A szellem és a lélek közötti különbség (Diferența dintre spirit și suflet) (Carte)

 

 

 

A szellem és a lélek közötti különbség

 

 

Egy nagyon fontos dologra szeretném szeretettel felhivni a figyelmeteket. Amikor hittételeket akarunk megfogallmazni, elsősorban az eredeti szöveg helyes visszaadása a döntő, ez az alapja a helyes irányba való gondolatbeli elindulásnak. Ha nincs helyes visszaadás, nincs helyes hittétel sem.

 

Pl. a Karoli forditasban ez all:

Lukacs 23:43.

"És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban." Ez azt mutatna hogy a ket beszelo alany mar aznap este a paradicsomban setalt. Viszont egy V szazadi szir keziratban (a Cureton Kodexben) ez tatalhato: Lukacs 23:43. "És monda néki Jézus: Amen mondom néked ma, velem leszel az Edenkertben." Hasonlo visszaadas talalhato a Vatikan egyik IV szazadi gorog nyelvu kezirataban is es mas kesobbi keziratokban vagy okori szerzok XII szazad elotti megjegyzeseiben. Hogyan dontsuk el, hogy melyik szoveg adja vissza helyesen az eredeti szoveget? Itt van azutan a Mate 10:28, ahogyan Jusztin Martir idezi a II szazad elso feleben (a 130-as evek korul): "És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, azutan pedig semmit sem tehetnek; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." Eszrevetted, hogy az akkori keziratban nem szerepelt "a lelket pedig meg nem ölhetik"? Nos melyik visszaadas a helyes, a Karoli szerinti Mate 10:28 vagy a Jusztin szerinti Mate 10:28? Szerintem es masok szerint, a kesobbi szazadokban a Biblia szovege meg lett valtoztatva bizonyos kulcsfontossagu versekben, hogy alatamaszthassak a katolikus egyhaz dogmait, mint pl. purgatorium tanat, amely komoly penzeket szolgaltatott be az egyhaznak, azt allitva hogy ha bizonyos osszeg fejeben a pap imadkozik a meghaltakert akik a purgatoriumban vannak, kiszabadulhatnak.

Jól értsetek: Nem a Biblia megbízhatóságát vonom kétségbe, hanem bizonyos forditasok gyenge pontjaira mutatok. Bizonyos szövegversek, melyeket ma olvasunk a modern Bibliában, nem igy voltak megfogalmazva az eredetiben.

Miért?

 

Második századi keresztyének vallomása

 

" Iraeneus, a Galliai Lugdunum (ma Franciaország, Lyon) város püspöke (II század), Az eretnekek ellen, 5-dik kötet

“Némelyek azok közül, akik ortodoxnak mondatnak, túlmennek azon az előre meghatározott terven, ami az igazak felmagasztalását illeti, és tudatlanok azzal kapcsolatban, hogy milyen eljárás alapján kell felnevelődniük a romolhatatlanságra. Ily módon eretnek véleményeket táplálnak magukban. Mert az eretnekek a test üdvösségét be nem fogadva, azon a meggyőződésen vannak, hogy a halál után azonnal felkerülnek a mennyekbe. Így tehát azok a személyek, akik elvetik a teljes ember feltámadását, és mindent megtesznek azért, hogy az kikerüljön a keresztény tanrendből, semmit nem tudnak a feltámadást érintő tervről. Mert a maguk választásából kifolyólag nem kívánják megérteni, hogy ha valóban úgy lenne, ahogy ők állítják, akkor maga az Úr – akiben állítólag ők is hisznek – sem kelt életre a harmadik napon, hanem kimúlásakor azonnal a magasba szállt, testét a földön hátrahagyva. De a tény az, hogy az Úr három napon át a holtak birodalmában lakozott, ahogyan Jónás három napot és három éjjelt töltött a nagy hal gyomrában (Máté 12:40) … Dávid pedig eképp prófétált felőle: ‘Kiragadtad lelkemet az sír (seol; hádész) mélyéből.’ És miután harmadnap felkelt, ezt mondta Máriának: ‘Ne érints meg engem, mert még nem mentem fel az Atyához (János 20:17). … Hogy ne lennének ezek az emberek zűrzavarban akkor, amikor azt állítják, hogy a belső ember [lélek] itthagyva a testet, felszáll a legmagasabb mennyei helyre? Mert amiképpen az Úr ‘a halál árnyékába került’ (Zsolt. 86:23), ahol a holtak szellemei voltak, és azután feltámadott testében, majd a feltámadás után a mennybe vitetett, világos tehát, hogy a tanítványainak szellemei szintén a láthatatlan helyre kerülnek [Hádesz, halál, sírgödör] … és ott maradnak a feltámadásig, várva azt az eseményt. Akkor visszakapják testüket, és teljes testükben kelnek fel, ahogyan az Úr felkelt, ők is az Isten jelenlétébe fognak kerülni. Ahogyan Mesterünk sem azonnal mennybe szállt, hanem megvárta a feltámadásának idejét, úgy [halálunkban] mi is várjuk a feltámadásunk idejét.

...

Amennyiben tehát egy bizonyos ortodox egyénnek a véleményei eretnek eszmefuttatásból fakadnak, mindkét fél [a hirdető és a hallgató is] tudatlan marad az isteni leosztást (diszpenzációt), valamint az igazak feltámadásának titkát illetően, és a földi királyságot illetően is, ami pedig a romolhatatlanság kezdete; e királyság által, mindazok, akik érdemesek lesznek, fokozatosan rávezettetnek az isteni természet felvételére.”

 

Igazat adok ennek a keresztyen ironak amikor ezt allitja: "Mert az eretnekek a test üdvösségét be nem fogadva, azon a meggyőződésen vannak, hogy a halál után azonnal felkerülnek a mennyekbe".

 

Ilyen nincs. De az eretnekek erore es hatalomra kerulve az egyhazon belul, bizonyos bibliaverseket ertelmileg megvaltoztattak, azert hogy ala tudjak tamasztani teves nezeteiket. Peldaul Lukacs 23:43 es Mate 10:28 nem ugy volt a regi II szazadi Bibliakban, ahogyan ma van a modern Bibliakban...

 

Ime egy masik II szazadi iro velemenye: "Mert ha olyanokkal találkozol, akiket keresztényeknek neveznek, de nem vallják a feltámadás igazságát és káromlást követnek el Ábrahám, Izsák és Jákob Istene ellen; akik azt mondják, hogy a halottak nem támadnak föl, és a lelkeik a halált követően a mennybe vitetnek: ne véld azt, hogy ők valóban keresztények;" Jusztin Martir, Dialógus Tryphóval

Szövegkritikai tudnivalók:

(A "szövegkritikát" nem kell összetéveszteni a "magasabb kritikával". Az első a kéznél levő régi szövegek összevetése, tehát a logikára alapoz, a második sokszor a fantázia szülte spekulativ elemzésre.)

