DESPRE MORȚI (Broşură)

 

 

 

 

 

 

 

A HALOTTAKRÓL

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A HALOTTAKRÓL

 

 

 

 

Meghalunk teljesen vagy csak részben, testileg? Csupán a testünk hal meg, vagy a lelkünk is? Az alábbi tanulmány egy Bibliát olvasó ember nézőpontja az ember haláláról és feltámadásáról – mint egyetlen reménységünk, Isten szavának fényében.

 

In memoriam Dévai Biró Mátyás - “Magyarország Lutherének” emlékére

Ki volt Dévai Biró Mátyás? Egy neves magyar prédikátor, a reformáció korából, „A szentek alúvásáról” tanulmány szerzője.

 

 

Régóta vita tárgya, ha az ember teljesen halandó-e vagy sem. Lehet az ember amolyan kétéletterűs (dimenziós) lény és ezért csakis a hústeste halhat meg, de a lelke nem? Egyesek azt mondják, a lélek tovább él, egy másik élettérben (dimenzióban). Ezek szerint, a hústest csupán egy tömlöc, amelyben a lélek fogva van, a halál pedig egy kapú egy másik élettér felé. Ezért, az ember, mint tudatos lény valójában nem hal meg, hanem tovább él ebben a másik élettérben.

Sok éve (1991 óta), figyelmesen olvasom a Bibliát (többször elolvastam) és tanulmányozom e kérdést, összevetve a Biblia mondanivalójával e témában. Valójában, a Biblia nézőpontja homlokegyenest más vélemény. És mivel a szent könyv mondanivalója tulajdonképpen Isten mondanivalója is egyben, a tét igen nagy horderejű. Figyelemre méltó az is, hogy e két ellentétes vélemény már az Édenkertben alakult ki. Isten becsületes figyelmeztetése ellenére, a becstelen Sátán azt próbálta elhitetni az első emberpárral, hogy bizony nem halnak meg. Mekkora hazugság volt ez!

Nos, hogyan viszonyuljunk mi e kérdéshez? Szavahihetőnek fogadjuk el Isten közleményét vagy fenntartásokkal?

"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." János 17:3

 „30 éven keresztül régészeti ásatásokat végeztem. . ., és a történelmi pontosság szempontjából rájöttem, hogy a Biblia mindig helyes volt." (Nelson Glueck)
Nelson Glueck (1900. június 4. - 1971. február 12.) amerikai rabbi, tudományos és régész volt. 1947-től haláláig a Héber Főiskola Egyesületének elnöke volt. A bibliai régészet úttörő tevékenysége 1500 régészeti lelőhely (régi település) felfedezéséhez vezetett.

 

Felebaráti szeretettel és felelösségtudattal terjesztem kutatásaim eredményét a nagyközönség elé.

Takács János

 

 

 

 

 

 

 

A HALOTTAKRÓL

 

Ősi idők óta, a Biblia Istene úgy mutatta be a halottakat – éspedig egy szent angyal által, mint a pórban levő alvókat:

Motto: „És a föld porában alvó emberek sokasága felébred, ...” Young’s Literal Version Dániel 12:2 (a).

 

Alvó emberekről olvasunk a föld porában, akik felébrednek és ismétlem, ezt egy szent angyal mondja. De az irgalmatlan gazdag és a koldus Lázár történetét olvasó ember rögtön mást fog érteni, azt, hogy a halottak nem alszanak, hanem tudatuknál vannak, tehát éberek (Lukács 16:19-31):

“A gazdag és Lázár történetében Jézus Krisztus nagyon fontos igazságokat tanít arról, hogy mi van a halál után, mit tudhatunk az elhunytakról.
Egészen természetesen tanítja, hogy van folytatása az emberi létnek a biológiai halálunk után is. Jézus szerint a halál nem pont az élet mondatának a végén, hanem kettőspont: folytatása következik. Más létformában, de tovább létezik minden ember, a nem hívők is, akár akarjuk, akár nem.

De nem mindenki ugyanolyan körülmények közt létezik tovább. A gazdag a pokolba, Lázár az üdvösségbe került. Az előbbi szenvedett, az utóbbi boldog volt. Ne feledjük, hogy már itt is két különböző állapotban létezünk: Istennel közösségben vagy Isten nélkül. Ez válik véglegessé a halálunkkor. Jézus tehát világosan tanítja: van üdvösség és van kárhozat.”

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/1102_Jezus_tanitasa_a_halottakrol

 

Miért ez a kettősség? Hála Istennek, a Biblia sok mindent mond a halottakról, úgy hogy az érdekeltek eligazódhatnak ez ügyben. Csak az értheti meg helyesen a dolgokat, aki a teljes Bibliát olvassa.

 

 

Mi történik a lélekkel a halál beálltakor? Hova kerül a Biblia szerint?

 

A halál után megkezdődik a bomlás folyamata, ezt mind a Biblia mind a tudomány alátámasztja: "Por vagy te, és a porba fogsz visszatérni" (1 Mózes 3:19). A Teremtő nem említette a pokol tűzét, hanem megemlítette azt az alapelemet, amelyből az ember „fogant”. Ez a folyamat egy általános folyamat és minden emberre kihat: “Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela.” Zsoltár 89:48 A válasz: Senki.

Van egy ember ...? Mit gondol a Biblia e verséről? Még ha valami másban is hinne, a Szentírás azt mondja: Nincs. Sem a jó, sem a rossz, mert mindenki odajut. Így mondja Pál apostol is: Ádámban mindenki meghal (1Korinthus 15:22). Ezzel a tudomány is egyetért.

De a lélek is meghal, ez a halott állapot nem csak a testre értendő? A Biblia szerint úgy a test mint a lélek a holtak hazájába (héberül seol, görögül hádesz) megy, mert úgy a test mint a lélek hozájárultak  a bűnhöz (Lukács 12:19).

A kérdés az, hogy mi történik ezután? Ezzel mindennek vége? A tudomány erre nem képes választ adni.

A "seol" kifejezést az Ószövetségből, Károli Gáspár a "halottak hazája" dinamikus kifejezésre cserélte. Amikor az Ószövetséget lefordították görögre, a fordítók a Septuagintában a "seol" szót fordították a "hades" kifejezésre.

A test a seolba megy:

1 Mózes 42:38 Az pedig monda: Nem megy le oda az én fiam ti veletek, mert az ő bátyja megholt és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, a melyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba (שְׁאֽוֹלָה׃). – itt a héberben a seol szó van.

A lélek a seolba megy:

Zsoltár 16:10 Mert nem hagyod lelkemet a seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

A gonoszok is itt vannak, testileg és lelkileg is:

"Seolba jutnak a gonoszok: minden nemzet, amely elfelejti Istent." Zsoltárok 9:17

„Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a seolból ragadod ki.” Példabeszédek 23:14

Ha a test és a lélek egy közös helyre megy, akkor miért nem maradnának együtt? Miért választaná el Isten a testet a lélektől a seolban? Mondhatná valaki, azért, hogy minden lélek megkapja azt amit megérdemel, az elkövetett cselekedetek alapján. Ez nem egy helyes válasz, mivel ezt a Biblia a feltámadás utánra teszi (János 8:28,29). Ekkor lesz az elszámolás, az ítélet (Máté 12:41,42, Jelenések 20). Ez világos, mivel Isten szava azt mutatja, hogy a seolban nincs sem fizikai, sem lelki, sem szellemi tevékenység, tehát nem lehetséges a megjutalmazás, akár részleges formában sem:

"Mert ha meghal, nem emlékszik rád, és ki dicsér téged a halottak lakhelyén (seol)?" Zsoltárok 6: 5. Elképzelhető lenne, hogy az igazak lelkei ne dicsérjék Istent a seolban, ha ez lehetséges lenne? Akkor miért nem lehetséges ez: „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a seolban, a hová menendő vagy.” Prédikátor 9:10. Ez mindent kizár. Miért? Mivel a látás kizárt: "Mondám: nem látom az URat, az URat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt." Ézsaiás 38:11.

Ez mind ellenmond az irgalmatlan gazdag és a szegény Lázár történetében szereplő dolgoknak. Valamennyien rosszul értették? Ha ezek a dolgok hamisak, akkor milyen bölcsességük volt az ókori hébereknek, és miért lenne hitelesebb a többi dolog amely felől írtak? Hogyan magyarázható ez az ellentét? Bozonyára van egy logikus magyarázata.

