DESPRE EREZII (Documente)

 

JUSZTINOSZ, idézetek

|

“XXVI. 1. Harmadszor pedig; miután Krisztus a mennybe felment, a démonok egyes embereket arra indítottak, hogy magukat isteneknek mondják, akiket (ti. rómaiak) nemcsak nem üldöztök, hanem még tiszteltek is. Így Simont, aki szamariai volt, Gittón vidékéről származott, Claudius császár uralkodása alatt, a benne működő gonosz démonok által, mágikus erőben csodálatos dolgokat művelt, fővárosotokban (ti. Róma) istennek tartották, szobrát mint istenét tisztelték, és ez a szobor a Tiberis folyó két hídja között áll, ezzel a latin felirattal: SIMONI DEO SANCTO. Majdnem minden szamáriai, sőt néhány más nemzetből való is a legfőbb istenként imádta őt; egy bizonyos Helénát pedig, aki vándorlásaiban társa volt, annakelőtte pedig bordélyházi nő, úgy tisztelték, mint a tőle származó első “Elgondolást”. Ugyanígy Menandrosz, aki szintén szamáriai volt, Simon tanítványa, Kapparetai vidékéről származott, és ugyanazon démonok tartották hatalmukban, Antiochiai tartózkodása alatt – mint tudjuk – sokakat megtévesztett mágikus művészetével, azt állította, hogy ő követőivel halhatatlan; még ma is vannak, akik általa megtévesztve ezt vallják. 

Egy bizonyos pontuszi Markion, aki még ma is tanítja követőinek, hogy ismerjenek el egy, a Teremtőnél nagyobb Istent, a démonoktól megszállottan a legkülönfélébb népek közül sokakat káromlásba visz, hogy tagadják meg a mindenség teremtő Istenét, és ismerjenek el egy másik, nálánál nagyobb és hatalmasabb dolgokat művelő Istent. Ezeket mind, akik tanítványaik, keresztényeknek nevezik, valamiképpen úgy, mint a filozófusok között is mindet, noha nem egy véleményt vallanak, közösen a filozófia elnevezéssel jelölik. …. 8. Van birtokunkban egy összeállítás, mely az összes téves nézetet felsorakoztatja, ha látni akarjátok átadhatjuk nektek (*nem maradt fenn)….

XXVIII. 3. A kezdet kezdetén az emberi nemet ő értelmesnek, és azzal a képességgel felruházva teremtette meg, hogy az igazat válassza és a jót tegye, így egyetlen ember számára sem lehet kifogás Isten előtt; mert értelemmel felruházva és a dolgok megismerésére alkalmas képességgel születik. Mégis vannak, akik mindezeket nem fogadják el Istennel kapcsolatban (ti. az igaz tanítást), nemlétezését hirdetik gondolkodási formákban való jártasságuknak felhasználásával, vagy elfogadják létezését, de belemerülnek a gonoszságokba, vagy úgy vélik, hogy kőbe lehet őt zárni, vagy tanítják, hogy nincs erény és bűn, mert minden ember saját nézőpontjából ítél valamit jónak vagy rossznak, és mindez igen nagy istentelenség, az igazságtól távol áll.” – Jusztinosz I. apológia

Egy kis megjegyzés: Az utolsó bekezdést akár ma is mondhatta volna Jusztinusz, mert szinte ugyanaz az emberek nagy többségének hozzáállása: Vagy tagadják, hogy egyáltalán van Isten és felhasználják ehhez okosságukat, vagy elfogadják, de nem érdekli őket, belemerülnek a gonoszságba, vagy esetlen vallásosodnak, megadják ami Istennek “jár”… de nem keresik igazságát (csak egy bálvány nekik Isten), és sokan elvetik azt, hogy van Istennél mérce a jó és a rossz cselekedetekre, mert minden ember a saját nézőpontjából ítél valamit jónak vagy rossznak, ami igen nagy istentelenség.