Dr. F H A Scrivener szövegkritikus azt írja, hogy: "A második században túl sok esetben látunk olyan próbálkozást, hogy megváltoztassák a Szentírás szövegét, néhányan csak meggondolatlanul, mások bizonyítottan becstelenül". Scrivener kimondja, hogy "ez nem kevésbé igaz valóság, habár, mint paradox hangzik, hogy a legrosszabb hibák, amelyeknek az Újszövetséget valaha alávetették, eredetileg 100 éven belül történtek, azután hogy megalkották (az Új Szövetséget): és hogy Irenaeus és az afrikai atyák, és az egész Nyugat-, egy része a szír egyháznak" alsóbbrendű kéziratokat használtak. (FHA Scrivener, Bevezetés az Újszövetség Szövegkritikájához).

Dr. Frederick Henry Ambrose Scrivener, született 1813-ban, Londonban. A Cambridge Egyetemen végzett. A Cambridge Paragraph Bible (1873) kiadója.

http://en.wikipedia.org/Frederick_Henry_Ambrose_Scrivener

A Bibliai szöveg gördülékenysége, maisága, minél jobb megértése mellett, kell-e foglalkozni az antik szöveghűséggel is? Vagy bedugjuk a fejunket a homokba mint a strucc?

John William Burgon anglikán esperes (korai keresztyén szerzők idézetei után kutatott) idézi Gaiust (AD175-200), aki beszél korrupt szövegekről a korai papiruszokban: "Az isteni Szentírást ezen eretnekek merészen meghamisították. Rávetették erőszakos kezeiket, azon ürüggyel, hogy kijavítsák."

(Burgon, A felülvizsgált felülvizsgálata, p. 323).

http://en.wikipedia.org/wiki/John_William_Burgon

Ernest Cadman Colwell, Melyik a legjobb Új Szövetségi szöveg?, 119 o.: "Az első két század tanúja egy nagyszámú (eltérő szöveg)változatnak, melyeket a tudósok ma ismernek. Az Új Szövetség kézirataiban a legtöbb (eltérő szöveg)változatokat én azt hiszem, tudatosan csinálták."

"És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet" Zsidók 9:27

"Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket" Zsidók 10:27

Mit mond az Apostoli Hitvallás, mikor lesz ez az ítélet, máris a halál beáltakor, vagy egy távolabbi ídőpontban? "Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat" Apostoli Hitvallás

Tehát ez csak Urunk eljövetele után lehetséges. Addig a halottak egy halottalvásban várakozó állapotban vannak és várják a feltámadást. A koimiterion - temetőnek mondják, de szószerint "háloszoba"-t jelent az ógörögben - is ezt az állapotot mutatja. Miért feltámadás és nem puszta egyesülés? Mert ha élnének a halottak, nem beszélhetnénk feltámadásról, hanem egyesülésről.

Ha a gorog szoveget elemezzuk jol lathato a kulonbseg a lelek es a szellem kozott: Hogyan tudnánk tehát megérteni minél jobban mi is a szellem?

Ha egy hasonlatot kellene tennem, a szellem szót a "program" szóval hasonlítanám. Minden emberben van egy ilyen program, amely megmarad a halál után és Isten őrzi ezt. Ez a program, addig amíg életben van, azaz amíg működik, tovább programozható, jó vagy rossz dolgokkal, attól függ kire hallgat az egyén, Istenre vagy az ördögre. Erre mondja az ige, hogy az embernek van szelleme - erre a programra, mivel ez a program az amely működteti az embert, az emberi lényt, a lelket. A lélek és a szellem nem egy és ugyanaz, de hasonlít. Persze, mindkettő kialszik, meghal. Egy hasonlattal szemléltetném mire gondolok:

1. A számítógépet - mindazt ami anyag benne - hasonlítanám az emberi hústestre

2. A számítógépben levő programot, azaz minden ami nem anyag, hanem virtuális benne - Windows - hasonlítanám az emberi szellemre

3. A számítógép és a benne levő program közös alkotását - azaz a monitoron megjelenő élő képet - hasonlítanám az emberi lélekhez.

4. Az élet adását hasonlítanám arra amikor beindul a számítógép és megjelenik a monitoron az élő képsorozat a benne levő program (szellem) által.

5. A halált hasonlítanám arra amikor teljesen kikapcsol vagy teljesen elromlik a gép - vagy persze a benne levő program. Így mindhárom esetben - test (gép), szellem (program) és lélek (a monitoron megjelenő élő képsorozat) - halál áll be.

6. Még ha egy emberi hústest teljesen elégne, a benne levő programot (szellemet azaz információt) tűz vagy ember nem pusztíthatja el, mivel virtuális, ez megmarad egy virtuális tárolóhelyen, Istennél, a teremtőnél, de figyelem: ez nem jelenti azt, hogy ott működne.

7. A feltámadáskor az Isten feltámasztja az elhalt embert az általa tárolt és megtartott szellemben levő összes információbázis által.

Egy másik hasonlat a test, szellem és lélek levezetéséhez és megértéséhez a víz (H2O) lenne

1. A Hidrogén 2-t hasonlítanám az emberi hústesthez

2. Az Oxigént hasonlítanám az emberi szellemhez

3. A Hidrogén 2 és az Oxigén egyesüléséből kialakult vizet hasonlítanám az emberi lélekhez.

4. A Hidrogén 2 magától nem víz, az Oxigén magától nem víz, csak közösen, így van az emberrel is: nem beszélhetünk emberi lélekről hústest nélkül és nem beszélhetünk emberi lélekről szellem nélkül

5. Ha történetesen egy kémiai kísérletben a vízből kivonjuk az Oxigént, beáll a víz "halála" (H2O - O = Víz halála)

6. Ha történetesen egy kémiai kísérletben a vízből kivonjuk a Hidrogént, beáll a víz "halála" (H2O - H2 = Víz halála)

7. És ha történetesen egy kémiai kísérletben a kivont két gázot újra egyesítjük újból vizet kapunk (H2 + O = Víz feltámadása)

 

A virus meg legyen a bűn szimboluma. Az Ur Jezus boven elt szemleltetesekkel. De ot sem ertettek... mert nem gondolkodtak azon amit mondott, nem kerdeztek ra...

A Biblia alapján kimutatható, hogy van különbség a szellem és a lélek között, sőt mint a Zsidókhoz 4:12 mutatja, ezek szétválaszthatók: "léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig"

Az ember egy "termék", és ez a termék az "emberi lélek" amely két fő "anyagból" áll: földből és szellemből

Szemléltetésképpen:

H2 (föld) + O (szellem) = Víz (élő lélek)

Ezek szerint úgy a dihotomia mint a trihotomia elméletek tévesek.