Ez a nézet még akkor sem egyeztethető, ha a halottak hazájában két rész lenne. Egy zsidó legenda szerint a halottak lelkeinek lakóhelye valahol a föld mélyén található, két részre osztva, egyik az igazaknak, másik az igazságtalanok számára. Megjegyzés: Sok zsidó hagyomány és mese van, ha ezeket mind figyelembe vennénk, anélkül, hogy megvizsgáljuk a Biblia alapján, hova kerülnünk? A Biblia figyelmeztet bennünket, hogy ne higgyünk nekik, és maradjunk távol tőlük (2Timótheus 4:4).

Sokkal logikusabb az a nézet, hogy a test a lélekkel együtt marad a seolban a feltámadásig. Az Úr Jézus lelke is csak három napig maradt a seolban (Cselekedetek 2:31,32), hiszen csak eddig volt halott.

Miért ne maradna a lélek a testel együtt a feltámadásig? Ha az emberi testben létezik egy amolyan „feketedobozba zárt információ”, miért ne lehetne „tárolni” a lelket ebben a „dobozban”?

 

Most vizsgáljuk meg azok nézetét akik azt vélik, hogy a test és a lélek szétválik a halálkor és külön-külön vannak a sheolban. Miért lenne hitelesebb ez az a meglátás? Tulajdonképpen honnan ered?

Soha ne felejtsük el, hogy Izráel gyakran hitehagyásba esett, és magában foglalta a körülöttük lévő népek mítoszait és meséit:

 „Jaj neked, bűnös nemzet, hamissággal súlyos nép, gonosz emberek, a pusztítás fiai! Elhagyták az URat, tagadták Izráel Szentjét, hátat fordítottak neki." Ézsaiás 1:4
Az ősi népek (kis kivétellel, lásd Jób könyve) másképp gondoltak a halálról és a halottak állapotáról, mint az Ószövetségben bemutatottak. Sok pogány nemzet Izrael környékén azt hitte, hogy a halál egy haszon, egyfajta kapu egy másik élethez, olyan út, amely eljut téged az istenek világába. Néhány nép azt hitte, hogy haláluk után a gonoszokat  tűzben kínozzák az istenek. Ez a felfogás a görögöknél is megjelent, a görög civilizáció más népek civilizációjával való érintkezésén keresztül. Egyes kommentátorok - az ősi kommentárok alapján úgy vélik, hogy az Odüsszea epikusában eredetileg nem volt Odüsszeusz alvilágba vezető útjának szövege, hanem az alvilágba való utazás szövege egy későbbi (kiegészítéses) interpoláció volt, amely a más népek mítoszai hatására került be.

Ebből az állapotból láthatjuk, hogy a Hádészről szóló görög legendák későbbi találmányok, amelyek a görög civilizációban jelentkeztek, főleg Pythagorász Egyiptomba, Babilonba és Indiába vezető útja után. Platón filozófus a Timaeushoz fűzött kommentárjában teljes mértékben támogatta "e kínzások legendás felfedezéseit". Stabo filozófus e megállapítások forrására is rámutat: "Platón és az indiai brahmánok meséket adtak Hádész ítéleteiről." Chrisyppus, az antikvitás másik tanult tudósa Platont azzal vádolta, mert "a jövőbeli büntetés félelmetes történeteivel megpróbálta elriasztani a gonosz embereket".

A görög birodalom kibővítése során Nagy Sándor alatt a görög civilizáció kapcsolatba került a zsidó civilizációval. Ennek a kapcsolatnak a segítségével a zsidó népesség egyes rétegei szorosabban érintkeztek a görög civilizációval: az állam népe és udvaruk, a zsidó nemesség, a zsidó kereskedők, a zsidó zsoldosok, az egyiptomi zsidó gyarmatosítók és a görög birodalom más kerületein, stb..
Tudjuk, hogy a görög császári kancellária politikája az alárendelt népek egységesítése volt. Sok zsidó, különösen Szíria és Egyiptom gyarmataiból, de Judea népességének egy része is átvette ezt a görög nyelvet és kultúrát, és természetesen a görög filozófiai-vallási fogalmakat az élet és halál felől.

Edward William Fudge lelkész, evangélista és író volt az Egyesült Államokbeli Krisztus Egyházában. Ő a "The Fire That Consumes - A Tűz, amely megemészt" című könyv szerzője. Sok apokrif zsidó irodalomhoz hozzáférve, Edward érdekes összefoglalót készít azokról az idézetekrõl, amelyekben a túlvilágra hivatkoznak. Ebből a tanulmányból kiderül, hogy nem mindenki volt megfertőzve ezzel az idegen fogalommal, vannak olyan szövegek, amelyek még mindig beszélnek a hagyományos, zsidó szemszögből való halál utáni állapotról. Ezt a pogányokból vett új koncepciót, nem fogadta el mindenki. Még mindig voltak hívõk, akik megtartották kulturális, ősi örökségüket, a halál felől. De egyértelmű, hogy néhányan az ősi hitet félretéve idegen dolgokat importáltak, amelyeket a törvényük nem engedélyezett:
"... ne kövessétek szokásaikat." 3Mózes 18: 3

A szentírás olvasása nem olyan, mint a sakk vagy a ping-pong! Nem tudjuk jól értelmezni, ha csak úgy áthaladunk rajta! Mindent az összefüggésben kell értelmeznünk. Bármely szöveg, amely a kontextusból kikerül, már ürügy, és sokan arra törekszenek, hogy ürügyeket keressenek, mert úgy érzik, hogy veszítenek. Nem Isten dicsőségét keresik, hanem saját eltűnő dicsőségüket, nem a Szentírás dicséretét és harmóniáját keresik, hanem ürügyekkel, hogy igazolják az élet és halál téves elképzeléseit, a halottak állapotát és az örök büntetést. Például, ha figyelmesen elolvassa az egész összefüggést, észreveszi, hogy az Ézsaiás 66 fejezete nem a halál utáni időszakról szól (figyelembe kell venni ezt a fontos szempontot), hanem egy távoli meghatározatlan jövõről. Ésaiás próféta itt prófétál a világ utolsó eseményeiről, leírva egy "eszkatológiai" időt.

Íme a szöveg bizonyítéka:

"De eljön az idő, amikor az összes nemzetet és nyelvet összegyűjtem, eljönnek és meglátják dicsőségem." Ézsaiás 66:18

A szöveg továbbra is bemutatja a jövőnek ezt az időtartamát, "kronológiailag láthatatlan jövőt", ahol megtörténik, amire a 24. versben prófétált.
Kérem, ne keverje össze a kecskét káposztával! A 24. vers nem releváns a halottak jelenlegi állapota szempontjából, mivel egyelőre itt vagyunk a párbeszédben.
Ha valóban őszinteséggel bírunk, és nem hitvány dolgokra törekszünk, hanem csak Isten dicsőségére (örökké áldjuk!), akkor könnyedén megfigyeljük, hogy ez a tanítás, amely azt mondja, hogy a halottak hazájában két rész van, és hogy bennük élő emberek testetlen lelkei vannak, ez csak egy mese, amelyet mi keresztyének, a pogányoktól vettük az ősi hitüket vesztett zsidóságon keresztűl.

A "gyümölcsök" után

A dolgok még rosszabbak, mert ez a „tudatos élet” tanítása rossz gyümölcsökkel jár; mindig provokálta és provokálja a világot pazarló, költséges és veszélyes dolgokkal, például a boszorkánysággal, azaz a spiritizmussal, - a halottak felhívásáról, a halottaktól való félelemmel, költséges ünnepségekkel és hagyományokkal, hogy a halottakat a pokolból elhozzák, a halottakat Istennel, az istenekkel, a rokonokkal összeegyeztessék-kibékitsék, stb., továbbá szokás volt a csonkítás és az emberek megölése, hogy rabszolgákként szolgáljanak a világon túl, öngyilkosság a tulvilág nevében, stb..

Jézus Urunk azt mondta, hogy a jó fát (hasonlóan a jó emberhez) gyümölcséről ismerik (Máté 7:17-20). Meg lehet mondani ezt a tanításokról is? A válasz igen. Mivel minden jó tanítás Istentől származik, jó embereken keresztül, jó gyümölcsökkel (hatásokkal, eredményekkel), és minden rossz tanítás az ördög Sátán által, rossz emberek által érkezik, és rossz gyümölcsökkel rendelkezik.

