tervet sző a testévérei megsegítésére.

Dániel 12:2 „mindazok akik a föld porában alszanak” – de látjuk, hogy a gazdag nem alszik, mivel kínokban van.

Erre talán azt mondaná valaki, hogy ez a szellemvilágban történik, a szellemi alvilágban - seolban - hádeszben. De nézzük csak:
Prédikátor 12:9 És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem (ruah) pedig megtérne Istenhez (és nem a pokolba), a ki adta volt azt. – a rossz emberek szelleme kivétel lenne, csak a jó emberek szelleme tér Istenhez?A rossz embereknek nem Isten adta a szellemet?
1Mózes: 1:21,30; 2:7,19; 9:4,5,10,12,15,16; 12:13; 17:14; 19:17,19,20; 27:4,19,25,31; 32:30; 34:3,8; 35:18; 37:21; 42:21; 44:30; 49:6; 2Mózes: 4:19; 12:15,16,19; 15:9; 21:23,30; 23:9; 30:12; 31:14; 3Mózes 2:8; 4:2,27; 5:1,2,4,15,17; 6:2; 7:18,20,21,25,27; 11:10,46; 17:10; 17:11,12,14,15; 19:8,28; 20:6; 21:1,11; 22:3,4,6,11; 23:29,30; 24:17,18; 26:11,16,30; 4Mózes 5:2,6; 6:6,11; 9:6,7,10,13;11:6;15:27,28,30,31; 19:11,13,20,22; 21:4,5; 23:10; 30:2,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13; 31:19,28; 35:11,15,30,31; 5Mózes 4:9,29; 6:5; 10;12; 11:13,18; 12:15,20,21,23; 13:3,6; 14:26; 18:6; 19:6,11,21; 21:14; 22:26; 23:24; 24:6,7,15; 26:16; 27:25; 28:65; 30:2,6,10; Józsúé 10:28,30,32,25,37,39; 11:11; 20:3,9; 22:5; Bírák 5:21; 9:17; 10:16; 12:3; 16:16,30; 18:25; Rúth 4:15; 1Sámuel 1:10,15,26; 2:16,33,35; 17:55; 18:1,3; 19:5,11; 20:1,3,4,17; 22:2,22,23; 23:20; 24:11; 25:26,29; 26:21,24; 28:9,21; 30:6; 2Sámuel 1:9; 3:21; 4:8,9; 5:8; 11:11; 13:39; 14:7,14,19; 16:11; 17:8; 18:13; 19:5; 1Királyok 1:12,29; 2:4,23; 3:11; 8:48; 11:37; 17:21,22; 19:2,3,4,10,14; 20:31,32,39,42; 2Királyok 1:13,14; 2:2,4,6; 4:27,30; 7:7; 9:15; 10:24; 23:3,25; 1Krónika 22:19; 28:9; 2Krónika 1:11, 6:38; 15:12; 34:31; Eszter 4:13; 7:3,7; 9:31; Jób 2:4,6; 3:20; 6:7,11; 7:11,15; 9:21; 10:1; 11:20; 12:10; 13:14; 14:22; 16:4; 18:4; 19:2; 21:25; 23:12; 24:12; 27:2; 27:8; 30:16,25; 31:30,39; 32:2; 33:18, 20,22,28,30; 36:14; 41:21; Zsoltárok 3:2; 6:3,4; 7:2,5; 10:3; 11:1,5; 13:2; 16:10; 17:9,13; 19:7; 20:20,29; 23:3; 24:4; 25:1,13,20; 26:9; 27:12; 30:3; 31:7,9,13; 33:19,20; 34:2,22; 35:3,4,7,9,12,13,17,25; 38:12; 40:14; 41:2,4; 42:1,2,4,5,6,11; 43:5; 44;25; 49:8,15,18,19; 54:3,4; 55:18; 56:6,13; 54:3,4; 55:18; 56:6,13; 57:1,4,6; 59:3; 62:1,5; 63:1,5,8,9; 66:9,16; 69:1,10,18; 70:2; 71:10,13,23; 72:14; 74:19; 77:2; 78:18,50; 84:2; 86:2,4,13,14; 88:3,14; 89:48; 94:17,19,21; 103:1,2,22; 104:1,35; 105:18,22; 106:15; 107:5,9,18,26; 109:20,31; 116:4,7,8; 119:20,25,28, 81,109,129,167,175; 120:2,6; 121:7; 123:4; 124:4,5,7; 130:5,6; 131:2; 138:3; 139:14; 141:8; 142:4,7; 143:3,6,8,11,12; 146:1; Példabeszédek 1:19; 2:10; 3:22; 6:16,26,30,32; 7:23; 8:36; 10:3; 11:17,25; 12:10; 13:2,3,4,8,19,25; 14:10; 15:32; 16:17,24,26; 18:7; 19:2,8,15,16; 20:2; 21:10,23; 22:5,23,25; 23:7,14; 24:12,14; 25:13,25; 27:7,9; 28:17,25; 29:10,17,24; 31:6; Prédikátor 2:24; 4:8; 6:2,3,7,9; 7:28; Énekek Éneke 1:7; 3:1,2,3,4; 5:6; 12; Ésaiás 1:14; 3:9; 3:20; 5:14, 10:18; 15:4; 19:10; 26:8;9; 29:8; 32:6; 38:15,17; 42:1; 43:4; 44:20; 46:2; 47:14; 49:7; 51:23; 53:10,11,12; 55:2,3; 58:3,5,10,11; 61:10; 66:3, Jeremiás: 2:24; 3:11; 4:10,19,30,31; 5:9,29; 6:8; 9:9; 11:21; 12:7; 13:17; 14:19; 15:1,9; 18:20; 19:7,9; 20:13; 21:7,9; 22:25,27; 31:12,14,25; 32:41; 34:16,20,21; 38:2,16,17,20; 39:18; 40:14,15; 43:6; 44:30; 45:5; 46:26; 49:37; 50:19; 51:6,14; 51:45; Jeremiás Siralmai 1:11,16,19; 2:12,19; 3:17,20,24,25,51,58; 5:9; Ezékiel 3:19,21; 4:14; 14:14,20; 16:5; 18:4,20,27; 25:25; 23:17,18,22,28; 24:25; 25:6,15; 27:31; 32:10; 33:5,6,9; 36:5; 47:9; Hoseas 4:8; 9:4, Ámos 2:14,15; 6:8, Jónás 1:14; 2:5,7; 4:3,8; Mikeás 6:7; 7:3; Habakuk 2:4,5,10; Zakariás 11:8; Máté 2:20; 6:25; 10:28,39; 12:18; 16:25,26; 20:28; 22:37; 26:38; Márk 3:4; 8:35,36,37; 10:45; 12:30; 14:34; Lukács 1:46; 2:35; 6:9; 9:24; 10:27; 12:19,20,23; 14:26; 17:33; János 10:11,15,17; 12:25,27; 13:37,38; 15:13; Cselekedetek 2:27,43; 3:23; 4:32; 20:10,24; 27:22; Róma 2:9; 11:3; 13:1; 16:4; 1Korinthus 15:45; 2Korinthus 1:23; Filippi 1:27; 2:2,19,30; 1Thessalónika 5:23; Zsidókhoz 4:12; 6:19; 10:38,39; Jakab 5:20; 1Péter 2:11; 2Péter 2:8; 1János 3:16; 3János 2; Jelenések 16:3; 18:14.

Továbbá: „lelked”: Példabeszédek 19:18; 23:2; "lekű" Ésaiás 56:11; "lelked" Ésaiás 58:10; "lelkük" Jeremiás 44:14; "lelke" Ezékiel 16:27, „lelketek”: Ezékiel 24:21.

