REVIDEÁLT KÁROLI BIBLIA

 

Jn 1.

1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és mint Isten volt az Ige;

2 Ez kezdetben az Istennél volt.

3 Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.

4 Ő benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága;

5 Ez a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

6 Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.

7 Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.

8 Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.

9 Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

10 A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.

11 Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt

12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;

13 Aki nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

14 És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk és láttuk az ő dicsőségét, mint az apa egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

15 János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, akiről mondám: Aki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

16 És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus A Felkent által lett.

18 Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött fiú, aki az apa kebelében van, az jelentette ki őt.

19 És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?

20 És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a felkent.

21 És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem.

22 Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, akik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?

23 Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.

24 És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:

25 És megkérdék őt és mondának néki: Miért merítel alá tehát, ha te nem vagy a felkent, sem Illés, sem a próféta?

26 Felele nékik János, mondván: Én vízben merítek alá; de köztetek van, a kit ti nem ismertek.

27 Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam.

28 Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, a hol János alámerít vala.

29 Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!

30 Ez az, a kiről én ezt mondám: Én utánam jön egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

31És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, aki vízben merítek alá.

32 És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a szellemet leszállani - mint egy galambot az égből - és ő rajta maradva.

33 És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy víz alá merítsek, az mondá nékem: Akire látod a szellemet leszállani és rajta megmaradni, az az, aki alá merít szent szellemmel.

34 És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten fia.

35 Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;

36 És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten báránya!

37 És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.

38 Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik: Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi - a mi megmagyarázva azt teszi: Tanító - hol lakol?

39 Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.

40 A kettő közül, a kik Jánostól ezt hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.

41 Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Felkent);

42 És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla).

43 A következő napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!

44 Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.

45 Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.

46 És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!

47 Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.

48 Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.

49 Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!

50 Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.

51 És monda néki: „Ámen, Ámen mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember fiára.

 

 

----

 

 

1 Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:

2 Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Rabbi, tudjuk, hogy istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az isten van vele.

3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az isten országát.

4 Mondta néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az isten országába.

6 A mi testtől született, test az; és a mi szellemtől született, szellem az.

7 Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

8 A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki szellemtől született.

9 Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?

10 Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?

11 Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.

12 Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?

13 És senki sem ment fel a mennybe, hanem az aki alászállt a mennyből, az Ember Fia..

14 És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember fiának felemeltetnie.

15 Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.

16 Mert úgy szerette isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

17 Mert nem azért küldte az isten az ő fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.

18 A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az isten egyszülött fiának nevében.

19 Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.

20 Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedeteit fel ne fedessenek;

21 A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy isten szerint való cselekedetek.

22 Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és alámerített.

23 János pedig szintén alámerít vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és alámerítkezének.

24 Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.

25 Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a tisztulás felől

26 És menének Jánoshoz és mondának néki: Rabbi! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az alámerít, és hozzá megy mindenki.

27 Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.

28 Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a felkent, hanem hogy ő előtte küldettem el.

29 A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.

30 Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.

31 A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.

32 És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.

33 A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az isten igaz.

34 Mert a kit az isten küldött, az isten beszédeit szólja; mivelhogy az isten nem mérték szerint adja a szellemet.

35 Az apa szereti a fiút, és az ő kezébe adott mindent.

36 A ki hisz a fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.