Isten szavának az ókorból a vitathatatlan igazságát tanítja, hogy az ember a halál előtt tehetetlen és az ősi bűn miatt meghal. Az egyetlen remény a halottak számára a feltámadás. A feltámadás e tanítása békét, reményt és az életbe való visszatérés örömét hozza azoknak, akik Isten akarata szerint éltek ebben az életben.

Ehelyett az ősi időkben az emberek túlnyomó többsége hitt a túlvilági életben. Ez a tanítás mások számára önmagában is beteges megszorítás lett. Fanatikus dolgokat tettek, sőt, gyakoroltak: a királyok és a nemesek megölték rabszolgáikat és hadifoglyaikat, hogy "szolgákként" szolgáljanak a túlvilágon, emberi áldozatokat áldoztak az isteneknek "kiengesztelő küldötteket" (nagykövetek) ajándékoztak, akiknek közbenjárniuk kelett a tulvilágon, a halottak feleségeit arra kényszerítették, hogy felmásszanak a halott férjük mágjájára, és néhányuk még öngyilkosságot is gyakorolt, hogy minél hamarabb belépjenek a túlvilági örök életbe (ez a szomorú jelenség ma is megtörtént) stb..

Porfirius görög filozófus dicsérte azokat, akik a világon kívüli világ igazságának vizsgálatára képesek voltak kivájni a szemüket. Míg az akasztót a Biblia átkozottként katalogizálta, az öngyilkosság a pogányok számára nemes gyakorlat volt:

"Az élet kedves nekem a haláll miatt" - írta Seneca. Egy másik idézet Seneca és Novatus között: "Bárhová is a szemed fordítod, ott van (az öngyikosságban) a gonosz vége. ... Látod azt a kiszáradt gyümölcsfát, amely már nem termel gyümölcsöt? Ott „lóg” a szabadság. Látja a torkát és a szívét? Van-e valamilyen eszköz a rabszolgaság elkerülésére? Kíváncsi, mi az út a szabadsághoz? Bármi, ami a testétől megment ..."

Meghívlak egy pogány temetésre, hogy jobban lássátok ezt (Homérosz  részlet-szövegének rövid áttekintése és történelmi magyarázata az "Iliász" eposzból).

A Biblia azt írja, hogy a hívők a sírba helyezték a halottakat. De az igaz Istentől elidegenedett embereknek, az úgynevezett pogányoknak furcsa szokásaik voltak a halottakkal szemben. Néhányan - például a szkíták - megették őket, de nem azért mert nem lett volna elég húsuk - mert volt bizony sok állatuk, hanem rituális, vallásos okoból (Hérodotosz, i.e. 484-425, Történelem). Azért ették meg a halottakat, hogy ezáltal kiszabadulhason a lélektest a hústestből. A perzsák, médek, stb. temető-tornyokba tették ki a halottakat, hogy az ég madarai elfogyasszák a húsukat, mint ezért az okból, hogy a lélektest kiszabadulhasson a hústestből. Mások elégették őket, ahogyan azt Homérosz "Iliász" eposzban olvashattuk. Ezeket a hamvasztásokat néha emberi és állati áldozatok kísérték.

Miért égették a halottakat pogányok? Mert azt hitték, hogy a lélektestet bilincsbe tartja a hústest, és hogy elengedjék, a hústestet meg kellett égetni.
Az ördög hazudott az első párnak, bombaszó kijelentéssel: "Nem fogtok meghalni!" De meghaltak. És a nagy özönvízáradásban minden hamisságon élő leszármazottuk, akik erőszakkal töltötték meg a világot, meghalt. De a hazugság atyja nem veszett ki, sem ő sem a hazugságai, mert a Sátán az Ördög ugyanaz maradt, ahogy azt a bölcs közmondás mondja: A farkas megváltoztatja szőrét, de jellemét nem! Sátán csak megváltoztatta a szőrt, azaz csak a hazugság külsejét változtatta meg, ugyanazt mondva más formában: a hústest meghalhat,  de van egy lélektest bennetek ami halhatatlan. Nem tudta már olyan jól megtéveszteni a világot, mert mindenki tudta, hogy az ember meghal, tehát alibire, jobb ürügyre volt szüksége. Így született a tanítás, hogy az ember csak a testtel hal meg, de a lelke halhatatlan, és ezen a lelken keresztül a halott ember tovább él. Arra ösztönözte a pogányokat, hogy megegyék, megetessék, és elégessék a halottakat, mivel a hústest már úgysem számít, hogy lelküket minél hamarabb kiszabadítsák a testből.    Ez a gyakorlat különösen az indió-árja népek körében terjedt el, ezért a szkítáknál is, akik indó-árják voltak. A halottak megevését, égését kísérő rituálék változatosak, összetettek, költségesek voltak, és félelmetes gyilkosságokkal, például családtagok vagy rabszolga-áldozatokkal és varázslatokkal kísérték, a halottak lelkeinek megbékéltetéséért, mivel azt vélték, ha nem voltak kiengesztelve, megbékéltetve, a szellemvilági lelkek rosszat tehettek az élőknek.

A Homérosz által írt Iliász eposzban is a harcban elesett Patroklosz, Akhilleusz barátjának megégetésének ünnepségét mutatja be. Katonatársai, háromszor megkerülik a holtti máglyát, és Akhilleusz a halott barátja mellkasára teszi kezét, sírva:

"És a holtak lakhelyén örülj, kedves Patroklosz, íme, teljesítésre hozom azt, amit esküben tettem. Hektor itt fekszik, és prédára adom kutyáimnak, és a te sírodra esni fog, én általam levágott tizenkét Illiai fiatal nemes férfi feje."

Aztán Akhilleusz leteszi fegyvereit és megfőzi a gyász-ünnepi lakomára valókat. Nagyon sokféle fajtájú állatot vágat, a vér patakban áramlik a halottak körül, hogy ezekben ne legyen szegény a tulvilágon és a levágott fiatalok szolgálják őt a túlsó világon. Másnap a meghalt  vitéz katonatársai levágják a hajukat és megszórják vele a máglyahalmot, Akhilleusz is levágja haját, és Patroklosz kezébe adja. Fát hozatnak, új állat-áldozatokat mutatnak be, a testet zsírba csomagolják, és húsokat, méz és olajkannákat helyeznek körül. Végül leszúrják Patroklosz négy lovát, az elhunyt két kutyáját és a tizenkét nemes fiatalembert, majd mindent a tűznek adnak. Akhilleusz egész éjjel fekete bort töltött a földre, és megidézi a halott lelkét. Hajnalban a tűz eloltódik, és a halott maradványait egy arany korsóba helyezik, két zsírréteg között, és földet hordatnak felette, amig nemes halotti-domb nem lesz.
Szörnyű és nagy bűn, ha a tizenkét nemes fiatalra gondolunk, akiket a babonaság ölt meg. Meg annyi állat. Mennyi fáradságot, mágiát, szadista áldozatokat és költséges ünnepségeket adott Sátán az igaz Istentől elidegenedett pogányoknak ... Hála Istennek, hogy szent prófétái és mennyei Fia révén szentségének fényét hozta ebben a kérdésben. Sajnos a keresztények közül mai is sokan megtartják a régi pogány gyakorlatok és hiedelmek némelyikét, megpróbálva "egyeztetni" ezeket a Bibliában levőkkel, ami lehetetlen, mint ahogy a mérget sem lehet egyeztetni egy pohár vízben. Ha a halott emberek lelkeik révén halhatatlanná váltak volna a mennyei világban, a szellemi világban, az Ószövetség prófétái nem mondanák másképp, hogy a halottak semmit sem tudnak, tehetnek és érzenek, és Isten mennyei Fia sem mondta volna: "Senki sem emelkedett a mennybe"(Jn 3:13) és a János 5: 28,29-ben is másképpen fogalmazott volna: „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik az égben vannak, meghallják az ő szavát, És lejőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.”

Nos, később ezt a groteszk elképzelést a lélek felszabadulásáról, más, de szintén pogány vallásos kulturában, például Indiában, más keretbe öntötték, azt mondva, hogy ilyen barbár módon nem lehet a lelket kiszabadítani, a hústest megevése, madarak vagy vadak általi megetetése vagy megégetés által. Ezt a felszabadulást – az indiai brahman-papok behozott mintájára – úgy képzelték el, hogy csak morális (jellemi) úton lehet elérni. Azaz, ha az ember eléri az istenek által elvárt moralitást akkor a lélek már ebben az életben felszabadul, ha pedig nem, akkor addig fog újraszületni a világba, amig rájön arra, hogy morális kell legyen.