Bibliaversek ahol a "lélek" többes számban jelenik meg "lelkek": 1Mózes 1:20,24; 9:5, 12:5; 14:21; 23:8; 36:6; 46:15,18,22,25,26,27; 2Mózes 1:5; 12:4; 16:16; 30:15,16; 3Mózes 11:43,44; 16:29,31; 17:11; 18:29; 20:25; 23:27,32; 26:15,43; 27:2, 4Mózes 16:38; 19:18; 29:7; 31:35,40,46,50; 5Mózes 4:15; 10:22; Józsúé 2:13,14; 9:24; 23:11,14; Bírák 5:18; 2Sámuel 23:17; 2Királyok 12:4; 1Krónika 5:21; 11:19; Eszter 8:11; 9:16; Jób 16:4; Zsoltárok 72:13; 97:10; Példabeszédek 1:18; 11:30; 14:25; Jeremiás 2:34; 6:16; 17:21; 26:19; 37:9; 42:20; 44:7; 48:6; 52:29,30; Ezékiel 7:19; 13:18,19,20; 17:17; 18:4; 22:27; 27:13; Máté 6:25; 11:29; Lukács 12:22; 21:19; János 10:24; Cselekedetek 2:41; 7:14, 14:2,22; 15:24,26; 27:10,37; 2Korintus 12:15; 1Thessalónika 2:8; 5:14; Zsidókhoz 12:3, 13:17; Jakab 1:21; 1Péter 1:9,22,25; 3:20; 4:19; 2Péter 2:14; 1János 3:16; Jelenések 6:9; 8:9; 12:11; 18:13; 20:4. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bibliaversek ahol a "seol" és "hádész" a halottak „nyugalomhelye” - Milyen állapotban vannak a halottak a Seolban (Hádészben), azaz a „Halottak nyugalomhelyén”?

 

Sír, temetőhely: héberül qeber – a qabar, temetni szóból, görögül mnemeion, "seol" és "hádész" pedig mélyebb értelemben „nyugalomhely”.

Brown-Driver-Briggs visszaadja a sír, temetőhely és az ebből alakult főnevek bibliai helyeit:

1Királyok  13:31, 1 Mózes 23:4, 1 Királyok 14:13, Bírák 8:32, 1 Mózes 50:5, 2 Mózes 14:11, Jeremiás 26:23, Jeremiás 8:1, Jób 21:32, Nehémiás 2:3, 2 Mózes 32:23; 2 Krónika 16:14, Bírák  8:32, 2 Sámuel 2:32; 1 Királyok 13:22, 1 Mózes 23:4; 1 Mózes  23:9; 1 Mózes 23:30, 1 Mózes 49:30, 1 Mózes 50:13, Ézsaiás 22:16 (kétszer a versben), Jób 10:19, Jeremiás 20:17, Zsoltárok 88:6, Ézsaiás 65:4, 2 Királyok 23:6, Jeremiás 26:23, Jób 17:1, 2 Királyok 22:20 = 2Krónika 34:28; Nehémiás 3:16; 2 Krónika 16:14, 2 Krónika 35:24, Jób 21:32, Ezékiel 32:22,23,25,26, Zsoltárok 88:12; Zsoltárok 49:12, Jeremiás 5:16, Zsoltárok 5:10, Ezékiel 37:12 (kétszer a versben), Ezékiel 37:13 (kétszer a versben).

A seolról kétféleképpen beszélnek a Bibliában, legtöbbször szószerinti alakban és néha jelképes alakban.

A megszemélyesítés

„A megszemélyesítés, idegen szóval perszonifikáció (a latin personificatio szóból) vagy antropomorfizáció olyan reprezentáció, amely elvont dolgokat, élettelen tárgyakat vagy természeti jelenségeket, illetve növényeket vagy állatokat az emberekre jellemző érzésekkel és tulajdonságokkal ruház fel.

Az irodalomban a megszemélyesítés retorikai-stilisztikai alakzat, metafora, amelynek egyik eleme valamilyen elvont fogalom, természeti jelenség vagy élettelen tárgy, a másik élőlény, amelynek tulajdonságait átvisszük az elsőre.

Az ikonográfiai megszemélyesítés szoros kapcsolatban van az allegóriákkal. A képzőművészeti megszemélyesítések legismertebb példája Eugène Delacroix: „A Szabadság győzelemre vezeti a népet” című festménye.” Wikipedia

Ezt használták a Bibliában is amikor valamiről képletesen beszéltek.

A"sheol" és "hádész" szavak a Bibliában

1Mózes 37:35; 42:38; 44:29,31; 4Mózes 16:30,33; 5Mózes 32:22; 1Sámuel 2:6; 2Sámuel 22:6; 1Királyok 2:6,9; Jób 7:9; 11:8; 14:13; 17:13,16; 21:13; 24:19; 26:6; Zsoltárok 6:5; 9:17; 16:10; 18:5, 30:3; 31:17, 49:14,15; 55:15; 86:13; 88:3; 89:48; 116:3; 139:8; 141:7; Példabeszédek 1:12; 5:5; 7:27; 9:18; 15:11,24; 23:14; 27:20; 30:16; Prédikátor 9:10; Énekek Éneke 8:6; Ésaiás 5:14; 7: 11; 14:9,11,15; 28:15,18; 38:10,18; 57:9; Ezékiel 31:15,16,17; 32:21,27; Hóseás 13:14,15; Ámos 9:2; Jónás 2:2; Habakuk 2:5, Máté 11:23; 16:18; Lukács 10:15, 16:23 (korai betoldás); Cselekedetek 2:27,31; Jelenések 1:18; 6:8; 20:13,14.

Mindebből, kiemelném Salamon királynak - a Krisztus előtti ókori világ legbölcsebb emberének tanúbizonyságát:

A prédikátor könyve 9:10 Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.

Ezt nem lehet semmi képpen sem képletesen venni. Ez axióma. De ami ellentmond ennek, az lehet képletes értelmű.
A Biblia szerint a halottak állapota az alváshoz hasonló tudat nélküli jelenség - a seolban (hádészban) is, ezt megerősíti úgy az Ó Szövetség mint az Új Szövetség (Prédikátor 9:10, Dániel 12:2, János 3:13, János 5:28,29, János 11:11-14). Amikor a működő hústest a benne lévő élő lélekkel meghal (kialszik), az éltető szellem visszatér Istenhez (beleértve a gonosz emberek szellemét is, tehát a gonosz emberek szelleme nem az úgynevezett "pokolba" megy), hogy biztosítva legyen minden meghalt ember feltámadásának a lehetősége:

Zsoltárok 146:4 Kimegyen a szelleme (ruah); - nem a lelke (nefes).

Prédikátor 12:9 És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem (ruah) pedig megtérne Istenhez, aki adta azt. – nem a lelke (nefes).

Lukács 23:46 És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellemem (pneuma). És ezeket mondván, utolsót lélegzett.

Zsoltár 31:6. verse: „Kezedre bízom szellemem (ruhi), te váltasz meg engemet, oh Yhwh, igaz Isten.”

Még valami fontos dolog - a feltámadás bizonyságtétele a halottak holléte felől!

Hogyan adja vissza a Jelenések könyve a feltámasztottak nyugvóhelyét:

Jelenések 20:13 És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.

A Halálból – tehát azok akik meghaltak, de még nem temették el őket.

A Halottak nyugvóhelyéről (Seolból, Hádészból), tehát akiket már eltemettek.

A Tengerből, tehát akik a tengerben lelték halálukat.

Figyeljük meg a három részt. Ne szökjünk át rajta mert nagyon fontos.

Miért nincs a tengerbe fulladtak lelke sem a Halálban sem a Seolban, Hádészban? Ha a Seol - Hádész a pokol lenne, miért nincsenek ott ezek? Talán a megfulladtak között nem volt egy bűnös sem? És ha a Hádész már egy tüzes pokol lenne, és az ott levőket már haláluk beálltakor a tűzes pokolba dobták, miért dobnák be őket a feltámadáskor egy második tűzbe?

Jelenések 20: 14 A pokol (hádész) pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.

