UNGURII ALBI ŞI UNGURII NEGRII (Fehér és fekete magyarok, doc)

 

UNGURII ALBI ŞI UNGURII NEGRII

 

CRONICA DE LA KIEV din sec XII - pe care am citit-o partial, din lipsa de timp si energie, recunoaste ca o parte a slavilor au fost cuceriti de vlahi... adica romani. Numita si Cronica vremurilor trecute (în limba slavă veche) descrie istoria Rusiei Kievene de pe la 850 până la anul 1110, scrisă prin anul 1113 în Kiev si in paralel da anumite informatii despre toti slavii. Toponimele si hidronimele din Romania si partile locuite de romani confirma ca vlahii - romanii au cucerit meleagurile slavilor. Mai mult chiar, etimologia cuvintelor romanesti actuale ne arata ca circa 20-30 la suta din cuvintele vocabularului roman actual provin din limba slava veche, ceea ce arata o coabitare intre aceste doua popoare, deci vlahii nu au ucis toti slavii cuceriti, ci au trait impreuna cu ei, preluandu-le multe cuvinte din limba lor. Ex. toate soiurile de peste din limba romana sunt cuvinte slave, exceptand cuvantul peste. Istoricii unguri care contesta existenta vlahilor in Ardeal pe timpul cuceririi maghiare, nu au dreptate, chiar si cronicile lor vechi arata ca in Ardeal in acel timp (sec IX) au trait avari (adica secui), slavi, vlahi si pecenegi si ca secuii (adica avarii) au preluat alfabetul de la vlahii printre care locuiau. Cronica de la Kiev mai arata ca ungurii - pe care ii numeste "ugrii" au trecut de trei ori prin Kiev, ultima data alungand stăpânirea bulgară, după ce mai inainte bulgarii ca aliati ai francilor au invadat slavii din Pannonia de est. Autorul cronicii de la Kiev mai mentionează și că după ce au cucerit o parte a pământul slav din Pannonia de Est, bulgarii si vlahii (adica romanii), care înainte de aceasta, au pus mâna pe pământul slavilor moravieni au fost alungati de acolo. El adaugă la prezentarea sa că ugrii au devenit cunoscuți în sec VII pe timpul împăratului bizantin Heraclius, care era în război cu țarul persan Chosroa II. Populaţia care a trăit lîngă râul Ob in Siberia de vest a fost numita "obrii", in aceasta cronica, fiind cunoscuta in Europa ca "avari" (nume dat si ungurilor de bulgarii din secolul IX), însă în limba lor ei se numeau "ugor", fiin numiţi "ugrii" în Cronica de la Kiev (de aici numele "u(n)gur"). Numele "ugor" vine din turcescul ogur – extins ca onogur – şi desemna o ramură a alianței hunilor, o confederaţie a popoarelor de origine mixtă turcă şi indo-ariană. Potrivit unui cercetător, semnificația numelui ogur se întoarce la vechiul cuvânt turcesc oğus (ramură, fraternitate, rudenie). Referinţă: Golden 1992: P. B. Golden(wd): An Introduction to the History of the Turkic Peoples, Ethnogenesis and State-Formation in Medieval and Early Modern Eurasia and the Middle East Wiesbaden, 1992. După Golden, sensul extins al numele Onogur înseamnă "Zece ramuri (naţiuni)". Ogurii au avut hegemonia în stepa eurasiatică până la cucerirea mongolă, fiind precedată de hegemonia indo-ariană. Numele populare ale ogurilor apar în surse - din China până în Bizanț - sub formele ogur, ugur, ugor și ogor. Cele mai timpurii știri europene despre ei vin din jurul anului 463, când retorul Priscus relatează că saragurii, ugurii și onogurii au trimis o ambasadă în Bizanț. Etimologia cuvintelor ungureşti arată că peste 10 la sută din vocabularul lor sunt de origine turkmenă.

 

Fehér és fekete magyarok

 

    Az orosz Nesztor említi őket, nevezetesen a fekete «Ugrokrul» azt mondja, hogy háromszor keltek át a Dnyeperen Kiew alatt, 3. elvonulások körülbelül félszázaddal előzte meg a honfoglalás korát; ezeket a fekete «ungrokat» ismerik a nyugoti évkönyvirók is, mint Sz. Bruno, ki 1006 előtt Sz. István udvarában járt s azt irja róluk, hogy az ő idejében még nem voltak keresztények; Ademar Chabaniensis előadásából kitünik, hogy «Ungria Nigra» a mai Erdély volt, hol egész Sz. Istvánig a Gyulák uralkodtak, akikről Konstantin után tudjuk, hogy a magyarok közt a második fejedelmi méltóságot viselték s ugy látszik, nevük a Dula vagy Dulo (l. o.) Dinasztiával van kapcsolatban, amelybl Batbaján (l. o.) a VII. sz. közepén a kozároknak hódolt meg s valószinüleg az ő népét nevezték fekete ungoroknak (oroszul: ugrok), fekete magyaroknak, mint a kozároknak adózó népet. Hogy 3-szor vonultak el Kiew alatt, arra is találunk némi nyomokat. Mondáink a magyarok vagy hunnok kétszeri bevándorlásáról tudnak és pedig az első 7 nemzedékkel vagyis két századdal előzte meg a másodikat; tehát nyilván akkor történt, mikor a Kuvrát alatt egyesített onogundurok és bolgárok Kuvrát halála után 5 részre szakadnak s az egyik fiu, Aszparuk (l. o.) 679. a mai Bolgárországot foglalja el, a második pedig ugyanezen időtájban Pannóniába költözik az avarok közé. Ezt a dátumot zavarta össze a Márk-féle krónika (Pars. II. Cap. 11.) az Árpád alatti beköltözés idejével, melyet 677-re tesz. A Nesztor által emlitett 2-ik és 3-ik elvonulás valószinüleg az a két hadjárat lesz, melyek közül az egyikről a Sz. István korabeli leo Grammaticus emlékszik, aki sz. az ungrok, hunnok vagy turkok 836. körül az aldunai bolgárokat segítették szökni akaró macedóniai foglyaik ellen; másikat a frank Hincmar említi, aki sz. 862. Német Lajos birodalmát a dánok s aztán egy azelőtt nem hallott uj ellenség, az ungrok dulták. Ezekkel a bolgár, majd kozár uralom alá tartozó fekete ungrokkal szemben voltak a független törzsek, akik Árpád alatt 890 körül nyomultak Lebediából Etelközbe; nyilván őket nevezi Nesztor «fehér ugroknak» s róluk mondja, hogy miután a Kozáriából a dunamelléki szlávokra törő bolgárok a Dunamentében letelepedtek, azután ezek a fehér ugrok mentek oda s meghódították a Szláv földet, elhajtván a valachokat (t. i. az előbb említett bolgárokat), kik annak előtte magukhoz ragadták a Szláv földet. Előadását azzal egészíti ki, hogy a fehér ugrok a Chosroa persa cárral hadakozó Heraklius bisanci császár idejében kezdtek ismeretessé válni.