Ezt a nézetet vették át a görög bölcsek (filozófusok) is habár jól tudták, hogy emberi találmány, mese. A tudatlan köznépből valaki rákérdezhetett, hogy mi van akkor, ha az illető újraszületik a világba és nem változik meg a rossz jelleme, vagy még inkább elfajul, mivel most erre sok tudása van? Ezért kellett még valami, egy jó motiváció a moralitásra, hiszen a puszta reinkarnáció (újraszületés) nem volt garancia a jellemi megjobbulásra. És hogy erre a felvetésre megfelelő válasz adjanak, kitalálták az alvilágot és az alvilági isteneket, akik besegíthetnének a jó morál elérésében.

Tehát, az alvilág ősi feltalálói a pogány tudósok voltak, már ha a pogány filozófusokat eképpen lehet nevezni, mivel egy hazugság feltalálását amely felváltson egy másik hazugságot, nem lehet tudománynak tekinteni. Ez egy szellemi értelemben vett giccs. Már régóta ki kellett volna dobni az egyházból, egy nagytakarítás által.

Lássunk pár történelmi referenciát:

Polybius, az ókori történész azt mondja: „Mivel a tömeg folyamatosan rosszra változik, tele van hamis vágyakkal, irracionális szenvedélyekkel és erőszakkal, nincs más módja a rendben tartásuknak, mint a láthatatlan világ félelme és rettegése; mely számomra úgy tűnik, hogy őseink megfontoltan cselekedtek, amikor kiagyalták az istenek és a pokol területeinek ezen népszerű hitét."

Titus Livius, a híres történész ugyanabban a szellemben beszél róla, és dicséri Numa Pompilius bölcsességét, mert feltalálta az alvilági istenek félelmét, mint "a tudatlan és barbár népesség hatékonyabb megfékezésének eszközét."

Sztrabón, a geográfus, sem látja másképpen: "A tömeget visszatartják az istenek büntetéseivel, melyek állítólag a bűnözőket jóra provokálják - és ezeket szörnyűségek és fenyegetések révén - melyeken keresztül bizonyos félelmetes szavakat és szörnyű formákat nyomnak az ő fejükbe. Mert lehetetlen a nők sokaságát és az egész tömeget filozófiai érveléssel irányítani, és az istenséghez, a szentséghez és az erényhez vezetni - ezért ezt babonának vagyis istenek félelmének, a mesék és csodák jelentőségének égisze alatt kell elérni; mert a mennydörgés, a hármas villák, a fáklyák, a sárkányok és hasonlók mind mesék, akárcsak a régi teológia. Ezeket a dolgokat a jogalkotók használják madárijesztőként, hogy megrémítsék a gyerekes viselkedésű tömeget."

Timaeus (Timseus) Locrus, a pitagorista, azt követően, hogy igazolja, hogy a halál utáni jutalom és büntetés doktrínája szükséges a társadalom számára, a következőképpen érvel: "Mivel időnként egészségtelen gyógymódokkal gyógyítjuk a testet, amikor az egészségesebbek nem gyakorolnak semmilyen hatást, így korlátozzuk azoknak a tudatát, akik hamis kapcsolatokkal rendelkeznek, azokat, akik nem lesznek meggyőződve az igazság által. Ezért kell ösztönözni ezek idegeibe a kínzások félelmét, meg azt hogy hogyan változtatja meg a lélek a lakását: hogy a gyáva (lelke) szégyenkezve egy nő testébe kerül, a bűnözőt vadállat formájában börtönözik, a hiábavaló és az instabil madarakká válik, a lusta és az tudatlan pedig halakké alakul."

Platón bizonysága: Platón a Timaeusnak adott kommentárjában teljes mértékben egyetért azzal, amit mond ezen furcsa gyötrelmek mesés találmányáról. És Strabón azt mondja, hogy „Platón és az indiai brahminok meséket tálaltak a pokol jövőbeli ítéleteiről ". Chrysippus azzal vádolta Platónt, hogy megpróbálta elriasztani az embereket a gonosztól a jövőbeli büntetések félelmetes történeteivel.

Maga Platón rendkívül következetlen, néha súlyos beszédeiben is elfogadja a költők meséket, máskor pedig teljesen hamisokként utasítja el, mivel túlságosan ijesztő képet nyújt a láthatatlan világról. Időnként társadalmi okokból állítja, hogy szükség van a gonosz emberek gonoszságtól és bűncselekményektől való megfékezéséhez, majd politikai okokból ismét tiltakozik velük szemben, hogy megijeszti a polgárokat és gyávákká teszi a katonákat, akik ezeket a dolgokat hiszve félnek a haláltól, ezért nem harcolnak jól. De mindez megmutatja, milyen fényben látja az alvilági meséket; nem mint igazság, természetesen csak fikció, egyes esetekben kényelmes, másokban pedig nehezen kezelhető.

Seneca írta: "Azok a dolgok, amelyek borzasztóvá teszik az infernális régiókat, a sötétséget, a börtönöt, a tűz lángját, az ítélethelyet és a többit, ezek mesék, amellyel a költők szórakoztatják magukat, és rajtuk keresztül aggódunk a félelem rettegésében."

Sextus Empiricus a pokolt a költők meséinek hívja. Cicero "hülye és mesés abszurditásoknak" (ineptiis ac fabulis) írja.

Arisztotelész azt írta: "Mítikus formában azt állították, hogy az ősi időktől az utókorig az istenek léteznek, és hogy az isten (istenség) megölelte az egész természetet. Mindezeket a meséket stílus szerint egészítették ki azzal a céllal, hogy meggyőzzék a tömeget, valamint a törvények érdekeit és az állam előnyeit előrevigyék. "

Ilyen pogány-teológiai légkörben kellett az első századi keresztényeknek világmissziói munkába menni. És persze nélkülözhetetlen volt a pogány-keresztény véleménycsere. Az igaz, hogy a kereszténység nagyon hatott a pogányságra és nagyban átformálta, megreformálta ezt, de az is igaz, hogy a pogányság is hatott a kereszténységre.

 

Nos, akkor hogyan értelmezhető a Lukács 16:19-31-ben szereplő irgalmatlan gazdag és a koldus Lázár története?

 

 

Miért lehet a Lukács 16:19-31 egy korai betoldás?

 

E szövegrész értékelését és magyarázatát illetően két ellentétes nézet alakult ki a keresztyénségben: egyesek példázatként mások meg valóságos történetként nézik.

Megkérdezhetem, miért csak két nézet: szó szerinti történet vagy nem szó szerint érthető példázat lehetne? Talán létezik egy harmadik, a helyes nézet. HARMADIK nézet szerint a történetet nem Jézus Urunk mondta el. Ennek a nézetnek a támogatói - például én, a könyvemben: "Van élet a halál után? Vagy a lélek halandó, és halálukra az egyetlen remény a feltámadás?" - azt véljük, hogy ez egy későbbi apokripális interpoláció. Fontos, hogy csak a Lukács evangéliuma említi.

Hogyan látják ezt a tudósok: "Egyesek szerint a történet teljes egészében Jézusnak tulajdonítható (Bauckham 1991, 45; Marshall, 634; Blomberg, 203-5; Jeremias 1972, 186; Fitzmyer 1985, 1127; Hock, 4. kötet, 266-) 7) míg mások ezt Jézusnak tulajdonított keresztény előtti mesének tekintik (Bultmann 1963, 203), későbbi apokrif betoldásnak (az egész történet, Cairus 2006, 35-45) vagy Lukács szerkesztésnek (Drury, 159-60)." "A történet hirtelen tűnik fel jelenlegi helyében (Reiling és Swellengrebel, 569-70). Aecio Cairus a 16:19-31 kizárása mellett érvel a zökkenőmentes átmenetért a 16:18-ról a 17:1-ig (Cairus, 43). A 19-31-es verseket úgy látja, hogy megszakítják az áramlást,    "a 16:15-17-ben bevezetett farizeus doktrína ugyanazon elítélésére" (Marshall, 632).

Hivatkozások: Daniel Berchie, Samson Dakio, Lukács 16: 19-31: A lélek köztes állapota

A kezdettől le akarom szögezni, hogy én hiszek a Bibliában és ezzel nem akarom a Bibliát lejáratni, semmilyen téren.