Mindez arra mutat, hogy a halálunktól a feltámadásig, minden ember ott van, ahol éppen meghalt, ebben a három dimenzióban: halál, sheol-hádész, tenger... Nem az égben, nem a pokolban. Máskülönben ha már élsz valahól, hogyan támadhatsz fel?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Fordított érme” - a bumeráng hatás

 

Egy hatalmas szellemi csőd előtt állunk, és ezt a "nagy hitehagyást" (2Thessz. 2:4), lehetséges, hogy nemzedékünk meglátja. "Lehetségest" és nem "biztost" értem. Mit tehetünk környezetünkért? Mennyiben akadályozhatjuk meg, hogy környezetünkben ne totális legyen? Mert az apostol Nagy hitehagyásról beszél, de nem Teljes hitehagyásról.

Vannak akik az egyházat is hibáztatják ezért, például, Nicu Butoi, adventista lelkész. Ő egy „Fordított érmet” - egy bumeráng hatást lát az egyház teológiai nézetei és az ezt követő viselkedése miatt.

Vegyük nagyító alá az ateista Voltaire filozófus tanúvallomását: "Számtalan sunyi gazemberrel van dolgunk, akik sokat nem gondolnak; brutálisokkal, részegesekkel és tolvajokkal. Ha akarod, prédikálj nekik, hogy nincs pokol és hogy a lélek meghal. De én nem kockáztatok: Azt kiáltom a fülükbe, hogy ha tőlem lopnak, örök gyötrelmekre fogják ítélni őket!"
Indokolt-e az ateista Voltaire félelme? Igen. És a hozzáállása? Nem.

És akkor csodálkozzunk, hogy a Párizsi teológiai kar nem adott János pápának igazat, a XIII-dik században, amikor ez a lélek halandósága mellett tette le a voksát? Kit érdekel az igazság, ha a bukott emberi érdekszféra mást igényel?

Az igazság az, hogy a bölcs emberek (a világ útja szerint) a pokol melletti hazugságaikkal és az ottani szenvedések hangoztatásával - nem számít, milyen célt szolgáltak - nem hoztak létre egy jobb világot. Éppen ellenkezőleg - lásd az ókorban és a középkorban, amelyben ez a hit a tetőfokán volt, mennyire egy züllött és veszedelmes világ volt. Ez azt bizonyítja, hogy csak az isteni hazugmentes igazság lehet a civilizált, méltóságteljes és boldog társadalom alapja. A katolikus egyház és az abból kialakult egyházak - akik a pokolt tőle vették át - nem tudtak egy jobb világot létrehozni, függetlenül attól, milyen gyakran hivatkoztak a pokol szörnyűségére.

Csak egy példa a sok közül: Emlékezzünk arra, hogy az amerikai kontinensekre kivándorolt katolikusok de már a második angolszász puritán generáció is már őlte és rabolta a benszülötteket, állatokként nézve és kezelve őket, ősi jogaikat semmibe véve, lábbal tiporva.

Ebből is látszik, hogy csak az igazság elsajátítása és az őszinte megtérés hozhat létre egy jobb világot, a hazugság nem, bármilyen „nemes” érdek vezeti. Isten végrendelete szerint, a bűn zsoldja a halál, nem az örökké tartó pokoli kínok. Erre majd azt mondod, hogy ezt te nem fogadhatod el a Lukács evangéliumában levő gazdag miatt aki jelenleg is a pokol tűzében szenved, mivel szerinted ez nem lehet hamisítás, hiszen Isten őrködik igéje felett. Jó, hiszen szabad vagy bármit is hinned, de ne feledd, hogy az éremnek van egy másik oldala is.
Az érem másik oldala = valami, egy probléma, egy helyzetet kiegészítő (gyakran kellemetlen) aspektus.

Meg kell említenem, hogy nem vagyok a hetednapi adventista egyház rajongója, ám e végső ítélet tekintetben közös véleményem van. Nicu Butoi adventista lelkész a „Valóban van-e pokol?” című cikkében azon töprengett, vajon ez a doktrína nemde sok ateistát eredményez-e?
"Amikor a keresztény gondolkodás és kijelentés olyan aspektusáról van szó, amely a kereszténységet legnagyobb mértékben sértette, és amelyet helyesen önkárosításnak nevezhetünk, akkor ez a pokol fogalma. Ez több ateistát csinált, mint a kommunizmus, a materializmus és a pogányság egy helyen. Vízet adott azoknak, akik a kereszténységet a hátrányos és gonosz gondolkodás egyik formájaként tüntettték fel. Valójában összehasonlítva nehéz lesz megtalálni a világ bármely vallásában vagy filozófiájában, egy olyan koncepciót, amely túlmutat a groteszk és kegyetlen pokol "keresztény" gondolatánál. A világ legtöbb vallásában a gyötreltségnek vége van, a kereszténységben örök.  A gondolkodás bármely más formájában a pokolnak van egy vége, a kereszténységben állandó és megoldás nélküli. Képzeld el, milyen nehéz ennek az elméletnek a küldetése - azt mondani a száddal: "Isten szeretet", és ugyanabból a forrásból, a kegyetlenség és a reménytelenség vize kvóták nélküli az emberi gondolkodás és a létezés kifejezésében...
Ha a szörnyű diktátorok vagy maga az Ördög előmozdította volna, az örök gyötrelmek fogalma érthető lett volna a pokolban. De az ilyen koncepció hordozására szánt egyház továbbra is csodálkozás és vita tárgya."

Szerintem az elbizakodott egyház itt ugyanazt a hibát követte el mint az ókori pogány bölcsek, saját eszére támaszkodott, hogy Istenhez vezesse az embereket. Több embert akart Istennek és a megfélemlítő pogány módszertanhoz közel álló valláspolitikát alkalmazott. Az Úr Jézus is azt mondta, hogy félnünk kell Istentől, de azt már nem hogy szadista szörnyeteggé változtassuk.

Az ókori bölcsek elismerték (az egyház még nem, de ki az egyház?), hogy mindezek „vallás-politikai” hazugságok - és nem féltek, nem szégyellték beismerni, nem tudva azt, hogy amit ők bevetettek a tömeg féken tartása érdekében, tulajdonképpen az Ördög ihletése, aki a hazugság atyja. Lehet-e a tömegeket féken tartani hazugságokkal? Lehet-e valakit morálissá tenni hazugságokkal? Hm, jó kérdések, de azt hiszem nem én, hanem a történelemkönyvek a legjobb válaszadók erre.

A tényállás az, hogy ezt a pogány hitnézetet bevitték bizonyos – gnosztikusnak mondott - álkeresztyén körökbe. Nem tudom, hogy lehettek annyira szellemi vakok elhinni ezeket a meséket! Vagy talán ők is tudták, hogy itt moralizáló-hazugságokról van szó? Isten tudja! Amit tudunk az, hogy később ezek hatására világszerte bekerült az egyházba, föleg a harmadik századtól kezdve, főleg Origenész teológus munkássága miatt. Van egy átmeneti teológia - főleg katolikus téren – és itt még ragaszkodnak a pogány elemekhez, például a tűzhöz, mind isteni megjobbító kínzóeszköz (lásd a katolikus tisztítótűz-purgatórium tantételét) de később, a keresztyén teológia tovább csiszolta ezt a lélektant, addig amíg az újprotestáns körökben a meg nem tért bűnös örökké szenvedni fog halála után. Ilyen keményvonalú teológiai kegyetlenség még a pogányoknál sem volt, ezért nem csoda, hogy az emberiség bizonyos részének a ráadott válasza ez lett: Nekünk ilyen szadista isten nem kell!... Miért volt annyi kegyetlenség a késői kereszténységben, a harmadik századtól, amikor már királyok elé mertek menni veszekedni peres ügyeikkel? Mert ilyen kegyetlen volt az az isten-kép, azaz szellemi ikon, bálvány, amiben hittek. És ez mint egy bumerángcsapás, lassan-lassan az ateizmus fellendüléséhez vezetett. Teológiai szelet vetettek és minden hitet elsöprőrni akaró anti-teológiai vihart értek el, az ateizmus fénykorát, melyben ma élünk. Dura lex, sad lex. Még mindig szükségünk van reformációra!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pár gondolat a hústestről – a test még tartogathat meglepetést a tudósok számára

 

Kérdezheti valaki: Ha a hústest elég, mi támad fel tulajdonképpen? Ez nem a feltámadás képtelenségét és a lélek halhatatlanságát igazolja? Nem ezt mondja az Úr Jézus is?