A dihotomia elmélet jól látja, hogy az ember csupán két részből áll, de ott téved, hogy a lelket és a szellemet nem tekinti két különböző dolognak:

A dihotomia téves egyenlete: test + lélek&szellem = emberi lélek

A trihotomia elmélet jól látja, hogy az ember tekintetében három dologról beszél a Szentírás, de ott téved, hogy az embert három részből látja:

A trihotómia téves egyenlete: test + szellem + lélek = emberi lélek

Bibliai szempontól az alábbi egyenlet helyes: test + szellem = emberi lélek

A magyar nyelvben már régtől létezik a különbség a szellem és a lélek szavak között.

"A Huszita Biblia (kelt 15 szazad elso feleben) nyelvezete igen régies, kifejezései ma már szokatlanok. (Például a Szentlélek fordítása "Szent Szellet" stb.") Ime a Huszita (Tatrosi) Biblia mai modern visszaadasban: Lukacs 23:46 És Jézus, nagy hangot hangozván, ezt mondta: „Atyám! A kezedbe teszem a szellemem! Ezt mondva kilehelte szellemét."

 

A lelek, szellem es hustest fuggvenye a Szentiras fenyeben

A lelek es a szellem nem egy es ugyanaz, csupan a Karoli Gaspar altal forditott es a hozza hasonlo Bibliaforditasokban, ahol belevittek ezt a teves nezetet. A Biblia harom kulonbozo dologrol beszel az emberi lennyel kapcsolatban: 1. hustest, 2. szellem, 3.lelek. Azonban amikor ezekrol beszel (1Mozes 2:7) az egyenlet a kovetkezo: hustest + szellem = lelek es forditva (Predikator 12:9) lelek - szellem = hustest Predikator 12:9. Az 1Mozes 2:7 jol lett visszaadva a heberbol a Karoliban, de a Predikator 12:9 mar nem. "És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem (heberul "ruakh") pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt. Tehat nem a lelek ter meg Istenhez, hanem a szellem. Figyeljetek meg pontosan hova ter meg Istenhez, a Lukacs 23:46-ban tett feljegyzes szerit (a Karoli itt is tevesen adja vissza a gorog szoveget): És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet (pneuma). És ezeket mondván, meghala." Figyeld meg hova ter a lelek a halal bealtakor: "Mert nem hagyod az én lelkemet (pszikhin) a sírban (hádes), és nem engeded, hogya te Szented rothadást lásson.” (Ap. Cselekedetei 2,27.) Ezert nem csoda, hogy a korai hivok ugy a test mint a lelek feltamadasaban is hittek a fenti bemutatott ige (Apcs. 2:27) alapjan. Ime egy hitmorzsa: "a lélek és a test örök életre feltámadásában a szent szellem általi romolhatatlanságban" kivonva ebbol a masodik szazadi keresztyen imabol amely Euszebiosz IV szazadi puspok Egyháztörténelmében lett megorokitve:
“Mindenható Úristen, a te szeretett és áldott szolgádnak (παιδός), Jézus Krisztusnak Atyja, aki által ismeretedre jutottunk, az angyalok és hatalmasságok Istene, minden teremtménynek és az igazak egész sokaságának Istene, akik színed előtt élnek: Köszönöm neked, hogy eme napra és ezen órára méltónak találtál, hogy részem legyen vértanúid számában, Krisztusod kelyhében, a lélek és a test örök életre feltámadásában a szent szellem általi romolhatatlanságban. Fogadtassak el köztük ma előtted kövér és kedves áldozatul, ahogyan te, örökké igaz Isten előre elrendelted, előzőleg nekem megjelentetted, most pedig betöltötted. Mindenért téged magasztallak, téged áldalak, téged dicsőítlek a te kedves fiaddal (υiοs), az örökkévaló és mennyei főpap Jézus Krisztussal, kivel neked a szent szellemben legyen dicsőség most és mindörökké. Ámen”. Nos remelem, hogy egy kis rendet tudunk majd csinalni, ha bizonyos bibliaforditasok okot adtak a felreertesre.

Mit gondoltok errol? A hústestről mindenki tudja és állítja, hogy meghal. Ezért a róla szoló anyag rövid lesz.

A testről általában mint az emberi vagy állati hústestről szoktunk beszélni, azonban a Biblia szerint vannak szellemi testek is (1Korintus 15:40,44,49). Azaz a szellemi lényeknek szellemi testük van, beleértve azok testét is akik az elragadtatás utáni átváltozáskor az égbe kerülnek (1Korintus 15:50-54).

Érdekes módon, az emberi hústest jelentős része vízből (H2O) áll.

A Wikipédia Enciklópédia szerint, egy 60 kg emberi hústest legnagyobb részét négy kémiai elem alkotja, de természetesen kissebb mennyiségben más elemek is vannak:

Oxigén ... 38.8 kg ... 25.5 atomszázaléka

Szén ... 10.9 kg ... 9.5 atomszázaléka

Hidrogén ... 6.0 kg ... 63.0 atomszázaléka

Nitrogén ... 1.9 kg ... 1.4 atomszázaléka

Összesen 57.6 kg ... 94.4 atomszázalék ...

Milyen egyenlőtlen eltolódás!

Ezek szerint az ember jelentős része színtelen gázokból áll (Oxigén, Hidrogén, Nitrogén), 89,9 atomszázalék és mégis színes és szilárd anyag. Hogyan váltak színessé és szilárdá az embert alkotó gázok? Bonyolult kémiai úton, Isten bölcs és csodás ereje által.

"Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő." Zsidókhoz 11:3

Ebből a bibliaversből - de persze másokból is - megérthető, hogy a Föld, mind bolygó, nem létezett öröktől, hanem a láthatatlanból - az emberi szemmel láthatatlan dimenzió anyagából (Isten honának energiájából) - jött létre. Az a tény hogy az ember felépítése javarészt gázokból áll, nem mond ellent annak a Biblia kijelentésének, hogy az ember a földből lett megalkotva (1Mózes 2:7). Gondoljunk arra, hogy a földben ott van a víz, a vízben pedig ott vannak a gázok.

A hústestet alkotó gázok és más anyagok, nem is olyan fontosak, inkább az az információsbázis (szellem) fontos ami bennük található és ami szinessé, szilárdá és "élővé" teszi őket. Így van ez szellemi téren is, az információ az ami igazán fontos, nem pedig a testünk:

"A szellem (pneuma) az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem (pneuma) és élet." János 6:63

Ha az élet a szellemben van, fontos megismerni mi is valójában a szellem?

Nos? Van valami kifogasotok?

Gyula K Szabó Ireland megjegyezte

"Ante Nicean: "...az ember jelentős része színtelen gázokból áll"

Igen, ha atomi szinten vizsgálod, de ahogy írod is, kémiai úton folyadék vagy szilárd anyag lesz belőlük.