Lukács evangélista szerint sokan próbálkoztak azzal, hogy visszaadják az Úr Jézus és apostolai cselekedeteit. Ő mondhatta volna azt is, hogy „néhányan”, ellenben ő a „sokan” szót használta. Ez a görög „polloi” szó ami sokra vagy gyakoriságra utalhat.

Végül is az egyház négy evangélium mellett tette le a voksát, mint Istentől ihletett: Máté, Márk, Lukács és János Evangéliuma. Miért csak négyet a sokból? Mivel a többiek olyan elemeket is tartalmaztak, amelyek ellentétesek voltak a korai keresztyén tanoknak – tehát nem lehettek  valóságosak, kétes forrásokból származván.

Mi történt a többivel? Ideig óráig még álltak az akkori gyülekezetekben, aztán háttérbe szorultak és elfelejődtek. De amig álltak a gyülekezetekben, bizonyos részek ezekből a letűnt evangéliumokból, bekerültek az ihletettnek elfogadott evangéliumokba is. Itt csak két ilyen részt emelek ki, a János Evangéliumában olvasható nemhivatalos tetten ért nőről és a Lukács Evangéliumában szereplő könyörtelen gazdag és a szegény Lázár esetét.

Amig az első történet még hiteles lehet, attól eltekintve, hogy nem János apostol szerkesztette, a második történet kétségváltó.

Ha Istenhez fordulunk, hogy tőle kérjünk világosságot az ügyben, Ő megadja a hozzá szükséges tudományt a probléma feloldásához.

A Lukács 16:19-31 egy korai betoldás lehet, mivel ellentmond a Biblia azon belső kijelentéseinek, melyek Ábrahám és a halottak valódi állapotáról tanúskodnak. Két ellentétes értékű tanúbizonyságot pedig képtelenség elfogadni józan ésszel.

Az ókorban Isten Salamon királyt a legbölcsebb emberré tette. Figyelemre méltó Istennek ez a kijelentése: „Bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem.” 1Királyok 3:12

Ennek a kijelentésnek a tűkrében, vajon ez a világbölcs értette volna a halottak állapotát? Igen. Istensértő lenne a „Nem.”.

Prédikátor 9:6 Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.

7. Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.

8. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.

9. No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!

10. A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék.

11. Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.

12. Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.

Ezt a próféták sem látták másképpen, ami még szilárdabbá teszi a világbölcs Salamon király kijelentéseit a témában - ha eddig valakinek még kétsége lehetett:

Ésaiás 63:16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Jehova, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. – A próféta ezt nem mondhatta volna, ha minden hűséges Ábrahám kebelébe jútott. Azok mind elmesélték volna Ábrahámnak mi történt a földön.

Még két nagyon fontos kijelentést fogok bemutatni, ami végleg megalapozza, hogy bármi jutalomban részesült volna Ábrahám vagy akárki, akár csak részben is, függetlenül attól, ha a menyre, vagy a seolra, azaz a hádeszre – a föld alatti világra gondolunk:

János 3:13 És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.

Zsidókhoz 11:39 És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.

40. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.

Most térjünk ki a kéziratokra és a hagyományra:

A Lukács 16:19 - az eddig legrégibbnek tartott Lukács Evangéliumi szöveg - a P75-ös kézirat szerint, ez áll:

"Vala egy gazdag ember, névszerint Neuys és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vígadozván." Egyesek szerint ez itt egy név ami bolondot jelent.

Az ókori P75-ös görög nyelvű kézirat. Mint látható, a gazdagnak elég furcsa neve van, ha tényleg ez a helyes olvasat: "onomati Neuys " azaz "névszerint Bolond". Ha pedig nem, akkor a szöveg csupán egy „nevezetes bolondról” szól:

"Vala egy gazdag ember, nevezetes bolond, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vígadozván."

A Neuys elnevezés még megtalálható két ókori kézirat széljegyzetében.

A kérdés az, hogyan került be, illetve miért került ki az "onomati Neuys" (névszerint Neuys vagy nevezetes bolond) a későbbi kéziratokból? Talán egy széljegyzetből került be a szövegbe? Vagy viceversa, a szövegből kerül szélgyegyzetbe és a szélgyegyzetből a teljes kihagyásra? Ez nagyon fontos kérdés!

Talán egy másik korai kézirat világosságot hozhat az ügyben.

Az ókori szahidiban (kopt azaz egyiptomi nyelvjárás), a gazdag ugyancsak meg van nevezve, a "névszerint Nineues" formában.

Miért ez a név? Mit jelenthet? Egy lehetséges válasz a következő:

A "Nineues" szóalak egy héber név – a Fineás rossz átírása. Az átírás nem lett jó szemmel nézve, nemlévén héber hangzása és végül ki lett hagyva, azaz törölve lett. Ezáltal két verzió jött létre, a neves és a névtelen gazdag verziói.

De a korai hagyomány alapossá teheti azt a gyanút, hogy valamikor régen a történet mindkét - mesés vagy valós – szereplőjének neve volt.

"De pascha computus" egy olyan mű amely 242/3 körül íródott Afrikában vagy Rómában, és benne ez áll (rész. 17):

Omnibus peccatoribus a deo ignis est praeparatus, in cuius flamma uri ille Finaeus dives ab ipso dei filio est demonstratus (“Fire has been prepared by God for all sinners, in the flame of which, as was indicated by the Son of God himself, that rich man Phineas is burned”). Magyarúl: Tűz van készítettve Istentől minden bűnösnek, amely lángban, amint azt Isten Fia saját maga jelezte, az a gazdag ember Fineás ég.

Hasonló hagyomány van leírva különböző tizenegy névtelen írásban, melyeket Priscilliánusnak tulajdítanak (IV század), aki egy gonosztikus szektát vezetett dél Spanyolországban. Érdekes módon Tertulliánusz (II - III század) Lázárt "Eleázár"-nak nevezi. Ezekből az idézetekből rekonstruálni lehet a történetbeli neveket: Eleázár és Fineás. Mindez arra enged következtetni, hogy a Lukácsból való történet egy zsidó apokrif írás lehetett. Érdekes módon a legkorábbi idézetek (katenák) két gnosztikustól (Markion és Alexandriai Kelemen) és egy montanistától (Tertullián) vannak.

Egy másik kéziratbeli eltérés is létezik a Lukács 16:19-ben: "És monda ismét egy példázatot:"

Az V-dik századból való Codex Bezae Cantabrigensis (D) valamint a III-IV-dik századból való Codex Curetonianus szerint a Lukács 16:19-ben ez áll:

"Εἶπεν [monda] δέ [És] καὶ [ismét] ἑτέραν [egy másik] παραβολὴν [példázatot]: Ανθρωπος δέ τις ἦν πλούσιος

19. És monda ismét egy példázatot: Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:

20. És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.

Miért szerepel ez a történet "példázatként"?

Egy lehetséges válasz a következő:

Valamikor a korai időkben "És monda ismét egy példázatot:" nem volt a szövegben, de mivel egyesek ezt a történetet nem tudták elfogadni mint egy valódi, megtörtént esetet, hogy ne legyen meghasonlás abban amiben hittek, megtodozták a fenti szavakkal. Én nem csodálkozom, hogy nem tudták elfogadni, legfeljebb példázatként. Ismerhették mi van a Dániel 12:2 versében:

“És azok sokasága, a kik alusznak a föld porában, felserken, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.”

De ha a meghalt gonoszok nem alszanak, hanem már ébren vannak, akkor ez az angyal sem tud semmit, mint Salamon király. Két balul sikerült hozzáállás? Egyáltalán! Mindketten megalapozott véleményt közöltek.

Itt van például Szophroniosz, Jeruzsálemi pátriárka (560-638). Eredetileg Szíriából (Damaszkusz) származott. Ebben a nagy egyházi minőségében elutasította a lélek természetes halhatatlanságának teológiáját, kijelentve, hogy a halhatatlanság Isten ajándéka, nincs bennünk születve, kijelentve, hogy ez eretnekség és Alexandriából, Origenésztől származik. Ez az Origenész, igen, ez mindent tudott. Ő a nagy lángész Salamonra sem konyított, de még az angyalra sem.