"A szellem (pnevma) az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem (pnevma) és élet." János 6:63

Nem, az Úr Jézus nem erre célzott, itt a szellemi úton történő megújulásról van szó, amely már ebben az életben be kell következzen. Ha nem lenne test miből támadna fel az ember? Ha itt az Úr a test feltámadása ellen köt ki, mit jelent akkor a feltámadás szó (János 5:28,29)? Távol legyen!

Gondoljunk arra, ha valami vagy valaki “porrá ég”, a por vagy hamu az semmi? Ki tudja megállapítani, ha ebben a leégett ember porában nincs-e valami információs csomag, egy mag, amolyan adatbázisos “fekete-dobozhoz” hasonló “valami”, melyben tárolva van minden információ rólunk... Ez lehet egy olyan meglepetés amire a tudósok még nem jöttek rá, és esetleg nem is sejtik. A tudomány néhól csak gyerekcipőben jár.

A hústest is tartogat egy-két meglepetés. Elsősorban arra gondolunk, hogy egy bizonyos körvonalak között tárolt, több kilónyit nyomó anyag. Tudod-e, hogy a test súlyát, nem az anyag nehézsége, hanem a légnyomás határozza meg? Minél nagyobb a légnyomás annál nehezebb a test, minét kevesebb a légnyomás annál könnyebb a test.

- egy 100 kg-os ember a Földön, csak 17 kg-ot tehetne a Holdon
- A Holdon hatszor távolabbra lehet ugrani mint a Földön

- A Holdon hatszor nehezebb tárgyak szállíthatók, mint a Földön
- bármennyire is hangosan kiabálsz a Holdon, senki sem hallja meg
- A hold minden 100 évben 2 milliszekundum késleltetést okoz, meghosszabbítva az időt

- A Hold hőmérséklete a nap folyamán + 110oC.

- A hőmérséklet a Holdon éjjel - 180oC.

- a Holdon nincs reggel és nincs este, napról éjszakára hirtelen történik az átváltozás

- a Holdon egy nap megfelel a Földön 14 napnak

Van egy másik meglepetésem is:

A testről általában mint az emberi vagy állati hústestről szoktunk beszélni, azonban a Biblia szerint vannak szellemi testek is (1Korintus 15:40,44,49). Azaz a szellemi lényeknek szellemi testük van, beleértve azok testét is akik az elragadtatás utáni átváltozáskor az égbe kerülnek (1Korintus 15:50-54). 

Hogy ezt jobban megértsed, nézd meg az emberi hústest felépítését:
Érdekes módon, az emberi hústest jelentős része vízből (H2O) áll. Több mint 80 százalékunk vízből áll.

A Wikipédia Enciklópédia szerint, egy 60 kg emberi hústest legnagyobb részét négy kémiai elem alkotja, de természetesen kissebb mennyiségben más elemek is vannak:

Oxigén ... 38.8 kg ... 25.5 atomszázaléka
Szén ... 10.9 kg ... 9.5 atomszázaléka
Hidrogén ... 6.0 kg ... 63.0 atomszázaléka
Nitrogén ... 1.9 kg ... 1.4 atomszázaléka
Összesen 57.6 kg ... 94.4 atomszázalék ... 
Milyen egyenlőtlen eltolódás!

Ezek szerint az ember jelentős része vízből, azaz színtelen gázokból áll (Oxigén, Hidrogén, meg egy kis Nitrogén), 89,9 atomszázalék és mégis színes és szilárd anyag. Hogyan váltak színessé és szilárdá az embert alkotó gázok? Bonyolult kémiai úton, Isten bölcs és csodás ereje által. Szerintem nem is azzal van a gond a megértésnél, hogy a test leég és na, már nem lenne miből feltámadni, hiszen víz van elég, hál Istennek, nem lenne nehéz újra bepumpálni a hamuvá vált testbe. Hisz ez történik velünk, ahogy növünk anál több víz van bennünk. Az a gond, hogy nem látják, hogyan tette Isten a vizet hússá. Mi áll a víz mögött? Na ez csodállatos!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Feltámadás a halottak állapotából – miért szükséges a test

 

A Biblia szerint a halottak a sírban vannak, öntudatlanul. Ez egy fizikai állapot. Létezhet-e újra egy tudat nélküli meghalt ember? Létezhet! Miért ne? Nézzük az emberszabású robotokat. A biónika tudománya nagyban másolja az embert és robot formájában adja vissza ezt. Ha bekapcsoljuk őket "élnek", ha kikapcsoljuk őket "meghalnak". Mindkét formában léteznek és információjuk mindkét formában megvan. Eképpen létezik az ember is.

Isten megígérte a feltámadást. Hogy fel tudj támadni, létezned kell valahól, ha nem is élsz tudatosan. Ezek szerint, a testünkben kell legyen egy információs tárolóhely, mind a robotoknál, ahol minden információnk tárolva van és amely megmarad miután az agyunk kikapcsol és a testünk felbomlik. Tehát, lényegében nem veszünk el teljesen.
Kérdés: "És ha teljesen elégünk, nem semmisül meg az információ?"

A fizikában nincs olyan hogy "semmisül" és "semmi". Az anyag tulajdonképpen nem semmisül meg az elégésnél, csupán átváltozik, a termodinamika első törvénye szerint (energiamegmaradás törvénye). Ezért a megsemmisülés sem teljes, hiszen marad a hamú. Ha teljesen megégnénk, a rólunk való testi és lelki információ megmaradhatna abban a fizikai “hamu-állapotban”, amelyben felbomlott a testünk az égésnél. Tehát a feltámadás létezhet azoknál is akik porrá égtek. Bonyolult folyamat emberi szemmel nézve, de azt hiszem a Teremtőnél gyerekjáték.
A Biblia nem támogatja azt, hogy a halottak a tudatuknál lennének, viszont a második halálig nem beszélhetünk máris a halottak teljes megsemmisüléséről. Inkább azt, hogy a halottak egy bizonyos fizikai állapotban léteznek, persze öntudatlanok. Jegyezzük meg jól, hogy a fizikában nincs "semmi". Az, hogy az Isten az ex nihilo- ból teremt - a semmiből - nincs is a Bibliában, hanem az apokrifoknak nevezett könyvekben (v.ö. Zsidókhoz 11:3). Ha a halálunk után a megsemmisülés teljes lenne, nem létezhetne feltámadás sem. Hogy fel tudjunk támadni, léteznünk kell valahól, valamilyen formában, persze öntudatlanul a halálalvásban. 
Mózes:3:19 "Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míg len visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te és ismét porrá leszel."
Tehát, a meghalt embernek léteznie kell valahól a porladó földben. Jegyezzük meg jól, hogy ez egy fizikai állapot.
A Biblia világos üzenete ez: A halottak öntudatlan állapotban vannak a föld porában és várnak a feltámadásra. Ez az amit a Biblia üzenete világosan közöl a halottakról. A Biblia írói nem tanítják az örök kínzás tanát, sem a lélek halhatatlanságának a tanát. Viszont egy szélsőség más szélsőséget szülhet. Elsősorban a feltámadásban kétkedők feltételezik, hogy ha valaki elég, akkor lehetetlen a feltámadás, mivel nincs miből feltámadni. Ennek az okoskodásnak az eredménye az lett, hogy bizonyos személyek ráharaptak a csalira és bedöltek a "lehetetlen" storynak és úgy érveltek - Pál apostol szavait félreértve, hogy az Isten nem az elhunyt személyt támasztja fel, henem ennek tőkéletes hasonmását teremti meg. Viszont ez már nem nézhető feltámadásnak. Engem nem vigasztalhat az a tudat, hogy valaki tőkéletesen fog hasonlítani rám. Nekem az az érdekem, hogy én támadjak fel. Ha nem én támadok fel, egyáltalán nem érdekel egy pszeudó-feltámadás. Köszönöm szépen! Olyan feltámadásra nincs szükségem, hogy másvalaki áljon elő, az én nevemben. Tehát az sem logikus amit mondanak.