“V. 1. Ha pedig valaki arra gondolna, hogy ha mi az Istent segítőnknek valljuk, mint állítjuk is, akkor ő nem engedné meg kínzásunkat és hogy igaztalanok uralkodjanak rajtunk, erre mi ezt a magyarázatot adjuk: 2. Isten, aki megalkotta az egész világot, a földi lényeket alávetette az embereknek, az ég elemeit pedig arra rendelte, hogy a gyümölcsök növekedését segítsék, mutassák az évszakok váltakozását, ezért isteni törvényt szabott nekik. Mindezeket, mint látjuk, az emberekért alkotta; az emberek és az ég alatti dolgok felett a gondviselést azokra az angyalokra bízta, kiket erre rendelt. 3. Az angyalok pedig megszegték ezt a rendet, asszonyokkal való szeretkezésben gyermekeket nemzettek és hoztak világra, s mi ezeket hívjuk démonoknak. 4. És hogy az emberi nemet mindezideig szolgaságban tartották, részint mágikus írásaikkal, részint megfélemlítéssel, vagy a rázúdított csapásokkal, részint ital-, étel- és véráldozatokkal, melyekre rászorultak attól fogva, hogy elmerültek az élvezetvágyban; az emberek között elhintették a gyilkosságokat, háborúskodást, házasságtöréseket, szégyenletes tetteket, meg mindenféle gonoszságot. 5. A költők és mítoszok lantosai nem ismervén ezeket az angyalokat és a tőlük született démonokat, akik fiúkat és lányokat gyaláztak meg városokban és a népek között, mert amit ők összeírtak (ti. a lantosok) azokat mint az istennek (Zeusznak), a neki tulajdonított fiaknak, vagy testvéreinek – Posszeidónnak és Plútónak -, meg ezek fiainak tetteiként mondták el. 6. Azzal a névvel illették őket, amint ezen angyalok közül ki-ki magának vagy gyermekeinek adott.”

Megjegyzés: Jusztinosz szerint a bálványimádás és az idegen istenek imádata a lázadó és földre jött angyalok és gyermekeik találmánya, és tulajdonképpen a képek által, és az idegen istenek által (mint a görög pantheon) magukat imádtatják. Továbbá ezek a démonok az emberiség ellenségei, és a gonoszságokra inspirálói és tanítói is egyúttal.

 “22. I. Milyenek is tanaitok? Ki ne nevetne a nagy nyilvánosság előtt tartott rendezvényeken, melyeket a gonosz démonok tiszteletére rendeztek, kik gyalázatba döntik az embereket. 2. Sokszor láttam egy bizonyos személyt, miután láttam, csodálkoztam rajta, majd csodálkozásom megvetésre vált, mert hogy lehet valaki bensőleg más, kifelé pedig valami olyat színlel, ami nem ő, hol szenvedélyesen kérkedve, hol teljesen zavartan, egyszer villámló szemekkel játssza szerepét, máskor kezét ügyesen forgatva, agyagmaszkjában hol Aphroditéként, hol Apollóként tobzódik, egymagában vád az összes istenek ellen, a babonaság tömör foglalata, meghamisítja a hősi tetteket, eljátssza a gyilkosságokat, emlékezetbe idéz házasságtöréseket, az ilyen a megszállottság kincsesháza, a fajtalankodás tanítója, az igazságtalan ítéletek mintája, és az ilyet mindenki megtapsolja. 3. Én azonban megvetem azt, aki mindent meghazudtol, az embert is, istentelenségét is, mesterségét is. 4. Titeket azonban lebilincselnek az ilyenek, leszóljátok azokat, akik nem közösködnek veletek ezekben a cselekedetekben. Még a számat sem akarom kinyitni, ha énekel a kórus, nem akarok azokhoz tartozni, akik természetellenesen illegetik magukat. 5. Mi furcsaságot ki nem találtok és meg nem tesztek? Szégyelletes dolgokat lihegnek és beszélnek, úgy gesztikulálnak, ahogyan nem volna szabad, leányaitok és fiaitok nézik azokat, akik sátor alatt mutatják be, hogy miként kell megcsalni valakit. Szép, nektek az, amit a tárgyalóteremben kérdeznek, minden, amit az éj leple alatt gonoszul elkövetnek, s a mocskos szavak kiejtésével megrontjátok a hallgatóságot. Szépségesek még hazudozó költőitek is, akik képzelt alakjaikkal vezetik félre hallgatóikat.”

Megjegyzés: Tatianosz ugyan egy ókori író, de akár ma is írhatta volna, hiszen a modern kor is sokra tartja a színjátszást (lásd filmek, cirkusz, színház), és mindez az Isteneknek való komédiából kezdődött. Tatiánosz ugyan elég keményen ír a görögök dolgai ellen, de ettől függeltenül meggondolandó, hogy ami olyan természetesnek tűnik a pogány világban, mivel abban nőttünk fel, talán nem is olyan “természetes”, főleg ha a gyökereit is alaposan megismerjük.