Forrás: Codex Bezae Cantabrigensis (D), V sz. - lásd Nestle-Aland Novum Testamentum Graece, ed. 27 p. 214, 691; The Text of the New Testament (Kurt Aland, Barbara Aland) p. 109

Codex Curetonianus Syriacus (syc), III/IV sz. - lásd Nestle-Aland Novum Testamentum Graece, ed. 27 p. 214, 65, 66; The Text of the New Testament (Kurt Aland, Barbara Aland) p. 193

Akárhogy is van, az idő vize mindig az igazság malmára hajtja a vizet. Én ezt tartom a szemeim előtt. Idővel és türelemmel az eperfalevél selyemköntössé válik. ~ Kínai közmondás

Alfred E. Housman, a klasszikus művek szövegértékelője azt mutatja, hogy a szövegértékelés tudomány és művészet is egyben. Ez tudomány, mivel különféle szabályok szabályozzák a különféle típusú másolói hibák és olvasmányok értékelését, de ez szintén művészet is, mivel ezeket a szabályokat nem lehet szigorúan alkalmazni minden helyzetben. Éppen egy ilyen helyzetben vagyunk a Lukács 16:19-31-et illetően. A Biblia egy klasszikus műkincs és benne sok Gordiuszi csomó van. Egy nagyszerű „művészre” van szükségünk, hogy ezeket a csomókat kibogozzuk. És ez Isten. Szükségünk van arra, hogy Isten „beavatkozzon” a mi elménkbe, a célunk (helyes) elérése érdekében.

 

Az isteni logika iránti hűség kemény próbája: miért ne szégyelljük logikánkat avagy lehetünk-e isteni logika nélkül „búza”?

 

 

Kedveseim, amint láthatják, mindannyian nehéz teszttel szembesülünk. A különbségeket Isten Igéje alapján, testvéri módon, az igazság szerint kell megoldani. Ha nem engedelmeskedünk az Úr hangjának, ha egységben nem maradunk a teljes igazsággal, elfogadva a sátáni és pogány áramlatot a gyülekezetben, egy ilyen fontos szempontban, akkor ki fogjuk oltani az isteni logikát. Sőt, akaratlanul megvédjük a Sátán hazugságát, hiszen ő ihlette a világba az emberi lélek halhatatlanságát (1Mózes 3:4, 1Timótheus  6:16).

A Szentírás egyértelműen mondja, hogy a bűn zsoldja a halál! A szentírás azt is egyértelmûen mondja, hogy feltámadás nélkül mindenki örökké halott maradna, még ha Krisztusban is lenne (1Korinthus 15:12-18)! Ezért az egyetlen alternatíva a feltámadásba vetett hit, és az egyetlen remény az, hogy a keresztényeket életre kelti maj az Úr (feltámadnak) (János 5: 28,29).

A szentírásban nem jelenik meg, és nem tudunk hinni a halhatatlanság és a feltámadás keverékében: részleges halál és részleges feltámadás, ahogyan azt a Sátán, a pogányok, a gnosztikusok és leszármazottaik, a neo-gnosztikus Origenisták vélték. Legyünk erősek az igazi keresztény hitben! Ne higgyünk el mindent azoktól, akik halál után az embereket halhatatlan léleknek tekintik!

A Biblia alapján elutasítom a tudatos vagy féltudatos élet olyan gondolatait, amelyek a halál utáni arcok lennének! A halálban nincs lelkiismeret. Az összes látást, amelyet a klinikai halállal mondtak, nem bizonyítja az ellenkezőjét. A klinikai halál nem teljes halál, az agy még mindig működik, hallucinációk, álmok fordulnak elő. Ha ez idő alatt a haldokló beteg szíve felépült, az ember elmenekült a halálától, amelyre menni készült, és emlékszik arra amit álmodott. Ez természetes. Isten szavában inkább reménykedhetünk, mint azokéban, akik álmodnak és azt gondolják, hogy halhatatlanok. Bízzunk benne egész szívűnkben, és nem fogjuk megbánni.

A "tűz tója" (Jelenések 20: 12-15) egy erőteljes és ijesztő pusztító eszköz, és ez jelenti a bűnösök teljes és végleges elpusztítását (ez a Geheena a Máté 10:28-ból) az utolsó napon. Ezért választjuk az igazságot és az életet! Meneküljünk a hazugságtól és mindenféle féligazságtól (Jelenések 22:14,15)! Féljünk és örüljünk, hogy Isten megkeresett minket, és nem hagyott sötétben. Adjunk dicsőséget és hálát Istennek! Fogadjuk el az igazságot a halottak állapotáról, úgy ahogy Isten mondja! Ha nem fogadjuk el a Biblia figyelmeztetését a hazugság elkerülésére, és továbbra is megengedjük magunkat a féligazságokat, és hamisítunk annak pogányságával, akkor Isten nem áld meg minket e téren. Isten igazság és igazságosság.

Miért nem szenvednek örökké a meg nem mentett lelkek?

A Szentírás szerint "a bűnös lélek meghal (és nem él örökké a tűz tójában)" Ezékiel 18: 4,20. Isten racionális lény, igazságos Isten, igazságtalanság nélkül és szent érzelmekkel. Ő a saját képére és hasonlóságára teremtett minket. Legyünk racionálisak, igazak, az igazság fogalmával és a szent érzelmekkel.

Annak érdekében azonban, hogy erre a kérdésre választ találjunk, mélyebben be kell nézzünk az Isten Igéjébe, a Bibliába, és fel kell tennünk még fontos kérdést:

1. A Jelenések könyve "tűz tója" eszköz-e a bűnösök teljes pusztulásához? Ha nem, miért magyarázza a Zsidók 10: 27,12: 29, hogy Isten tüze elpusztítja (és nem gyötöri meg örökké) a lázadókat? A görög szöveg a pyros zelos alakot használja, ami gyorsan emésztő tűzlángot jelent: Hanem az ítéletnek (kriseos) valami rettenetes várása és a tűz (kai pyros) buzgalma (zelos), a mely megeszi (esthiein) az ellenszegülőket (tous hypenatious).

2. A tűznek tója az örök kínzás eszköze? Ha igen, miért magyarázza ezt:

a) Isten szeretet (lehetsz a szeretet ideálja, ha örök kínzások patrónusa vagy?) - 1 János 4:8.

b) Hogy Isten lesz minden mindenekben (ez sem stimmel, ha mások Isten nélkül vannak) – 1Korinthus 15:28.

c) Minden újjá lesz (nem lenne régi a pokol, ha már mostantól lenne? Lukács 16:22-26) - Jelenések 21: 5.

d) Hogy nem lesz többé sírás, fájdalom, könnyek, sikolyok, fájdalom - Jelenések 21: 4,5 (hamis dolog, ha a pokol mindezzel tele lenne).

e) Ezek a dolgok a d) pontból elmúlnak - Jelenések 21: 4,5 (itt a tárgy legnagyobb ellentmondása van, ha egy bűnös örökké aktív marad a pokolban).

f) Boldog lennél egy örökkévalóságon át, vagy legalább egy óráig, az örök szenvedéssel teli pokollal, amelyben anyád, apád vagy testvéred örök gyötrelemben éghetnek? Nem hiszem. Ez ellent mond az isteni logikának. Te mit választanál, az isteni logikát vagy azt ami a Lukács 16:22-26-ban van? Amennyiben nincs eredeti Bibliaszövegünk, van eredeti isteni logikánk, és ez összeférhetetlen a Lukács 16:22-26 tartalmával. Ez a „konkoly” műve, de a „búza” osztály ezt elveti.

Mi lenne annak bizonyítéka, hogy a "Gazdag és a szegény Lázár" története nem része a Lukács evangéliumának? Itt egy másik érv. Georges Minois világtörténész aki utánajárt a poklok univerzális történetének, arra a következtetésre jutott, hogy az ókori hébereknek nem volt ilyen ideológiájuk (Histoire de l’enfer, Paris 1994 (deutscher Titel: Hölle. Kleine Kulturgeschichte der Unterwelt).

De „Jó-e az Ószövetség valamire”? Bár az Ördög, a Sátán egy okos és régi háborút folytatott és „hiveivel” elutasította az Ószövetséget, az Ószövetség ugyanakkor Pál ihletett apostol szerint a "A teljes szentírást" része, tehát az Újszövetség nem ássa alá mondanivalóját. Emlékszem a gyermekkorban feltett új kérdésre: Kit szeretsz legjobban, apát vagy anyát? Sátán, ugyanezt csinálja: Mit szeretsz jobban, az Ószövetséget vagy az Újszövetséget? Tudja, hogy ha megoszt minket Isten Igéjének felértékelésével, akkor nyomorúságossá tehet minket.