Létezni, még nem jelenti azt, hogy élni is. Például egy kihalt fa létezhet sokáig, de nem jelenti azt, hogy életben van. Igy van ez a meghalt emberrel is. A halott ember, a lebomlott vagy akár a leégett elemeiben tőkéletesen tárolt információval létezik. Szó sincs lélekvándorlásról vagy lélek halhatatlanságról. 

Ha semmi sem létezik, nincs mi feltámadjon. Egy tőkéletes hasonmás teremtését, semmi esetre sem lehet feltámadásnak nézi. Kell legyen egy információs magbázis, azaz adatbázis amiből támadj fel. Ez a mag bennünk van és ha porrá égünk akkor is megmarad, Istennél, az ő gondviselése alatt. Csupán a második halál tudja teljesen elpusztítani ezt a magot, adatbázist. Ha figyelembe veszük ezt a lényeges különbséget, akkor megerősődhet a hitünk. Pál apostol is ezt tanítja. Ő sem valja az első halál utáni teljes megsemmisülés tanát. Testünket egy olyan maghoz hasonlítja amely elrothad, de belőle egy új és rodhadatlan test támad majd fel. Mint keresztények, a feltámadáskor, nem egy régi, beteg és tőkéletlen testben támadunk fel, hanem egy meggyógyult, tökéletes szellemi testé alakult testben. Valóban, bizonyos szemszögből nem ugyanaz a régi, beteg test jelenik meg, de ettől még ugyanaz a test, ugyanaz a személy támad fel, aki meghal. A feltámadásnál, a régi test átváltozik. Tehát, ha átváltozik, akkor a régi test támad fel, de átváltozott formában. Ez pedig teljesen ellent mond azoknak akik azt hiszik, hogy haláluk után teljesen megsemmisülnek. 

1Korintus 15:

35. De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? 

36. Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd. 
37. És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. 
38. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. 

39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. 
40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. 

41. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. 
42. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; 

43. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. 

44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. 

45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. 

46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. 
47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. 
48. A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. 

49. És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. 

50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 
De nem mondja a Bilia, hogy az emberek tudatosan élnek, a Lukács 16:19-31 versei szerint?

A Bibliát és a korai forrásokat kutatva nem lehet nem eszrevenni, hogy ott valami nem stimmel.

A matektanárnöm is észerevette a hibát a matekkönyben megadott egyik egyenletben. Sokat kínlódott, de rájött, hogy tévedés volt egy egyenletben. Ettől még nem vontuk kétségbe a teljes matekkönyvet. Nekem van egy kolozsvári térképem ahol egy utca nincs jól feltüntetve. De azért még nem vontam kétségbe a teljes térképet. Mi lett volna ha a matektanárnő úgy hagyja a hibát és én jóváhagyom a téves utcamutatást a térképen? Így van ez ezzel a betoldással is. Kilóg a sorból. A Biblia nem taníthat két homlokegyenesen ellentétes dolgot. Az Úr Jézus sem mondatta, hogy:

"Senki sem ment fel a mennyekbe" (a senkibe tartozik Ábrahám is) János 3:13, hogy aztán meggondolja magát: Hát biza Ábrahámról elfelejtkeztem . Attól eltekintve, hogy ez egy betoldás az eredeti szöveg mellé, a Lukács 16:19-31-ben nem is a mennyről van szó. Itt a görögben a hádész (a halottak nyugalomhelye) szó található, nem pedig az uranosz (ég, menny): „És a hádeszben felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.” Lk 16:23.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Lukács 16:19-31 szövegének és eredetiségének vitája

Szövegkritikai tudnivalók

Miért lehet a Lukács 16:19-31 egy korai betoldás?

 

E szövegrész értékelését és magyarázatát illetően két ellentétes nézet alakult ki a keresztyénségben: egyesek példázatként mások meg valóságos történetként nézik.

Megkérdezhetem, miért csak két nézet: szó szerinti történet vagy nem szó szerint érthető példázat lehetne? Talán létezik egy harmadik, a helyes nézet. HARMADIK nézet szerint a történetet nem Jézus Urunk mondta el. Ennek a nézetnek a támogatói - például én, a könyvemben: "Van élet a halál után? Vagy a lélek halandó, és halálukra az egyetlen remény a feltámadás?" - azt véljük, hogy ez egy későbbi apokripális interpoláció. Fontos, hogy csak a Lukács evangéliuma említi.

Hogyan látják ezt a tudósok:

"Egyesek szerint a történet teljes egészében Jézusnak tulajdonítható (Bauckham 1991, 45; Marshall, 634; Blomberg, 203-5; Jeremias 1972, 186; Fitzmyer 1985, 1127; Hock, 4. kötet, 266-) 7) míg mások ezt Jézusnak tulajdonított keresztény előtti mesének tekintik (Bultmann 1963, 203), későbbi apokrif betoldásnak (az egész történet, Cairus 2006, 35-45) vagy Lukács szerkesztésnek (Drury, 159-60)." "A történet hirtelen tűnik fel jelenlegi helyében (Reiling és Swellengrebel, 569-70). Aecio Cairus a 16:19-31 kizárása mellett érvel a zökkenőmentes átmenetért a 16:18-ról a 17:1-ig (Cairus, 43). A 19-31-es verseket úgy látja, hogy megszakítják az áramlást,    "a 16:15-17-ben bevezetett farizeus doktrína ugyanazon elítélésére" (Marshall, 632).

Hivatkozások: Daniel Berchie, Samson Dakio, Lukács 16: 19-31: A lélek köztes állapota

A kezdettől le akarom szögezni, hogy én hiszek a Bibliában és ezzel nem akarom a Bibliát lejáratni, semmilyen téren.

Lukács evangélista szerint sokan próbálkoztak azzal, hogy visszaadják az Úr Jézus és apostolai cselekedeteit. Ő mondhatta volna azt is, hogy „néhányan”, ellenben ő a „sokan” szót használta. Ez a görög „polloi” szó ami sokra vagy gyakoriságra utalhat.

Végül is az egyház négy evangélium mellett tette le a voksát, mint Istentől ihletett: Máté, Márk, Lukács és János Evangéliuma. Miért csak négyet a sokból? Mivel a többiek olyan elemeket is tartalmaztak, amelyek ellentétesek voltak a korai keresztyén tanoknak – tehát nem lehettek  valóságosak, kétes forrásokból származván.

Mi történt a többivel? Ideig óráig még álltak az akkori gyülekezetekben, aztán háttérbe szorultak és elfelejődtek. De amig álltak a gyülekezetekben, bizonyos részek ezekből a letűnt evangéliumokból, bekerültek az ihletettnek elfogadott evangéliumokba is. Itt csak két ilyen részt emelek ki, a János Evangéliumában olvasható nemhivatalos tetten ért nőről és a Lukács Evangéliumában szereplő könyörtelen gazdag és a szegény Lázár esetét.

Amig az első történet még hiteles lehet, attól eltekintve, hogy nem János apostol szerkesztette, a második történet kétségváltó.

Ha Istenhez fordulunk, hogy tőle kérjünk világosságot az ügyben, Ő megadja a hozzá szükséges tudományt a probléma feloldásához.

A Lukács 16:19-31 egy korai betoldás lehet, mivel ellentmond a Biblia azon belső kijelentéseinek, melyek Ábrahám és a halottak valódi állapotáról tanúskodnak. Két ellentétes értékű tanúbizonyságot pedig képtelenség elfogadni józan ésszel.