Egyébként, ha nem atomi, hanem molekuláris (vegyületi) elemzést csinálunk, akkor a testünk összetétele az agyaghoz hasonlít legjobban - ami ugye vizes föld..."

Elnapolt megoldas, a magyar olvaso karara:

"Az 1975-ben megjelent ún. ökumenikus Biblia kiadása előtti utolsó mátraházai megbeszélésen "hosszas vita után" született egy kompromisszumos megoldás: az elkészült szövegen már nem változtatnak, de a margón mindenütt jelölni fogják, ahol a szellem előfordul. Mindez azonban csak ígéret maradt."

A nem akarás égisze alatt történő "nemtudás" nem más mint valláspolitika. Miből jönnek a nemtudás félelmei, tabui? Van értelmük (Lukács 8:17)? Nincs. A megfigyelés a tudás apja, az ismétlés a tudás anyja: A lélek és a szellem nem egy és ugyanaz. A görögben is két szó: pszikhi = lélek és pneuma = szellem. Mi a kulonbseg kozottuk?

Ha összevetjük mit mond a héber és a görög szöveg az ember szelleméről és az ember lelkéről, igen érdekes dolgokat találunk.

1Tess. 5.23: "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül őriztessék meg Urunknak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére (megérkezésére)."

"umon to (a ti) pneuma (szellemetek) kai e (és a) pszikhi (lelketek) kai to (és a) soma (testetek)"

Héb. 4.12: "Mert az Isten igéje él és hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál, és elhat a léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig, megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait."

"merismou psuches (léleknek) kai (és) pneumatos (szellemnek)"

A Biblia egyértelműen különbséget tesz a lélek és a szellem között:

Lukács 1:46 "Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem (pszikhi) az Urat,"

Lukács 1:47 "És örvendez az én szellemem (pneuma) az én megtartó Istenemben."

Lukács 12:19 "És [ezt] mondom az én lelkemnek (pszikhi): Én lelkem (pszikhi), sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!"

János 12:27 "Most az én lelkem (pszikhi) háborog; és mit mondjak? Apám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára."

Lukács 23:46 "És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Apám, a te kezeidbe [teszem le] az én szellememet (pneuma). És ezeket mondván, meghala."

Cselekedetek 2:27 "Mert nem hagyod az én lelkemet (pszikhi) a sírban (hades), és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson."

Zsidókhoz 10:38 "Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem (pszikhé)."

1Mózes 2:7 "És formálta vala az ÚR(YHWH) Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké (nephes, pszikhi)"

Prédikátor 12:9 "És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem ("ha ruakh") pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt."

Világos tehát, hogy az ember egy "termék", és ez a termék a "lélek" amely két fő "anyagból" áll: föld és Isten szelleme

Szemléltetésképpen:

H2 (föld) + O (Isten szelleme) = Víz (élő lélek)

Mi a szellem szó értelmi tartalma, a bibliai szóhasználatban?

Két fő jellegzetességet találunk a szellem szóval kapcsolatban:

A) Információ

"1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.

2. A kin az ÚRnak (YHWH) szelleme (ruakh) megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek szelleme (ruakh), tanácsnak és hatalomnak szelleme (ruakh), az ÚR (YHWH) ismeretének és félelmének szelleme (ruakh)."

Tehát a szellem, belső valami, ami az Istentől jön, hiszen:

1.bölcseség és értelem

2.tanács és hatalom

3.istenismeret és istenfélelem

Mi ez az Istentől jövő belső valami, más, modern szóhasználatban?

Nem más mint "információ". A "szellem" egyik alkoto resze tehát az "információ".

Hogy a "szellem" szónak a mai egyik átvitt értelme "információ" alátámaszja az Új Testamentum is:

János 6:63 "A szellem (pneuma) az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem ("pneuma" azaz "információ"), és élet."

Figyeld meg:

beszédek = szellem = információ

B) Tevékenység (alkotás, gyógyítás, stb.)

Zsoltárok 104:

"29. Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket (rukham), kimulnak és porrá lesznek újra.

30. Kibocsátod a te szellemedet (rukhaka), megújulnak, és újjá teszed a földnek színét."

Lukács 6:19 "És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni: mert erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta."

A "szellem" mai átvitt értelme tehát: információ és tevékenység, azaz "tevékeny információ"

Mi akkor a szellem szerepe "az emberi lélekben"?

A szellem nem más mint az emberi lélekben belülről kifelé megnyílvánuló belső érzelemvilág - tevékeny és alkotó "információcsomaga".

Lukács 1:

"46. Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem (pszikhi) az Urat,

47. És örvendez az én szellemem (pneuma) az én megtartó Istenemben."

Következtetés:

Mária örvendez, azaz érzelemvilágát (szellemét) jeleníti meg emberi lelkének megnyilvánulásával (beszéd, kifejező arcmodor, stb.).

Vagy:

Lukács 12:

"18. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.

19. És ezt mondom az én lelkemnek (pszikhi): Én lelkem (pszikhi), sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!"

A "szellem" (információ) lehet jó vagy rosz értékű, attól függ kivel áll kapcsolatban, Istennel vagy a gonosszal.

A gazdag esetében a szellem munkaja volt a gondolat, a terv és ennek a tervek a kivitelezése a lélek munkaja: a csűrök lerontása, újak építése, a gabona és más javak betakarítása, az evés, ivás és gyönyörködés.

Nézzük most, mit mond a Biblia a lélek tulajdonságairól

I. A Biblia szerint a lélek (nefes) tudna enni vért és húst:

3Mózes 7:18 Mert ha az ő hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves; a ki áldozta azt, annak nem számíttatik az az ő javára, sőt útálatos lesz; és ha egy lélek (nefes) eszik abból, hordozza az ő vétségének terhét.

3Mózes 7:20 De az a lélek (nephesh), a ki eszik a békeáldozatnak húsából, a mely a Yhwhé, noha az ő tisztátalansága rajta van, az ilyen lélek (nephesh) gyomláltassék ki az ő népe közül.

3Mózes 7:27 Ha egy lélek (nefesh) megeszik valami féle vért, az a lélek (nephesh) gyomláltassék ki az ő népe közül.

3Mózes 17:12 Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek (nephesh) se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.

3Mózes 17:15 Ha pedig valamely lélek (nephesh) elhullott, vagy vadtól megszaggatott állatot eszik, akár benszülött, akár jövevény: mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig, azután tiszta.

II. A Biblia szerint a lélek (nefes) elepedhet (tikkadhat)

4Mózes 11:6 Most pedig a mi lelkünk (nephesh) eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb mint manna.