Sajnos sokan megpróbálták lerontani az Ószövetség hitelességét. A radikális gnosztikusok, akik az Újszövetségben csak bizonyos dolgokat fogadtak el, azt állították, hogy az Ószövetségi Isten rossz Isten és nem ugyanaz, mint az Újszövetségben leírt Isten. Ebből a téves előfeltevésből azt hitték, hogy az Ótestamentum értéktelen és azt teljes mértékben el kell kerülni. A radikális gnosztikus teológia ihlette neognosztikusok szerint az Ószövetségnek nincs történelmi értéke, ezért csak allegorikus szövegként kell elfogadni. Mások úgy vélték, hogy az Ószövetség csupán "alacsonyabb kinyilatkoztatás", és az ott kifejezett nézetek gyakran egyszerűen tévesek, emberi eszmék. Észreveszitek az üzenet folytonosságát és az intrikát? Valójában mind ugyanazt mondják, néhányan nyersebb, durvabb formában, mások finomabban: Ne bízz az Ószövetségben.

De az Úr Jézus és apostolai nem vetették meg: Máté 7:12, 2Tim.3:16, 2Péter 1:22.

Az ószövetségi zsidókról a gnosztikusok azt hitték, hogy egy gonosz és kegyetlen Isten imádói, akiknek történelmét legfeljebb allegorikusan kell értelmezni, tehát milyen bölcsességet tudnak közvetíteni könyveik? Az igaz, hogy tökéletlenek voltak, de igazak. Hogyan tudták volna ezek az igazak teljesen eltorzítani az igazságot az élet és a halál felől?

Tehát hol máshol találunk megfelelő útmutatást az élet és a halál felől, ha nem az igaz emberek szájában, akik által Isten beszélt, az Ó- és az Újszövetségben? Az Ószövetség és az Újszövetség elválasztása azzal az indokkal, hogy „erőszakos”, és azt akár finom,  értelemben is mondani, olyan, mintha a motort elválasztanák egy autótól azon az alapon, hogy szennyező. Az Ószövetség bizonysága a halálról és a halottak állapotáról egyértelmû, biztos és megalapozott, mert maga Isten magyarázta elõször az elsõ embereknek, és a Bibliában történõ rögzítésével, az egész emberiségnek. Ez a tanítás nem egy keresztény párt monopóliuma, amely büszkélkedhet, egyetemesen jó, ez Isten monopóliuma.

Az ószövetségi bibliai bizonyság a halálról ellentmond az irgalmatlan gazdag és a szegény Lázár történetében szereplő halál utáni állapotról. Az első emberpár teremtésének beszámolójánál és ennek olvasásakor észrevesszük, hogy Isten, miután mindennapi életükre utasításokat adott nekik -  és viszonylag egyszerű parancsot ad nekik, hogy ne egyenek a jó és a rossz ismeretének fájáról (1Mózes 2:16 17), nem fenyegeti őket, semmiféle tüzet vagy örök gyötrelmet nem hangoztat, bár itt jó alkalom lenne, ha létezik egy ilyen hely. Hogyan nem származhatott volna egy igazlelkű, bölcs és szerető Istentől, hogy ne figyelmeztesse őket egy ilyen helyről, ha létezik? Ehelyett Isten egyszerűen azt mondja nekik, hogy engedetlenség esetén biztosan meghalnak. De mi a halál?

A halál jelenségének bibliai megértése érdekében bibliai módon meg kell értenünk az élet jelenségét. Isten szava megmutatja nekünk, hogy az emberek nem mindig léteztek. És ez a szó azt mondja, hogy az ember nem mindig létezett, hanem Isten teremtette, és megmondja nekünk a nyersanyag forrását: a föld porából (1Mózes 2: 7). Így látta Isten. Csak azt kell megérteni, hogy a bölcs Teremtő a meglévő szervetlen elemeket a föld porává alakította és szerves elemekké alakította át. Ezenkívül Isten Igéje azt mondja nekünk, hogy Isten az elsõ ember orrába lélegzett, lélegzetet adva az élettelen testnek, és így az ember élõ lélekvé vált. Hogy jön ez? Miért mondja a szó, hogy az ember lélekvé vált, és nem kapta meg a már létező lelket, ahogyan egyesek azt szeretnék, ha lett volna (ahogyan a gnosztikusok állították)?

Az ember nem volt egy létező lélek, hanem létező lélekvé vált, egy test és Isten lélegzete közötti összevonása miatt. Így néz ki Isten Igéjében. Isten lélegzete  "ember" volt, mielőtt összefont volna az ember testével? Nem! Egyszerűen a Teremtő lélegzete volt. A test "ember" volt, mielőtt összefont volna a Teremtő lélegzetével? Nem! Ez csak egy hús-tömeg forma volt, önmagában nem volt élet. Fúzióval azonban mind Isten lélegzete, mind a test egy új terméket szült, melynek neve ember. Haldoklása után holttestté válik, és a férgek megeszik. Szörnyű! Igen, mert a halál egy átok, az ember első számú ellensége (1Korinthus 15:26). Annál is nagyobb ellenség, mint a Sátán, mert megszabadulhatunk az Ördögtől, de nem a haláltól. Ezért utolsó ellenségnek neveztetik. Nos, mégis a halál egy érdekes jelenség. Pál apostol a rothadó magvakkal hozza párhuzamba (1Korinthus 15:36,37), melyekből egy új életcsemete emelkedik. És itt nem azt mondja, hogy a lélek lenne az amely elrothad, hogy új életet adjon, hanem a test. Ezért  nagyon fontos a test, mondhatni létfontosságú a feltámadás folyamatában. Ezt a gnosztikusok nem értették meg.

A test még tartogathat meglepetést a tudósok számára. Kérdezheti valaki: Ha a hústest elég, mi támad fel tulajdonképpen? Ez nem a feltámadás képtelenségét és a lélek halhatatlanságát igazolja? Nem ezt mondja az Úr Jézus is? "A szellem (pnevma) az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem (pnevma) és élet." János 6:63

Nem, az Úr Jézus nem erre célzott, itt a szellemi úton történő megújulásról van szó, amely már ebben az életben be kell következzen. És itt a testnek nincs semmi szerepe. Csak Isten igéje szülhet újjá. Hit által, ingyen kegyelemből. Ha nem lenne test miből támadna fel az ember? Ha itt az Úr a test feltámadása ellen köt ki, mit jelent akkor a feltámadás szó (János 5:28,29)? Távol legyen!

Gondoljunk arra, ha valami vagy valaki “porrá ég”, a por vagy hamu az semmi? Ki tudja megállapítani, ha ebben a leégett ember porában nincs-e valami információs csomag, egy mag, amolyan adatbázisos “fekete-dobozhoz” hasonló “valami”, melyben tárolva van minden információ rólunk? Ez lehet egy olyan meglepetés amire a tudósok még nem jöttek rá, és esetleg nem is sejtik. A tudomány néhól csak gyerekcipőben jár. A hústest is tartogat egy-két meglepetés.

A testről általában mint az emberi vagy állati hústestről szoktunk beszélni, azonban a Biblia szerint vannak szellemi testek is (1Korintus 15:40,44,49). Azaz a szellemi lényeknek szellemi testük van, beleértve azok testét is akik az elragadtatás utáni átváltozáskor az égbe kerülnek (1Korintus 15:50-54). Hogy feltámadhassunk a halottak állapotából szükséges a test.

A Biblia szerint a halottak a sírban vannak, öntudatlanul. Ez egy fizikai állapot. Létezhet-e újra egy tudat nélküli meghalt ember? Létezhet! Miért ne? Isten megígérte a feltámadást. Hogy fel tudj támadni, létezned kell valahól, ha nem is élsz tudatosan. Ezek szerint, a testünkben kell legyen egy információs tárolóhely, mind a robotoknál, ahol minden információnk tárolva van és amely megmarad miután az agyunk kikapcsol és a testünk felbomlik. Tehát, lényegében nem veszünk el teljesen.

Kérdés: "És ha teljesen elégünk, nem semmisül meg az információ?" A fizikában nincs olyan hogy "semmisül" és "semmi". Az anyag tulajdonképpen nem semmisül meg az elégésnél, csupán átváltozik, a termodinamika első törvénye szerint (energiamegmaradás törvénye). Ezért a megsemmisülés sem teljes, hiszen marad a hamú. Ha teljesen megégnénk, a rólunk való testi és lelki információ megmaradhatna abban a fizikai “hamu-állapotban”, amelyben felbomlott a testünk az égésnél. Tehát a feltámadás létezhet azoknál is akik porrá égtek. Bonyolult folyamat emberi szemmel nézve, de azt hiszem a Teremtőnél gyerekjáték.