Az ókorban Isten Salamon királyt a legbölcsebb emberré tette. Figyelemre méltó Istennek ez a kijelentése: „Bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem.” 1Királyok 3:12

Ennek a kijelentésnek a tűkrében, vajon ez a világbölcs értette volna a halottak állapotát? Igen. Istensértő lenne a „Nem.”.

Prédikátor 9:6 Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.

7. Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.

8. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.

9. No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!

10. A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék.

11. Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.

12. Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.

Ezt a próféták sem látták másképpen, ami még szilárdabbá teszi a világbölcs Salamon király kijelentéseit a témában - ha eddig valakinek még kétsége lehetett:

Ésaiás 63:16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Jehova, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. – A próféta ezt nem mondhatta volna, ha minden hűséges Ábrahám kebelébe jútott. Azok mind elmesélték volna Ábrahámnak mi történt a földön.

Még két nagyon fontos kijelentést fogok bemutatni, ami végleg megalapozza, hogy bármi jutalomban részesült volna Ábrahám vagy akárki, akár csak részben is, függetlenül attól, ha a menyre, vagy a hádeszre – a föld alatti világra gondolunk:

János 3:13 És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.

Zsidókhoz 11:39 És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.

40. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.

Most térjünk ki a kéziratokra és a hagyományra:

A Lukács 16:19 - az eddig legrégibbnek tartott Lukács Evangéliumi szöveg - a P75-ös kézirat szerint, ez áll:

"Vala egy gazdag ember, névszerint Neuys és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vígadozván." Egyesek szerint ez itt egy név ami bolondot jelent.

Az ókori P75-ös görög nyelvű kézirat. Mint látható, a gazdagnak elég furcsa neve van, ha tényleg ez a helyes olvasat: "onomati Neuys " azaz "névszerint Bolond". Ha pedig nem, akkor a szöveg csupán egy „nevezetes bolondról” szól:

"Vala egy gazdag ember, nevezetes bolond, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vígadozván."

A Neuys elnevezés még megtalálható két ókori kézirat széljegyzetében.

A kérdés az, hogyan került be, illetve miért került ki az "onomati Neuys" (névszerint Neuys vagy nevezetes bolond) a későbbi kéziratokból? Talán egy széljegyzetből került be a szövegbe? Vagy viceversa, a szövegből kerül szélgyegyzetbe és a szélgyegyzetből a teljes kihagyásra? Ez nagyon fontos kérdés!

Talán egy másik korai kézirat világosságot hozhat az ügyben.

Az ókori szahidiban (kopt azaz egyiptomi nyelvjárás), a gazdag ugyancsak meg van nevezve, a "névszerint Nineues" formában.

Miért ez a név? Mit jelenthet?

Egy lehetséges válasz a következő:

A "Nineues" szóalak egy héber név – a Fineás rossz átírása. Az átírás nem lett jó szemmel nézve, nemlévén héber hangzása és végül ki lett hagyva, azaz törölve lett. Ezáltal két verzió jött létre, a neves és a névtelen gazdag verziói.

De a korai hagyomány alapossá teheti azt a gyanút, hogy valamikor régen a történet mindkét - mesés vagy valós – szereplőjének neve volt.

"De pascha computus" egy olyan mű amely 242/3 körül íródott Afrikában vagy Rómában, és benne ez áll (rész. 17):

Omnibus peccatoribus a deo ignis est praeparatus, in cuius flamma uri ille Finaeus dives ab ipso dei filio est demonstratus (“Fire has been prepared by God for all sinners, in the flame of which, as was indicated by the Son of God himself, that rich man Phineas is burned”). Magyarúl: Tűz van készítettve Istentől minden bűnösnek, amely lángban, amint azt Isten Fia saját maga jelezte, az a gazdag ember Fineás ég.

Hasonló hagyomány van leírva különböző tizenegy névtelen írásban, melyeket Priscilliánusnak tulajdítanak (IV század), aki egy gonosztikus szektát vezetett dél Spanyolországban. Érdekes módon Tertulliánusz (II - III század) Lázárt "Eleázár"-nak nevezi. Ezekből az idézetekből rekonstruálni lehet a történetbeli neveket: Eleázár és Fineás. Mindez arra enged következtetni, hogy a Lukácsból való történet egy zsidó apokrif írás lehetett. Érdekes módon a legkorábbi idézetek (katenák) két gnosztikustól (Markion és Alexandriai Kelemen) és egy montanistától (Tertullián) vannak.

Egy másik kéziratbeli eltérés is létezik a Lukács 16:19-ben: "És monda ismét egy példázatot:"

Az V-dik századból való Codex Bezae Cantabrigensis (D) valamint a III-IV-dik századból való Codex Curetonianus szerint a Lukács 16:19-ben ez áll:

"Εἶπεν [monda] δέ [És] καὶ [ismét] ἑτέραν [egy másik] παραβολὴν [példázatot]: Ανθρωπος δέ τις ἦν πλούσιος

19. És monda ismét egy példázatot: Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:

20. És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.

Miért szerepel ez a történet "példázatként"?

Egy lehetséges válasz a következő:

Valamikor a korai időkben "És monda ismét egy példázatot:" nem volt a szövegben, de mivel egyesek ezt a történetet nem tudták elfogadni mint egy valódi, megtörtént esetet, hogy ne legyen meghasonlás abban amiben hittek, megtodozták a fenti szavakkal. Én nem csodálkozom, hogy nem tudták elfogadni, legfeljebb példázatként. Ismerhették mi van a Dániel 12:2 versében:

“És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.”

De ha a meghalt gonoszok nem alszanak, hanem már ébren vannak, akkor ez az angyal sem tud semmit, mint Salamon király. Két balek.

Itt van például Szophroniosz, Jeruzsálemi pátriárka (560-638). Eredetileg Szíriából (Damaszkusz) származott. Ebben a nagy egyházi minőségében elutasította a lélek természetes halhatatlanságának teológiáját, kijelentve, hogy a halhatatlanság Isten ajándéka, nincs bennünk születve, kijelentve, hogy ez eretnekség és Alexandriából, Origenésztől származik. Ez az Origenész, igen, ez mindent tudott. Ő a nagy lángész Salamonra sem konyított, de még az angyalra sem.

Forrás: Codex Bezae Cantabrigensis (D), V sz. - lásd Nestle-Aland Novum Testamentum Graece, ed. 27 p. 214, 691; The Text of the New Testament (Kurt Aland, Barbara Aland) p. 109

Codex Curetonianus Syriacus (syc), III/IV sz. - lásd Nestle-Aland Novum Testamentum Graece, ed. 27 p. 214, 65, 66; The Text of the New Testament (Kurt Aland, Barbara Aland) p. 193

Akárhogy is van, az idő vize mindig az igazság malmára hajtja a vizet. Én ezt tartom a szemeim előtt.

Idővel és türelemmel az eperfalevél selyemköntössé válik. ~ Kínai közmondás

Alfred E. Housman, a klasszikus művek szövegértékelője azt mutatja, hogy a szövegértékelés tudomány és művészet is egyben. Ez tudomány, mivel különféle szabályok szabályozzák a különféle típusú másolói hibák és olvasmányok értékelését, de ez szintén művészet is, mivel ezeket a szabályokat nem lehet szigorúan alkalmazni minden helyzetben. Éppen egy ilyen helyzetben vagyunk a Lukács 16:19-31-et illetően. A Biblia egy klasszikus műkincs és benne sok Gordiuszi csomó van. Egy nagyszerű „művészre” van szükségünk, hogy ezeket a csomókat kibogozzuk. És ez Isten. Szükségünk van arra, hogy Isten „beavatkozzon” a mi elménkbe, a célunk (helyes) elérése érdekében.