III. A Biblia szerint a lélek (nephes) tisztátalan dolgokat tudna érinteni

4Mózes 19:11 A ki illeti akármely léleknek (nephesh) a holttestét, és tisztátalanná lesz hét napig:

12. Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és hetednapon, és tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát harmadnapon és hetednapon, akkor nem lesz tiszta.

13. Valaki holtat illet, bármely lelket (nephesh) a ki megholt, és meg nem tisztítja magát, az megfertézteti Yhwhnak hajlékát; és irtassék ki az a lélek (nephesh) Izráelből mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan lesz; még rajta van az ő tisztátalansága.

14. Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, a ki bemegy a sátorba, és mindaz, a ki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig.

15. Minden nyitott edény is, a melyen nincs lezárható fedél, tisztátalan.

16. És mindaz, a ki illet a mezőn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig.

17. És vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozatnak hamvából, és töltsenek arra élő vizet edénybe.

18. Valamely tiszta ember pedig vegyen izsópot, és mártsa azt vízbe, és hintse meg a sátort és minden edényt, és minden embert, a kik ott lesznek; és azt is, a ki a csontot, vagy a megöltet, vagy a megholtat, vagy a koporsót illette.

19. Hintse pedig meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és tisztítsa meg őt hetednapon; azután mossa meg az ő ruháit, mossa le magát is vízzel, és tiszta lesz estve.

20. Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az a lélek (nephesh) irtassék ki a község közűl; mivelhogy az Yhwhnak szenthelyét megfertéztette, a tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan az.

21. Ez legyen ő nálok örök rendelésül: mind az, a ki hinti a tisztulásnak vizét, mossa meg az ő ruháit; mind az, a ki illeti a tisztulásnak vizét, tisztátalan legyen estvéig.

22. És valamit illet a tisztátalan, tisztátalan legyen az; és az a lélek (nephesh) is, a ki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig.

IV. A Biblia szerint a lélek (nephes) széttéphető egy oroszlán által

Zsoltárok 7:3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet (nephesh), szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.

V. A Biblia szerint a lélek (nephesh) a verembe (romlásba - Károli) és a sírba mehet

Jób 33:18 Visszatartja lelkét (nephesh) a veremtől, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

19. Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

20. Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.

21. Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

22. És lelke (nephesh) közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

23. Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

24. És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

25. Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

26. Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.

27. Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

28. Megváltotta lelkemet (nephesh) a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

29. Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

30. Hogy megmentse lelkét (nephesh) a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

Zsoltárok 30:3 Yhwh, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

4. Yhwh, felhoztad a Seolból az én lelkemet (nephesh), fölélesztettél a sírbaszállók közül.

VI. A Biblia szerint a lélek (nephesh) megláncolható

Zsoltárok 105:18,18 A lábait békóba szorították, lelke (nephesh) vasban járt vala,

VII. A Biblia szerint a lélek (nephesh) megutálhat minden eledelt

Zsoltárok 107:18 Minden étket útála az ő lelkök (nephesh), és a halál kapujához közelgetének.

VIII. A Biblia szerint a lélek (nephesh) lehet jóllakott és lehet éhes

Példabeszédek 27:7 A jóllakott lélek (nephesh) még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes lélek (nephesh) minden keserű édes.

IX. A Biblia szerint a lélek (nephesh) kiszabadulhat a börtönből

Zsoltárok 142:8 Vezesd ki lelkemet (nephesh) a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.

X. A Biblia szerint a lélek (nephesh) éhezhet

Példabeszédek 19:15 A restség álomba merít, és a lomha lélek (nephesh) megéhezik.

XI. A Biblia szerint a lélek (nephesh) elfáradhat

Példabeszédek 25:25 Mint a hideg víz a megfáradt léleknek (nephesh), olyan a messze földről való jó hírhallás.

XII. A Biblia szerint a léleknek (nephesh) van vére

Jeremiás 2:34 Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan lelkek (nephesh) vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!

XIII. A Biblia szerint a lélek (nephesh) sírhat és zokoghat

Jeremiás 13:17 Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem (nephesh) a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert Yhwh népe fogságba vitetik.

XIV. A Biblia szerint a lélek (nephesh) megéledhet (felüdülhet)

Jeremiás Siralmai 1:11 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy lelkük (nephesh) megéledjen. Lásd meg Yhwh és tekintsd meg, mily útálatossá lettem!

Jeremiás Siralmai 1:19 Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de ők megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy lelkük (nephesh) megéledjen.

XV. A Biblia szerint a lelket (nephesh) lehet szolgálni kenyérrel

Hóseás 9:4. Nem áldoznak Yhwhnak borral; és nem lesznek kedvesek előtte. Áldozataik olyanok lesznek, mint a gyásztornak kenyere; mindnyájan, a kik abból esznek, megfertéztetnek, mert kenyerök csak lelküknek (nephesh) szolgál; nem jut be Yhwh házába.

XVI. A Biblia szerint a lélek (psuche) engedelmes lehet más emberek előtt

Róma 13:1 Minden lélek (psuche) engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.

XVII. A Biblia szerint a lélek (nephesh) vétkezhet

Ezékiel 18:4 Ímé, minden lélek (nephesh) enyém, úgy az atyának lelke (nephesh), mint a fiúnak lelke (nephesh) enyém; a mely lélek (nephesh) vétkezik, annak kell meghalni!

Ezékiel 18:20 A mely lélek (nephesh) vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.

XVIII. A Biblia szerint a lélek (psuche) gyönyörködhet

Lukács 12:19 És ezt mondom az én lelkemnek (psuche): Én lelkem (psuche), sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!

XIX. A Biblia szerint a lélek (psuche) elveszhet (elpusztulhat), beleértve az igazak lelkét is

Máté 10:39. A ki megtalálja az ő lelkét (psuche), elveszti azt; és a ki elveszti az ő lekét (psuche) én érettem, megtalálja azt.

XX. Mi is a lélek (nephesh, psuche) a felsorolt bibliaversek alapján?

Mindezek a bibliaversek, arra mutatnak, hogy a Biblia szóhasználata szerint a lélek maga az élő, alkotó, szenvedő, örvendező és meghaló egyén, úgy ahogy a Biblia is leírja:

hússá átalakított pór + szellem = lélek

Ami fordítva is igaz:

lélek - szellem = pórrá átalakított hús

1Mózes 2:7 És formálta vala Yhwh Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké (nefesh).

Zsoltárok 146:4 Kimegyen a szelleme (ruakh); visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

Rengeteg jel arra mutat, hogy a Biblia általános szóhasználatában a lélek, az a halandó ember maga és nem pedig egy halhatatlan része az embernek.

