VITAPONTOK

 

 VITAPONTOK

 

Kedves Olvsó,

 

Én hiszek az Atyában, a Fiúban és a Szent Szellemben. És valóban a Szentháromság - mint vallásos hittétel, dogma - felől, a néhai baptista lelkipásztor, Udvarnoki András nézetén vagyok, hogy ez a görög bölcselet utolsó nagy terméke, nem pedig az Úr Jézus vagy apostolainak hagyománya. Nem fogadom el az unitáriusok Fausto Sozzinitől átvett nézetét sem.

Ez nem az én "kiagyalt Hiszekegyem", de vallom:

Credo in Deum, Patrem omnipoténtem (pantokratora - Római Hippolytus és Ankirai Marcellus),

creatórem cæli et terræ.

Et in Iesum Christum,

Fílium eius únicum,

Dóminum nostrum,

qui concéptus est de Spíritu Sancto,

natus ex María Vírgine,

passus sub Póntio Piláto,

crucifíxus, mórtuus et sepúltus,

(descéndit ad ínferos, - kihagyom mivel az ötödik századtól van, Rufinustól (Aquileia) 404, Római Hippolytus c. 215 és Ankirai Marcellus 340 kihagyáják)

tértia die resurréxit a mórtuis,

ascéndit ad cælos,

sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis,

inde ventúrus est iudicáre vivos et mórtuos.

Credo in Spíritum Sanctum,

sanctam Ecclésiam (cathólicam - későbbi századból, Rufinus, Római Hippolytus és Ankirai Marcellus kihagyáják),

sanctórum communiónem,

remissiónem peccatórum,

carnis (sarkos - Római Hippolytus és Ankirai Marcellus) resurrectiónem,

[et] vitam ætérnam. Amen.

 

Másfelől, légy nyugodt afelől, hogy nem akarom a Bibliát a magam nézetei felé magyarázni. Én 2000-ben hallottam azt, hogy olyanok is vannak akik ezt nem tartják az Úr Jézus beszédeinek. Addig eszem ágában sem volt, hogy ilyenek is létezhetnek. És 2006-ig nem is mertem megkockáztatni, hogy legalább lám mit mondanak. Akkor történt, hogy Aradon voltam az IEK - Isten Egyháza Krisztusban - ujonnan alakult gyülekezetében (én is új tag voltam, alig megkeresztelve) és egy Nagybányáról jött öreg testvér az irgalmatlan gazdagról meg a szegény Lázárról képletesen prédikált. Ebből aztán nagy zavar lett, ami engem arra ihletett, hogy még egyszer átgondoljam. Akkor jútott eszembe, hogy mit hallottam 2ööö-ben. Gondoltam, most már mégis megkeresem az illetőket, hadd lám azok véleményét is. Volt egy NY-i rendőr ismerősöm és megkérdeztem, léteznek ilyenek is mert én nem találom őket? Én nem tudtam megtalálni őket, de ő rájuk talált. Már nem emlékszem a nevükre, csak arra hogy valami karizmatikus vagy pünkösdisták lehettek.

Hogyan látják ezt a tudósok:

"Egyesek szerint a történet teljes egészében Jézusnak tulajdonítható (Bauckham 1991, 45; Marshall, 634; Blomberg, 203-5; Jeremias 1972, 186; Fitzmyer 1985, 1127; Hock, 4. kötet, 266-) 7) míg mások ezt Jézusnak tulajdonított keresztény előtti mesének tekintik (Bultmann 1963, 203), későbbi apokrif betoldásnak (az egész történet, Cairus 2006, 35-45) vagy Lukács szerkesztésnek (Drury, 159-60)." "A történet hirtelen tűnik fel jelenlegi helyében (Reiling és Swellengrebel, 569-70). Aecio Cairus a 16:19-31 kizárása mellett érvel a zökkenőmentes átmenetért a 16:18-ról a 17:1-ig (Cairus, 43). A 19-31-es verseket úgy látja, hogy megszakítják az áramlást,    "a 16:15-17-ben bevezetett farizeus doktrína ugyanazon elítélésére" (Marshall, 632).

Hivatkozások: Daniel Berchie, Samson Dakio, Lukács 16: 19-31: A lélek köztes állapota

 

Az Apokripa (ἀποκρύπτω - apokripto = elrejteni, ἀπόκρυφος - apokrifos = rejtett, bizonytalan, titkos) állítólag szent könyvek, amelyeket az egyház nem ismeri el inspiráltnak és hitelesnek, és a Szentírásban nem ismerik el őket.

Az apokripa fontos szerepet játszott - természetesen baljóslatút - az eretnekségek kezdeményezésében, fejlesztésében és népszerűsítésében. Egy 9. századi keresztény szerző, Photios néven, 280 ilyen könyvről tudott. Ez rengeteg. Ahhoz, hogy a tudatlan közönség elfogadhassa ezeket a hamisításokat, a Bibliából ismert emberek nevében írták őket. Céljuk tisztán kereskedelmi - vallásos regény vagy doktrínális, bizonyos vallási ötletek népszerűsítése lehetett.

A gazdag emberről és a szegény Lázárról szóló történet szerkezetének elemzéséből levonhatjuk, hogy része lehet egy apokrifnak, amely az Ebioniták zsidó-keresztény közösségéhez tartozott.

Ezeknek volt egy bizonyos "evangelium Nazarenorum" iratuk, a négy evangélium korai összevonása, más elemekkel való átdolgozása, ötvözése. A héber eredetit elismert egyházi személyek idézték, mint például a korai egyház püspöke Pápiász, második század eleje. Ő mondja, hogy ebben az apokrif evangéliumban létezett a nemhivatalos tetten ért nő esete, ami később bekerült a János evangéliumába is. Valós lehet, hogy ugyanebből a forrásból került be a Lukács 16:15-17 szövege is.

 

 

Keresztyenuldozesek

 

https://denesotto.hu/2011/04/huszitak-magyar%C2%ADorszagon-a-kereszteny%C2%ADuldozesek-tortenete-14-resz/