A Biblia nem támogatja azt, hogy a halottak a tudatuknál lennének, viszont a második halálig nem beszélhetünk máris a halottak teljes megsemmisüléséről. Inkább azt, hogy a halottak egy bizonyos fizikai állapotban léteznek, persze öntudatlanok. Jegyezzük meg jól, hogy a fizikában nincs "semmi". Az, hogy az Isten az ex nihilo- ból teremt - a semmiből - nincs is a Bibliában, hanem az apokrifoknak nevezett könyvekben (v.ö. Zsidókhoz 11:3). Ha a halálunk után a megsemmisülés teljes lenne, nem létezhetne feltámadás sem. Hogy fel tudjunk támadni, léteznünk kell valahól, valamilyen formában, persze öntudatlanul a halálalvásban. 1Mózes 3:19 "Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míg len visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te és ismét porrá leszel." Tehát, a meghalt embernek léteznie kell valahól a porladó földben. Jegyezzük meg jól, hogy ez egy fizikai állapot, nem egy szellemi vagy lelki.

A Biblia világos üzenete ez: A halottak öntudatlan állapotban vannak a föld porában és várnak a feltámadásra. Ez az amit a Biblia üzenete világosan közöl a halottakról. A Biblia írói nem tanítják az örök kínzás tanát, sem a lélek halhatatlanságának a tanát. Viszont egy szélsőség más szélsőséget szülhet. Elsősorban a feltámadásban kétkedők feltételezik, hogy ha valaki elég, akkor lehetetlen a feltámadás, mivel nincs miből feltámadni. Ennek az okoskodásnak az eredménye az lett, hogy bizonyos személyek ráharaptak a csalira és bedöltek a "lehetetlen" storynak és úgy érveltek - Pál apostol szavait félreértve, hogy az Isten nem az elhunyt személyt támasztja fel, henem ennek tőkéletes hasonmását teremti meg. Viszont ez már nem nézhető feltámadásnak. Engem nem vigasztalhat az a tudat, hogy valaki tőkéletesen fog hasonlítani rám. Nekem az az érdekem, hogy én támadjak fel. Ha nem én támadok fel, egyáltalán nem érdekel egy pszeudó-feltámadás. Köszönöm szépen! Olyan feltámadásra nincs szükségem, hogy másvalaki áljon elő, az én nevemben. Tehát az sem logikus amit mondanak.

Létezni, még nem jelenti azt, hogy élni is. Például egy kihalt fa létezhet sokáig, de nem jelenti azt, hogy életben van. Igy van ez a meghalt emberrel is. A halott ember, a lebomlott vagy akár a leégett elemeiben tőkéletesen tárolt információval létezik. Szó sincs lélekvándorlásról vagy lélek halhatatlanságról. Ha semmi sem létezik, nincs mi feltámadjon. Egy tőkéletes hasonmás teremtését, semmi esetre sem lehet feltámadásnak nézi. Kell legyen egy információs magbázis, azaz adatbázis amiből támadj fel. Ez a mag bennünk van és ha porrá égünk akkor is megmarad, Isten gondviselése alatt.

Csupán a második halál tudja teljesen elpusztítani ezt a magot, adatbázist. Ha figyelembe veszük ezt a lényeges különbséget, akkor megerősődhet a hitünk. Pál apostol is ezt tanítja. Ő sem valja az első halál utáni teljes megsemmisülés tanát. Testünket egy olyan maghoz hasonlítja amely elrothad, de belőle egy új és rodhadatlan test támad majd fel. Mint keresztények, a feltámadáskor, nem egy régi, beteg és tőkéletlen testben támadunk fel, hanem egy meggyógyult, tökéletes szellemi testé alakult testben. Valóban, bizonyos szemszögből nem ugyanaz a régi, beteg test jelenik meg, de ettől még ugyanaz a test, ugyanaz a személy támad fel, aki meghal. A feltámadásnál, a régi test átváltozik. Tehát, ha átváltozik, akkor a régi test támad fel, de átváltozott formában. Ez pedig teljesen ellent mond azoknak akik azt hiszik, hogy haláluk után teljesen megsemmisülnek.

1Korintus 15:

35. De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?

36. Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.

37. És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.

38. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.

39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.

41. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.

42. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

43. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.

44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

48. A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

49. És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

 

Egy érdekes válasz:

Tavaszieper says:

2020. január 31. péntek - 23:38

Vándor,

Írod:
“Meggyőző amit írsz, de perspektívában nem vonzó az egész…Az ember végigél egy életet önmagát megtagadva, keresztjét felvéve ha szidalmazzák jót kíván, szinte a világ szemetjévé lesz, utána megy az árnyékvilágba ahol évezredeken át vegetál.”

Ha hiszünk Jézusnak (Lázár a mi barátunk elaludt), ha hiszünk Pálnak (nem akarok, hogy tudatlanok legyetek azok felől, akik elaludtak), akkor nem kell félni Vándor, hogy évezredekig vegetálni fogunk árny lényként.

Azt nem olvasom hogy vegetálnak a halottak, ezt nem tudom hol találtad, azt olvasom, hogy alszanak.

Jobban fogsz aludni ha ragaszkodsz az Igéhez kedves testvérem ,és nem engeded el a fantáziád (mosoly). Ha azt mondja alszanak, akkor alszanak.

Lutherrel együtt én is úgy gondolom ha igaz az, hogy a lelkek a seolba mennek, akkor így lészen:

“…..Én azonban nem törődöm Lázárral és a többi halottal, és egyedül az íráshoz tartom magamat. Ez pedig azt mondja: alusznak. Nem hasonló a halál az éjszakai alváshoz? Mert amint az alvástól elmúlik a gyengeség és az élet lelke visszatér, úgyhogy az ember reggel friss jókedvvel kel fel, így fogunk mi az utolsó ítéletkor feltámadni, mintha csupán egy éjszakát aludtunk volna; frissek és erősek leszünk.” (Luther Márton)

 

http://divinity.szabadosadam.hu - Milyen érvet ne használjunk a pokollal kapcsolatban?

Kommentárok

------

 

 

Szeretne a szerzővel kapcsolatba kerülni?

 

További információt gyüjtöttem e témában és könyv alakba tettem e név alatt: Platón lélektana az egyházban - Hogyan került be az egyházba Platón lélektana?

 

Lektort és egyben szponzort vagy impresáriót is keresek a jelen történelmi-bibliai munkáim kinyomtatásához magyar nyelven: A halottakról és Platón lélektana az Egyházban - Hogyan jutott Platón lélektana az Egyházba? Az érdekeltek vegyék fel velem a kapcsolatot:

 

 

A könyv mottója, témái, fejezetekben

 

Motto: Egy történész - ha teljesen szabad - abban a kiváltságos helyzetben van mint egy próféta, csakhogy ő nem a jövőbe néz, hanem a multba.

 

Előszó

1. Platón és lélektana

2. Ki volt Alexandriai Origenész? És milyen elsődleges köze van - Platón után - e platóni lélektannak az egyházba való beszivárogtatásában?

3. Miért kellet Origenésznek és tanárainak ez a lélektan? Origenész lélektana második századi véleményekkel összevetve

4. A szellem és lélek helyes meghatározása

5. A bibliai szöveghűség dilemmái

6. Bibliai lélektan

7. BIBLIAVERSEK AZ EMBER LELKÉRŐL (huszonegy értelmi áttekintés) - Mi a lélek ezek szerint?

8. Írások, amelyek tárgyalják az ember halál utáni állapotát

9. A lélek szó összes használata a Bibliában

10. Bibliaversek ahol a "seol" és "hádész" a halottak „nyugalomhelye” - Milyen állapotban vannak a halottak a Seolban (Hádészben), azaz a „Halottak nyugalomhelyén”?

11. „Fordított érme” - a bumeráng hatás

12. Pár gondolat a hústestről – a test még tartogathat meglepetést a tudósok számára

13. Feltámadás a halottak állapotából – miért szükséges a test

14. Szövegkritikai tudnivalók

A szerzőről, azaz rólam

 

 

In memoriam Dévai Biró Mátyás - “Magyarország Luthere”, “A szentek aluvásáról” könyv szerzőjének emlékére

 

Szászfenes (Floresti), Kolozs megye, 2020