Bibliaversek melyek szerint a lélek halandó:

„az a lélek írtassék ki Izráelből" ... "az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből” 2Mózes 12:15,19

„mind kiirtatik az így cselekvő lélek" ... "irtassék ki az ilyen lélek az ő népe közül” 3Mózes 18:29; 19:8

„irtassék ki az ilyen lélek az ő népe közül"… "és megmentitek a mi lelkünket a haláltól" 4Mózes 9:13; Józsúé 2:13

„…Én vagyok az oka az atyád házában levő minden lélkek halálában!” 1Sámuel 22:19-22

„…hogy kimentse lelkünket a halálból" ... "akik lelkemre törnek, hogy elragadják azt" ... "mert megszabadítottad lelkemet a haláltól” Zsoltárok 33:19; 40:15; 56:14

"... És megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kell meghalniok, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, a mely a hazugságra halgat ..." Ezékiel 13:18-20

"... olyanok, mint az ordító oroszlán, mely ragadományt ragad: lelkeket ettek ... lelkeket elveszteni ..." Ezékiel 22:25,27

"... és tornyot építenek sok lélel kiirtására." Ezékiel 17:17

"... amely lélek vétkezik annak kell meghalni ... mely lélek vétkezik annak kell meghalni" Ezékiel 18:4,20

És mivel egyetlen lélek sincs amely ne vétkezne (Róma 3:23, 1Timotheus 6:16), egyetlen lélek sem lehet halhatatlan (Prédikátor 9:3-12), tehát az Új Testamentum sem tanít lényegesen mást, az egyetlen kívétel lenne Máté 10:28, de ha ezt a verset összevessük Lukács 12:5 versével, látható, hogy dogmatikai ókokból, valamikor nagyon régen átírták - sajnos még vannak ilyen átírások a Bibliában a korai időkből való okoskodó fordítók miatt.

Íme pár vers amely szintén a lélek halandóságáról beszél az Új Szövetségben (hogy is mondhatna ellent az O Testamentumnak, hiszen "A teljes Iras Istentol ihletett es hasznos..."):

"eredj az Izráel földjére, mert meghaltak akik a gyermek lekét (psuche) halálra keresik vala" ... "és adja az ő lelkét (pszikhi) váltságul sokakért" Máté 2:20; 20:28

"... Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? Lelket (pszikhi) menteni, vagy kioltani?" Márk 3:4; Lukács 6:9

"... a lelkem (pszikhi) is halálra keresik ..." Róma 11:3

"Lészen pedig hogy minden lélek (psuche) amely nem halgat arra a prófétára, ki fog irtani a nép közül" Cselekedetek 3:23

A lélek egy olyan fogalom, amit az állatokra is alkalmaznak:

" ... mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek (nephes) van ..." 1Mózes 1:30

"Ha pedig egy (barom)lelket üt agyon, fizesse meg azt: lelket (nephesh) lélekért (nephesh)" 3Mózes 24:18

"És meghala a tengerben levő állatok harmadrésze, amelyekben lélek (psuche) vala..." Jelenések 8:9

"... és minden élő lélek (psuche) meghala a tengerben" Jelenések 16:3

"És minden lélek (nephesh) a mely nyüzsög ..." Ezékiel 47:9

A lélek tehát nem lehet más mint az élet és az inteligencia formáinak a külső megnyilvánulása a teremtményekben. Nyers, párhuzamos szemléltetésben a lélek olyan mint a számítógép képe, kikapcsolható és újra bekapcsolható Isten szent szelleme által. Az ember szelleme működteti az emberi testet. Isten bármikor kikapcsolhatja ezt a szellemet. A kikapcsolás a halál, az újra bekapcsolás a feltámadás (Ezékiel 37).

Persze azt is lehet mondani, hogy az embernek van lelke, de azt is hogy van szelleme, mégsem egy és ugyanaz a dolog, hiszen képletesen szólva, a lélek olyan mint a számítógép képe, a szellem pedig olyan mint a program a mely működteti a számítógép képét.

A románoknál van egy közmondás: "Exceptia confirma regula." azaz: "A kivétel megerősíti az általánost."

Tehát, ha a Biblia ugy az OT-ban mint az UT-ban azt mondja, hogy a lélek halandó, beleértve az igazak lelkét is egy korlátozott időre a feltámadásig, akkor ennek a kijelentésnek látszólagos ellentmondó verseket nem szószerint kell érteni, hanem tágabb, képletes értelemben (Ésaiás 14, stb.) es figyelembe kell venni a dogmatikai okokbol torzitott, modositott verseket mint pl. Lukacs 23:43, Mate 10:28, stb. eseteben).

Szeretnem figyelmetekbe ajanlani a kovetkezo eszmefuttatast, arrol, hogy a lelek es a szellem nem egy es ugyanaz; sajnos a Karoli forditas tanulmanyozoit megteveszti ezen forditas visszaadasa:

Süle Ferenc dr.: A szellemről

Egyesek szerint, a szellem és a lélek szavak szinonimák és ugyanazt jelentik. Mások szerint meg nem. Íme egy ilyen nézőpont.

"A lélek vagy szellem kérdés lélektani megközelítése

Süle Ferenc dr.

A magyar bibliafordítás olyan lényeges alapfogalmakat illetően, mint a lélek és a szellem kifejezés sajnos pontatlan, és ez jelentős értelmezési zavarokat is okoz. Az emberi specifikumra, a lelkének, lelkiségének, szellemi voltának fogalmára azonban a legtöbb nyelv két kifejezést használ (a görög: psyche és pneuma, angol: soul és spirit, a német: Seele és Geist, a latin: anima és spiritus, francia: ame és espirit, héber: nefes és ruah, arab: waham és ruah, szanszkrit: manasz és atman, buddhi, stb.).

A Krisztust követésre törekvő, a Biblia szelleméből táplálkozó orvoslás, egyben mindig lélekgyógyítás is. Érdemes, és talán szükséges is lenne, ezért a problémával a Magyar Keresztény Orvosok Társaságának is foglakoznia, az igei tisztánlátás érdekében.

Gyönyörű magyar nyelvünknek a szép lélek és szellem kifejezése többek szerint megfelelő a görög psyché és pneuma fordításának. Ezzel azonban Magyarországon többen, elsősorban a teológusok közül, nem értenek egyet, és a bibliafordításokban csak a lélek szót alkalmazzák. Így a Biblia magyar fordítása éppen ebben a rendkívül fontos kérdésben zavarossá válik. Félnek a fogalomzavartól, pedig ezzel még fokozzák is azt. A konfúzió hatásait viszont, tudomásom szerint nem vizsgálták. Kivételt képez a Csia Lajos általi Újszövetség fordítás, ami meri a pneumát következetesen szellemnek fordítani [Csia 1978]. Azóta néhány új fordítási próbálkozás is megjelent, és a vallásos irodalomban is egyre gyakrabban fordítják a pneumát szellemnek.