A II századból feltérképeztek olyan kéziratokat, amelyek Lukács verseinek 71% -át tartalmazták (1151 versből 818-at). Ezek a következők: Lukács 1: 58-59; 1: 52-2: 1; 2: 6-7; 3: 8-4: 2; 4: 29-32; 4: 34-5: 10; 5: 30-7: 32; 7: 35-39,41-43; 7: 46-9: 2; 9: 4-17: 15; 17: 19-18: 18; 22: 4-24: 53. Mint látjuk, a 16-dik fejezet is megvan. Persze ez semmit sem mond pró vagy kontra. Tudomásom szerint, csak a IV századtól van teljes kézirat. Valaki mondta, hogy kézirat nincs de van egy kép a II századból való kéziratról, mely még nem került elő. Hát igen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lator és a paradicsom

“Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.” Lukács 23:43 Károli Biblia

 

Nos, ezeket az igéket egyesek a régi időkben MÁSKÉPPEN ISMERTÉK. És ha másképpen ismerték, akkor nyilvánvaló, hogy másképpen értelmezték is. Erre mutat “Understanding and Translating ‘Today’ in Luke 23.43,” by J. Hong, published in “The Bible Translator,” Vol. 46, 1995, pp. 408-417.

Az ember Jézus héber volt és héberül gondolkodott meg fogalmazott, a héberben pedig szokás volt az a fogalmazás, hogy “ma” lehetett mondani valamit.

A Mózes 5-dik könyvében több mint 40 ilyen kifejezést találunk, mint például: „Ma tanítlak téged”, „Ma parancsolok neked” „Ma ellened bizonyságot teszek ” és: „Ma kijelentem neked” (5. Mózes 4:18; 6: 6; 7:11 ; 8:19; 11: 26,32; 30: 18,19; 32:46;)

Referencia: Dr. E.W. Bullinger “TO-DAY” (Luke 23:43).The Companion Bible, Appendix

Persze ez nem az egyetlen hely, például a Máté 10:28 verse más olvasatban is létezik (Jusztin Vértanú, Első Apológia).

“És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, aztán többet nem tehetnek; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.”

A lator esete sokkal egyszerűbb. A Lukács 23:43-ban szereplő lator még aznap az Úr Jézussal volt a paradicsomban? Nem, mivel Jézus aznap MÉG nem ment a menybe, a földön pedig nem volt akkor paradicsom. Ez világos mint a kék ég és nem lehet nyelvtani mismásokkal kijátszani az értelmét. A K. utáni 9-ik századig nem igen használtak pontot és vesszőt, tehát a vesszőt a megfelelő helyre kell tenni. A Curetoniánus, a Sahidi, a MN 254 és egyéb idézetekben a szavak sorrendje más, a vers körülbelül így adható vissza:

"Igazán mondom ma néked, velem leszel a paradicsomban."
János 20:17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én testvéreimhez és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez." 

A János 11:25-26 szerint, aki hisz Jézusban, nem hal meg soha. De mikor? Már most vagy egy bizonyos jövőben?

Lássuk a szöveget:

"25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, élni fog (a görög szöveg szerint a jövő időben van megfogalmazva, tehát a feltámadás után fog örökké élni); 
26. És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal (az Úr Jézus második eljövetelekori időről van szó itt). Hiszed-é ezt?" 
Nem tudjuk miért Károli a 25-beli versben nem fordította le jól a görög ígét, melynek jelentése nem él, hanem élni fog. 
Kinek prédikált az Úr Jézus az 1Péter 3:18 görög szövege szerint? És mikor?
1Péter 3:18 Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan hús szerint de megeleveníttetvén szellem szerint; (így van az görögben)
19. A melyben elmenvén, a tömlöczben lévő szellemeknek is prédikált, 
(így van az görögben)

Péter apostol szerint, mikor prédikált az Úr Jézus "a tömlöcben lévő szellemeknek"? Az apostol azt mondja, hogy ezt akkor tette, miután "szellem szerint" volt. 

Igen, ezt csak menybementetele után tehette, hiszen a bukott angyalok, azaz szellemek tömlöce nem a fizikai világunkban van, hanem a szellemvilágban. És miután Jézus Urunk felment a szellemvilágba, akkor prédikált nekik. 

Hogy mit prédikált nekik: az ítéletet. Isten senkit sem kárhoztat el ítélet nélkül - a bukott angyalokat sem és tudjuk, hogy Isten az ítéletet az Úr Jézusnak adta.

János 16:

11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Vajon a bukott angyalok nem?)

Mindebből láthatjuk, hogy sajnos, nem az eredeti szövegeké, hanem a másolóké és a fordítóké volt mindig az utolsó szó.

Előfeltevés: "Isten nem engedett volna meg ilyen dolgot." Hasonló felvetést állítottak Jeremiás kortársai is, mikor a Jeruzsálemi templom pusztulásáról jövendölt. A templom szent, tehát nem pusztulhat el. S ha eképpen érvelünk, akkor a Biblia szent, nem lehet tévesen visszaadni.
De lásuk csak, itt van néhány bizonyíték e tekintetben, hogy a bibliai szövegek önkényes visszaadásának a módja, már régi tradició volt az ókorban:
1. A kéziratok sokfélesége

A Talmud (egy régi zsidó könyv) beszámolója szerint a jeruzsálemi második templom udvarában három különböző kéziratot találtak, amelyek a Torát tartalmazták - ezek Mózes által írt könyvek, amelyek különböznek egymástól; a három verzió közötti különbségek felől aztán a bölcsek vitatkoztak és egy negyedik verziót hoztak létre, ez a mai napjainkban a Maszoréta szöveg.

A Septuaginta - LXX görög fordítás szerkesztőinek módosítása a korai írók tanúvallomásaiból:

A Meganat Taanit szerzője szerint, a Septuaginta annyira nem lett jól lefordítva, hogy Isten büntetésképpen három napi sötétséggel sújtotta Egyiptom földjét, ahól a fordítás készült. És te hiszel a zsidó forrásoknak kérdezheti valaki? A Szeptuaginta esete különös. Zsidó források szerint, mikor a II századi gerillák felszabadították a görögök által megszállott Templomot, három – néhol egymásnak ellentmondó zsidó Bibliát találtak, a Templom udvarában. Ekkor felállították a templomudvarban a magukkal hozott hivatalos verziót, hogy minden írnok csak azt másolja, a többieket eldugták. Lehet, hogy a Evdomikonta – más néven Szeptuaginta -LXX az egyik ilyen verzió, mivel később sok átdolgozáson ment, azért, hogy a hivatalos verzióval legyen öszhangban. Nos, a legkorábbi LXX-ben ez állt az 1 Mózes 26. És monda Isten: TEREMTSEK embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Ennek a visszaadásnak teológiai okai lehettek, tehát nem csak a mi időnkben szerették és alkalmazták a dinamikus-teológiai szöveg visszaadásokat.

Lehet a Meganat Taanit szerzője visszaadja azt a légkört - és az ebből jövő következtetést (ez lehet igaz vagy sem) - amely akkor volt, hiszen nem hiába tették volna azt a napot (Tebet 8) amikor befejezték az LXX-et gyász és böjt napjáva, éppen emiatt.

Vegyük a keresztény forrásokat is:

AMBRÓZIUSZ (MILANÓI), 330-397, Exaemeron III, 5, 20, kritikus az LXX által lefordított szöveg iránt, és több hely megváltoztatottról tud, mint a rabbik hagyományban említett 13 hely.
Zavaró dolgokat találunk egy poliglot és egy kiváló kultúrájú, származásilag zsidó-keresztyéntől, EPIPHANIOSZTÓL, SZALAMINA püspökétől (310–403), De Mensuris et Ponderibus III munkájában, aki szintén azt mondja nekünk, hogy az LXX fordítói töröltek az eredeti szöveg szavaiból és hozzáadtak a héber szövegben nem létező szavakat.

Mindezek alapján mennyire biztosak lehetünk abban, hogy ezt az írástudó gyakorlatot az Újszövetség idején már nem tartották fenn (v.ö Lk 20:46,47)?