“23. 1. Láttam a sportversenyektől, megizmosodott, izmaik súlyát cipelő férfiakat, akikre győzelmi díjuk és koszorúk várnak, melyeket az ígérő versenybírák nem nemes tetteik ígérnek számukra, hanem az erőszak és a sikeres lázadás szeretetéért, hogy az nyerje el a koszorút, amelyiknek nagyobb a hangja. 2. És ezek még mindig kisebb bajt jelentenek. Ki habozna megemlíteni a sokkal nagyobbakat? A hitványság néhány embert már annyira elragad, hogy ezek bujaságból kiárusítják magukat, hogy azután lemészárolják őket. A szegény magát adja el, a gazdag meg meg megvásárolja azokat, akiknek a mészárlást végre kell hajtaniok. Ezek tanúiként ülnek le, az ökölvívók meg párviadalt folytatnak a semmiért, s nincs, aki segítsen. 3. Vagy talán helyes az, hogy ilyen cselekedeteket visztek véghez? Nyilvánosan hirdetni kellene, hogy az az előkelőség, ha nálatok valaki gyilkos csapatot verbuvál, rablóbandát tart fenn, fellépteti az öldöklőket, ti pedig mind, akik a látványosságra összegyülekeztetek, bírái vagyok mind a rendezők, mind a párviadalok elvetemültségének. 4. Aki talán nem tud részt venni az öldöklésen nézőként, az sajnálkozik, mert nem méltattatott arra, hogy a silány és gyalázatos cselekedetek résztvevője legyen. 5. Áldozatokat is a húsevés miatt mutattok be, s emberekre van szükségetek, akiket megvásároltok, hogy emberhússal zabáltassátok a lelkeket is, a legistentelenebb vérontással táplálva. A rabló azért öl, hogy megszerezzen valamit, a gazdag csak a gyilkolás kedvéért vásárol gladiátort magának.”

Alexandriai Kelemen – Stromata III. könyv (részlet)

 

3.4.25.1 Említést tettünk pedig a Pontuszi Markión szektájának követőiről, akik a Teremtővel való szembenállás miatt elutasítják a világi javakkal való élést. 3.4.25.2 Az önmegtartóztatás okává vált ugyanis neki (a Teremtő), ha ugyan ezt önmegtartóztatásnak mondhatjuk, (mert) maga a Teremtő az, aki ellen ez az Isten ellen tusakodó gigász úgy véli, hogy képes harcolni, túllépve a teremtésen és formáltatáson. 3.4.25.3 És ha közösen használják is az úrnak beszédét, amelyet Fülöpnek mondott: „Hagyd a halottak, hogy eltemessék saját halottaikat, te pedig kövess engem!” (vö.: Mát. 8:22) de azt is fontolják meg, hogy Fülöp testét is hasonlatosan formáltatásnak nevezi, a test pedig nem szennyezett hulla. 3.4.25.4 Hogyan lehetett tehát neki olyan teste, amikor még nem volt holt? Mert felkelt az úr sírboltjából, mikor megölte a szenvedélyeket, de élt a Felkentnek. 3.4.25.5 Megemlítettük pedig a törvényrontó, asszonyokkal közösülő Karpokratészt is, de amikor Nikolaosz mondásáról értekeztünk, emezt mellőztük.

3.4.25.6 Annyira szép asszonya volt (Nikolaosznak), mondják, hogy az Üdvözítő mennybemenetele után irigységből megvádoltatott az apostolok előtt, hogy vezetők közé hozza be az asszonyt, és megengedi, hogy aki akar, házasodjon vele. 3.4.25.7 Mert, mondják ugyanis, hogy ez a tett megfelelő a mondásnak, hogy „szükséges a hústestnek romlani”, és mind, akik csak követik e tettet és beszédet, egyszerűen és fájdalom nélkül féktelenül paráználkodnak, kiknek részük van felekezetében.

3.4.26.1 Tájékozódtam azonban én, hogy Nikolaosz semmiféle más asszonnyal nem volt kapcsolatban, mint akivel megházasodott és feleségének hirdetnek és ennek gyermekei teljes öregségükig szüzek maradtak, fia pedig romlatlan maradt. 3.4.26.2 Tekintettel erre, szenvedélyének elnyomása végett cselekedte, amikor az apostolok közé vitte feleségét, aki iránt féltékenynek hirdették, és megtanította, hogy mit jelent a „hústestnek” nagyon vágyott élvezeteit „megrontani”. Mert nem akart – úgy vélem – az Üdvözítő parancsolata szerint két úrnak szolgálni, a gyönyörnek és Istennek. 3.4.26.3 Ezért mondják, hogy Mátyás (apostol) is így tanított: „harcolni kell a hústesttel és semmibe venni, sohasem szabad utat engedni a féktelen élvezetnek, az életet pedig növelni kell a hit és az ismeret által.”