Avval érvel több teológus – amiben sok igazság is van – hogy a lélek és szellem fogalom köznapi magyar értelmezésében olyan sok tisztázatlanság, zavaros implikáció van, hogy érdemesebb ezt inkább elkerülni. Ezzel viszont nem tudok egyet érteni. A két fogalom teológiai és lélektani, különösen valláslélektani jelentősége olyan nagy, hogy nem tartom kikerülhetőnek az egyértelmű fogalomhasználatot, mivel maga a kikerülés még tovább növeli a fogalmi konfúziót. Ennél még az is jobb lenne talán, ha a görög eredetit használnánk. Akik azonban a lélek, szellem fordítást ellenzik, nem javasolnak más jobb, egyértelműbb megkülönböztető elnevezést, ezzel viszont a fogalomzavar fenntartása mellett törnek lándzsát, pedig a Bibliafordítások hitelessége megköveteli ezt. Nem is annyira a lélek szóval van a gond, ami egyértelműen emberi jelenségre utal, hanem a szellem kifejezést nem tudjuk megfelelően meghatározni. Ez utal egyben a szellemi dimenzióval szembeni homályos látásunkra, vagy egyenesen vakságunkra. Például: „Az Isten Lélek (pontosabban szellem, pneuma): és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben (pontosabban szellemben, pneumában) és igazságban imádják." (Ján:4,24.) megfogalmazás a spirituálist lélektani síkra redukálja, és elvész a hierarchikus rend.

A két fogalom megkülönböztetését és egymással való kapcsolatát egyébként minden nyelv meglehetősen homályosan, sokszor zavarosan kezeli. Jól látható ez például a saját nyelvű értelmező szótárak erre vonatkozó fogalom meghatározásaiban. A magyar jelenségnek, de a többi nyelvben is, bár kisebb mértékben meglévő konfúziónak, a végső gyökere az, hogy a lélektan tudomány sem nem tudta még kellően tisztázni e fogalmakat, mert a valóság oly mélységeivel kapcsolatosak, melyeket a tudományos megismerés még nem ért teljesen el.

A két fogalom megkülönböztetése tulajdonképpen elsősorban a lélektani, antropológiai probléma, amelynek azonban igen súlyos teológiai vonatkozásai is vannak. A mélylélektan azonban az eddigi eredményeivel segítheti az elnevezések értelmezésével e fogalmak tisztázását. A lélek szó etimológiailag a lélegzéssel – régebben lélekzésként is írható volt – tehát egy személyes, egyedi működéssel kapcsolatos. A szellem szó eredete a szél, szellő fogalmával van összefüggésben, ami egy emberen kívüli, tőle független, de általa, és mások által is érzékelhető erőáramlatot jelent (Ján: 3, 8.). A szellem szó nyelvújításbeli kifejezés, elődje a szellet szó volt (a magyar husziták Bibliájában). Kazinczy – talán tudatos szándékán túl is – a szélből alkotta meg a kifejezést.

A magyar nyelv e két kifejezése tökéletes hitelességgel adja vissza a jelenség mélylélektani lényegét. A lélek tehát az ember személyes, egyedi működésével kapcsolatos, ami lehet akaratlagos és spontán, automatikus is, lehet tudatos és tudattalan is, de nem lélegezhetünk más helyett. A szellem a személyesen túlival kapcsolatos, az „emberfelettivel” vagy „alattival”, ami azonban a többi ember által is észlelhető, mint a szél, így mindannyiunk számára érvényes, kollektív, egymással összekapcsoló, egyetemes valóság is.

A „jó szellemű” a „szellemóriás”, a „szellem diadala”, „szellemtörténet” stb. kifejezéseink jól kifejezik az ember spirituális irányultságát. Ha „szellemi életről” beszélünk, akkor a tudományok, a művészetek, vagy a vallás területére vonatkozó kiemelkedő tevékenységre gondolunk, hiszen ezen a három területen közelíthetjük meg a spiritualitást leginkább. A „szellemes ember” kifejezés utal az illető átlagból kiemelkedő ötletességére, kreativitására, arra, hogy van benne „spiritusz” – ahogy mondani szokás. A kreativitás pedig a teremtő Isten képére való teremtettségünk, tehát a belső spirituális forrásunkkal való kapcsolatra utal. Amikor pedig a „gyűlölet, a gonoszság szelleméről”, vagy a rossz szellemű emberről beszélünk, világosan érezzük, hogy a spiritualitásnak az emberi viszonyulásban van destruktív, sátáni oldala is. A „szellemek megidézése”, „szellemjárás” stb. kifejezések mind egyértelműen – ha naivan is – utalnak az ember önmagától függetlenül létező, önmagán túlinak észlelt, elgondolt valóságokra. A „rossz szellem”, „az ördög által megszállott” kifejezések pszichopatológiai vonatkozásai pedig egyértelműen utalnak az illető személyességén túli, a kollektív tudattalan sötét erőinek jelenlétéről.

E fogalmakat, kifejezéseket tehát szerintem érdemes lenne ebben az értelemben használnunk, tudva azt, hogy ellenérvek is szólnak ellene, de a kérdés olyan nagy horderejű, hogy egyértelmű terminológiát követel. Az ember egysége így hármas tagolódással íródik le legtöbb spirituális rendszerben: mint test, lélek és szellem. Ez a hármasság azonban mégis egy egységben, az egyedi emberben rendeződik össze, mint ahogy a fa lombja, törzse és gyökere más, mégis az adott fa részei.

A művészetek is számos alkalommal kifejezik e hármasság egyes megnyilvánulásait, a részek egymáshoz való viszonyát. Shakespeare drámáiban például mindig van utalás arra, hogy az ember önérdek-vezéreltsége felett ott van a spirituális dimenzió, amely végül az eseményeket meghatározza, és ez, akár még az őrületen keresztül is vezeti a résztvevőket.

Egyszer tartalomelemzéssel vizsgáltuk betegeink szóhasználatát, és azt találtuk, hogy a lélek kifejezést kifejezetten sajátjuknak, részüknek érzett valaminek gondolták el, még ha ez tudattalan, ismeretlen megnyilvánulásukra vonatkozott is, így betegségükhöz, érzelmi-, indulati életükhöz, élettörténeti múltjukhoz, vágyaikhoz, lelkiismeretükhöz kapcsolódó volt. Ezzel szemben, a szellem kifejezés az esetek jelentős többségében, úgy jelent meg, mint ami tőlük idegen, náluk erősebb, sőt vele szemben szinte tehetetlenek érezték magukat: „rám jön”, „elkap”, „eláraszt”, „hatása alá von”, „parancsol nekem” – mondták. A vallásos, vagy ezoterikus szemléletűek a szellemekről, mint tőlük idegen, másfajta lényekről, ufonautákról, gonosz szellemi erőkről, angyalokról, stb. beszéltek (Daniel 1992, Jung 1993c, 2003, Malász 1976, Walsch 1998, Süle 2001/c.).