2. A kereszténység belső tanúvallomásai

- Pál apostol úgy vélte, hogy egyesek megpróbálnak hamisításokat írni az ő nevében mások számára, ami megtörtént, a második és harmadik században (2 Thesszal. 2: 2)

- Péter apostol figyelmeztette, hogy egyesek torzítják Pál apostol írásainak üzenetét, és itt belefoglalhatjuk visszaélésüket a másolásba, mert szellemi zavaruktól a fordítás útján elkövetett visszaélésekig csak egy lépés van (2Péter 3:16).

- a Jelenések könyve szöveg hamisítóinak előzetes elítélése megerősíti Pál és Péter apostolok szavait is (Jelenések 22: 18,19)
- A versengő pártok vádolták egymást a kéziratok módosításában: Tertulian (2. század) bizonysága Marcion ellen, Marcion tanúvallása a többiek ellen

- Origen, 3. századi tanúvallomása: "a kéziratok között nagy a változatosság, akár az írástudók gondatlansága, akár az író emberek felháborodott merészete miatt, vagy akár azért, mert megsokszorozzák, vagy akaratuk szerint kitolják, hatalommal javításokat végeznek"
- A Codex Vaticanus bizonyságtétele, a Zsidókhoz 1-ben fűzött margójegyében: "miért nem hagyjátok a szöveget úgy ahogy van?"
3. A keresztyénségen kívüli korai tanúvallomások: Celsus azzal vádolja a keresztényeket, hogy az evangéliumokat "háromszor vagy négyszer, de még többször is" megváltoztatták.

4. Tudósok vallomása az ősi kéziratok tanulmányozása területén
Bruce M. Metzger: Az Újszövetség szövege: átadása, korrupciója és helyreállítása

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Biblia teljesen megbízhatatlan. Isten őrizz! Csak azt, hogy a vitás kérdésekben, nagyon is elővigyázatosak kell lennünk. Imádkozzunk bölcsességért.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szerzőről, azaz rólam

 

Bibliaértelmezésem módszertana és bibliai életfilozófiám:
A Bibliában nincs harmónia, hacsak nem az egész Bibliát használjuk.

Ha egy mondatban nem értesz valamit, akkor a szövegösszefüggésé az utolsó felvilágosító szó.

A Biblia fokozatosan tárja fel mondanivalóját. De ehhez idő, erőfeszítés és szenvedély kell - Isten sem teremtette a világot egy nap alatt.

Ha nincs szeretet, semmit sem ér a bibliai tudás – a Sátán is sokat tud, mégsem nyeri el az üdvösséget.

Ahol nincs megbocsátás, nincs szeretet sem - onnan fogod tudni, hogy van szereteted, ha megbocsátó vagy.

A szeretet a legjobb gyógyszer. Mindenre jó. De ha nem szereted önmagad, mást hogyan fogsz szeretni (kezelni)? Ezért a szeretet egy érték. Értékeld magad, hogy másokat is értékelhess. Azaz: Vigyázz magadra! És másokra is.

Valaki találóan mondta: Sokrates Platont tanította. Platón Arisztotelészt tanította. Arisztotelész oktatta Macedón Fülöp fiát. Ez a fiú felnőtt, hogy Nagy Sándorrá váljon, nagyrészt sok ember levágásával (hogy aztán őt is megmérgezzék). Ezt nevezik filozófiának. Kinek használ aki alkalmazza? Az emberi filozófiának alkalmazása, ől, butít és nyomorba dönt. Az emberi történelem magától beszél erről.

Jézus úgy beszélt Istenről, mind valaki az apjáról. És az igazságról, mint Istentől jövő szabadságról. Megdorgálta a tévelygőket. Megáldotta a szegényeket. Meggyógyította a betegeket. Még a halottakat is feltámasztotta. Meghalt számunkra egy kereszten, újból élt, és elég hosszú ideje nem jött vissza, de megmondta nekünk, hogy szeressük egymást. Ezt nevezik igaz vallásnak. Mindenkinek használ, aki alkalmazza. Az isteni ész életet ad, bölccsé tesz és felemel. Nincs más út a világ számára, csak a szeretet útja. Csak az jút a helyes célba, aki ezt az utat járja.

Szerintem Jézus Urunk jól tudta és tudomásunkra akarta hozni, hogy NEM LEHETÜNK BOLDOGOK EGY BOLDOGTALAN KÖRNYEZETBEN!

A mi boldogságunk szorosan összefügg mások boldogságával.

Azért van annyi szerencsétlenség és nyomor a világban mert nem törődünk egymással, nem harcolunk egymásért.

A világon nagyon megnövekedett a lelki betegek száma. Románia az élvonalban van. Ezért nagyon sok ember bizonyos fűggöségbe esett (ital, kábítószer, szerencsejáték, gyógyszer, pornográfia, stb.). Megnőtt a kilátástalanság és az ezzel társuló veszélyek: öngyilkosság, bűnözés, pszichiátriai zavarok, szellemi züllöttség - trágárság, a vallásoktól való elfordulás (ateizáció).

A statisztikák szerint az öngyilkosság Litvániában, Japánban és Magyarországon a világon a legmagasabb az előfordulási gyakoriság. Abszolút értéket tekintve Kínában és Indiában követik el az öngyilkosságok több mint felét. Kínában az öngyilkosság az 5. leggyakoribb halálok.

A válás Magyarországon a válások közel 75%-át a feleségek kezdeményezik 1977 óta évről évre több házasság szűnik meg, mint amennyi létrejön, azaz mára körülbelül egymillió elvált ember él Magyarországon. Túlnyomó többségük nő.

Az elmúlt 40 évben hozzávetőleg a kétszeresére növekedett a válások száma - a tendencia pedig tovább emelkedik.

A nyugati kultúrában bizonyos helyeken, föleg városokban, majdnem fele az embereknek nem köt házasságot és nem vállal gyereket, ami az országokat az elöregedési folyamatba dönti - több lesz a 45 életkor feletti mint a fiatal. Olaszország vezető szerepet játszik. Mindez nem vall egy boldog emberi társadalomra.

 

Pár szó rólam, szellemi munkásságomról

5ö éves vagyok. Történész pályára készültem a 9ö-es évek elején. Sajnos, az egyetemre feliratkozási előtti évben balesetet szenvedtem és néhány hónapig kimaradtam az iskolóból. Még volt valami ami hátráltatott, az anyagi héttér és az a feszültség, hogy a darvinizmust kellett magolnom. A mai fejjel erre másképpen reagálnék, de abban az évben, fiatal fejemmel nem tudtam megoldani ezt.

A történelmi dolgok felől való érdekeltségem azért megmaradt, föleg egyházi, hitbéli és dogma eredet meg dogmafejlődés terén van pár dolgozatom (magánkiadásban, ollózás vagy saját, pl. „Miért egy végleges Reformáció a keresztyénségben?”), de világi dolgokban is megírtam véleményem (A székely zászló eredete, Ki volt a honfoglalás előtti Álmos?, Miért nagyvonalban megbízható az óbolgár Dzsagfar Tarihi krónika?, Szkíták voltak-e a magyarok?, Szkítia határai az ókorban, A Szkíták veszedelme és kései etnogenézise, A székelyek veszedelme - Kik voltak a székelyek? A bolgárok veszedelme - Kik voltak a bolgárok? Kik voltak a dákok? A dákok etnogenézise,  Mire mutatnak az erdélyországi helységnevek?, Szülőfalum eredete, A románok kún-vlah etnogézise, Milyen felekezetűek voltak a vlahok, Assen Belgun bolgár cár erőszakos áttérítése előtt?).  Ezek csak rövid értekezések, cikkek, kifejtett gondolatok, a kutatásaim rövid áttekintése, visszadása, erdményeképpen, vázlatok.

Áldás és békesség mindazoknak akik hisznek az Atyában, az Úr Jézus, Isten Fia által!