A lelki és szellemi közötti megkülönböztetés fő gyakorlati szempontja számomra az ember lelki, szellemi fejlődéséből következő szeretet két iránya: az önérdek központúság, illetve a másra irányultság. A másra irányultság lehet külső világunk más tagja, része javának az akarása, és lehet mindannyiunk teremtőjére és éltetőjére vonatkozó. Lelkinek, a jelenségek lelki szintjének nevezhetjük tehát az önszeretet, az én érdekeltsége által vezérelt gondolati, érzelmi és akarati, tudatos vagy tudattalan működést. Szelleminek pedig a legtágabb szinten azt nevezhetjük, amikor egónkon túllépve, mással azonosulva, annak lényegéből, érdekéből kiindultan, az egónk érdekeit transzcendálva, fölé emelkedetten, s így, egy tágabb, magasabb tudatállapotban működünk.

Ilyenkor egócentrikusságunktól eltávolodva, decentráltan, mást is befogadtunk magunkba, azonosultunk a másik emberrel, ismert vagy elképzelt, sejtett lénnyel, s az ő szempontjából éljük át a világot, és akár a másik lényegéből következő gondolati, érzelmi és akarati működését is megéljük, folytatjuk. Ez a valóság, az igazság befogadását, megismerésének gondolati és érzelmi munkáját, a szépség, a harmónia esztétikai érzékelését, valamint a jóság, a szeretet morális érzékelését, átélését is jelenti. A szellemi megközelítésének van tehát egy belső, és van egy külső világunkban vezető útja. A külső világunkban a szellemit a külvilághoz, elsősorban a többi emberhez való viszonyulásban találhatjuk meg. A belső utat a legfőbb értékeink, vezérlőnk, istenünk felé való viszonyulásunk jelenti. Így a spiritualitás mind horizontális, mind vertikális dimenzióban, a közös teremtettség és éltetettség metaszintjén az Isten és emberszeretet kereszt szimbólumában teljesedik ki.

Az ember nem Robinzonként él. Önmagában lélektanilag nem, csak társaskapcsolataival, annak milyenségével együtt értelmezhető, tehát nemcsak lelki, hanem szellemi voltával együtt. Aki például az ember szabadságát csak intrapszichésen, csak egyedi voltában értelmezi, az meghamisítja az emberi szabadság fogalmát, mert megtagadja az ember közösségi, interperszonális voltát. A szabadság és felelősség nem elválasztható.

Érdekes, hogy minden komoly vallás és szellemi rendszer a tudatnak az énhez kötöttségét, mint csökkentendő, legyőzendő akadályt értelmezi a szellemi élet szempontjából, ami mutatja a fejlődés e folyamatának archetipikus, egyetemes emberi jellegét. M. Buber így fejezi ki e kérdéssel kapcsolatos álláspontját: „A szellem nem az Én-ben van, hanem az Én és a Te között. Nem olyan, mint a vér, mely benned kering, hanem mint a levegő, melyben lélegzel. Az ember a szellemben él, ha képes válaszolni a neki rendelt Te-nek. Képes rá, ha egész lényével belép a viszonyba. Csak a viszony teremtő ereje által képes az ember a szellemben élni.” (Buber 1994).

Isten Lélek (pontosabban szellem, pneuma): és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben (pontosabban szellemben, pneumában) és igazságban imádják." (Ján:4,24.).

A viszonyulásnak, a szellemiségnek azonban két iránya van, lehet pozitív vagy negatív. A valóság dimenziójában: mint igazság vagy hazugság, valótlanság; a harmónia dimenziójában, mint szépség, rendezettség, vagy diszharmónia, rendezetlenség; a jóság dimenziójában, mint szeretet, szabadság és felelősség, vagy gyűlölet, gonoszság jelenik meg. Az ember testi, lelki élete azáltal kerül a szellemi dimenzióba, hogy mire használja magát, hogyan viszonyul a rajta kívüli külső és belső világához, mint a kés is az által áldás vagy átok, amire használjuk. A lélek kifejezés tehát megfeleltethető az ember személyes (tudatos és tudattalan) voltának, a szellem pedig személyesen túli, a jungi lélektan által kollektív tudattalannak nevezett világ érzékelésének, az e felé való irányultságának.

Általánosságban mondható lélektanilag, hogy amennyiben az egó a belsőleg, a lelke mélyéről szellemileg irányított fejlődésnek megfelelően szervezi, és éli az életét, az adott körülmények lehetőségei között, úgy azt értelmesnek, tartalmasnak fogja érezni, és boldog lesz benne. A mindennapi gyakorlatban ez a valóság, az igazság megismerésének gondolati kreativitását, a szépség, a harmónia, az esztétikai érzékelést és kifejezését, valamint a jóság, a szeretet átélését, megvalósítását jelenti."

----

Mi lehet tehát a szellem? Ha Dr. Süle Ferenc írását elemezzük, akkor a szellem "a tudat alatti valami" ami tevékenységre ösztönöz, mondhatni "lök", mint a forrás a vizét. Vesd ossze a Karoli forditast a javitott Karolival:

http://immanuel.hu/biblia/biblia.php?konyv=43&fejezet=3

 

Denis Diderot enciklopediája szerint (1765)
(Denis Diderot (Langres, 1713. október 5. – Párizs, 1784. július 31.) francia materialista filozófus és író, a nagy francia enciklopédia, az Encyclopédie főszerkesztője, szervezője)
---
"THNETOPSYCHITES - (Egyháztörténeti)
Régi eretnekek, azt hitték, hogy az emberi lélek tökéletesen hasonlít az állatokéhoz és meghalt a testel egyben. Lásd Lélek. Ez a görög szó a halandó és lélek szavakból áll. Én nem találtam sehol utalást ezen eretnekekre, csak Szent Damaszkuszi Jánosnál a 900 évben, kivéve, ha nem ugyanazt beszélte Eusebius, aki azt mondja, hogy az Origenész idejében voltak arábiai eretnekek, akik úgy gondolták, hogy az emberi lélek meghalhat és újraéledhet a testet egyben, a világ végén. Eusebius hozzáfűzi, hogy Origenész elutasította ezeket az eretnekeket egy nagy tanácsban és korrigálta a hibákat. Szent Ágoston és Isidor arab eretnekeknek mondta őket. Marshall táblázataiban torz értelemel van, mert félreérthette, és „thnetopshychites” helyett „thenopsychites" írta. Ő a 6. században helyezte el ezeket, de nem tudjuk, hogy mi alapján tette."

A francia filozofus itt nem targyilagos, ugyanis nem mutatja be az olvasoknak, hogy milyen erveles alapjan nem hittek ezek a lelek halhatatlansagaban. Marshall szerint a VI szazadban meg leteztek.

Isten aldjon gazdagon!