Istoria unei creştinări forţate (Buletin info)

 

Istoria unei creştinări forţate (eşuate) – avarii din Pannonia

 

"Nu faceti nimic din duh de cearta sau din slava desarta; ci, in smerenie, fiecare sa priveasca pe altul mai presus de el insusi."(Filip.2:3)

Dacă vă uitaţi pe Wikipedia la steagul secuilor, veţi observa o asemănare izbitoare cu simbolurile de pe steagurile musulmane: steaua şi semiluna. Unii vor spune imediat că este o coincidenţă şi nu au nimic în comun. Dar poate că totuşi au...

Steagul secuilor are ca simboluri o stea cu opt colțuri și o semilună în creștere.

Este posibil ca steagul secuilor să aibă legătură cu ultima rămăşită a avarilor, care s-au numit ulterior "secui". După ce statul avar a fost slăbit, au ajuns sub influenţa imperiului Khazar, cel puţin clasa conducătoare – având în vedere numele Khanilor avari (Abraham (805–?) şi Isaac (?–835). După ce Pannonia avară a fost cucerită şi împărţită între fraci (un popor germanic) şi bulgarii de la Dunăre, au fost forţaţi să se creştineze, rămăşiţele clanului conducător, refugiindu-se într-un colţ din Ardeal. De aici Zandir Ban a trimis solii pentru ajutor la conducătorul bulgarilor de pe Volga, Almiş Khan, care era musulman. Nu se ştie cert dacă în această împrejurare sau chiar mai repede unul dintre conducătorii avarilor să fi trecut la religia musulmană, preluând şi însemnele religiei lui pe steagul său. În această perioadă de alianţă s-au purtat câteva bătălii importante, în care spre final Almiş Khan moare, prins într-o ambuscadă la hotarul Ardealului (Duleba, Ruthenia), iar în una dintre bătălii purtată lângă Râul Bugul de Sud, din Ucraina, alinaţa a pierdut foarte mulţi soldaţi, aşa că bulgarii de pe Dunăre nu s-au obosit să-i numere, fiind ocupaţi cu numărarea propriilor soldaţi ucişi:

"Cine s-ar putea angaja să numere pierderile avarilor păgâni în atâtea bătălii, când au murit 20.000 de călăreți dintre bulgarii învingători.” Această relatare, vine din gura trimisului episcopului Lazar la Arnulf Leon al VI-lea în 896.

După ce alinaţa a recucerit Pannonia, avarii creştinaţi cu forţa au trecut înapoi la păgânism, luând un alt nume, acela de secui - care înseamnă "cel ce stă pe scaun", un joc de cuvinte pentru "nobil".

 

În vechea cronică kieviană se afirmă cum anumite zone ale slavilor au fost ocupate de vlahi. Acest lucru este susținut oarecum de P. magister în paginile din Gesta Hungarorum, precum și de un studiu asupra așezărilor imperiului făcut în timpul monarhiei Austro-Ungare. Potrivit acestui studiu, multe așezări slave ocupate de vlahi și-au păstrat vechile denumiri slave, un astfel de nume de loc fiind Cluj, care înseamnă „înconjurat (localitate împrejmuită)”.

Cronica vremurilor trecute - de Nestor Cronicarul este o istorie a Rusiei Kievene de pe la 850 până la anul 1110, scrisă prin anul 1113 în Kiev. Această lucrare este considerată una dintre sursele fundamentale folosite pentru interpretarea istoriei timpurii a slavilor răsăriteni.

 

Secuii alături de vlahii din Ardeal

 

Cronicarul ungur Símon de Kéza arăta în cronica Gesta Hunnorum et Hungarorum, scrisă în jurul anului 1283:

 

    „De aceea (secuii) amestecându-se cu blackii se zice că se foloseau de literele lor” - (blackii fiind o stâlcire a cuvântului vlah)

 

    „cum Blackis in montibus confinii sortem habuerunt”

 

De asemenea, „Cronica lui Marcus” menționează că secuii ar fi un rest de populație hună, care s-a retras în munți, stabilindu-se alături de valahi. Aceste informații se reîntâlnesc și în „Chronicon pictum vindobonense” (Cronica pictată de la Viena).

 

    „Au rămas însă din huni trei mii de bărbați care, scăpați din bătălia Crumheldină printr-o pătrundere plină de groază, s-au îngrijit a se aduna în câmpia Chiglamezey. Care bărbați, deoarece se temeau de națiunile occidentale, ca nu cumva să-i atace pe neașteptate, au intrat în Erdeelw și s-au numit pe sine nu unguri, ci Zecul... totuși, după cum au vrut ungurii, nu și-au hotărât soarta în câmpia Pannoniei, ci cu valahii în munții din vecinătate”

    —Cronica lui Marcus

 

Același eveniment la Kézai Símon:

 

    „remanserant quoque de Hunis virorum tria milia... in campo Csiglae usque Arpad permanserunt, qui se ibi non Hunos sed Zaculos vocaverunt... Postquam autem filii Ethele in pr[o]elio Crunhelt cum gente Scitica fere quasi deperissent, Pannonia extitit Xannis sine rege, Sclavis tantummodo, Grecis, Teutonicis, Messianis et Vlahis advenis remanentibus in eadem, qui vivente Ethela populari servicio sibi serviebant”

    —Simon de Keza, Gesta Hungarorum

Wikipedia

 

Sursa Wikipedia

 

 

 

Kolozsvár, a kilenc zárral csukott székvár

 

Clujul, oraşul-reşedinţă având poarta cu nouă zaruri

 

A RÉGMÚLT IDŐK ELBESZÉLÉSE - azaz, A Kijevi Rusz szláv nyelvű krónikájának beszámolója szerint, a szlávok bizonyos területeit a vlahok foglalták el. Ezt némileg alátámasztja P. magister a Gesta Hungarorum lapjaiban, valamint az Osztrák-Magyar monarhia idején készült tanulmány, a birodalom településeiről. E tanulmány szerint a vlahok által elfoglalt sok szláv település megtartotta régi szláv nevét, egy ilyen helynév lévén Kolozsvár is, melynek jelentése "körülzárt (helység)".

 

E régi nevén az 1241-1242 évi végzetes tatárjárás előtt is létezett, a Dél-Bugi csata után Erdélybe menekült hét törzs egyik székhelyeként.

Ukrainai tartozkodásuk során, a magyarok bekapcsolódtak a bulgárok és bizánciak közötti háborúba. Ez azonban végzetes kimenetelű volt számukra és az Ukrainai haza (görögül Levedia) elhagyásához vezetett – 895-ben, miután a bolgár kémek jelentették, hogy egy jókora magyar zsoldossereg elhagyta Levediát, nyugatra menve. Némileg homályos mi történt ezután. A sorsdöntő összecsapást követően, amely a Nagy Bolgár Birodalom és a velük szövetséges besenyők csapatainak győzelmével végződött,  a hátrahagyott magyarok, miután levágtak kb. 20000 ellenfelet, de számuk is rohamosan csökkent, a bolgárok szerint mindent otthagyva elfutottak. De merre? Egy régi székely monda szerint, a Moldvai havasonkon tulra, erdők között bujkálva, 3 kínos hónapon át és ott hét tábort ütöttek egy félreeső helyen az eddig is titokzatos Csigle mezején élő székelyek szomszédságában, minden törzs külön külön. Miután a nyugatra ment magyar zsoldossereg sikeresen visszatért a Levediai szállásterületekre és felégetve találta őket, nem Erdélybe ment át, hanem Álmishoz, a Volgai bolgár kán birodalmába kérőztek. A volgai bolgárok muzulmán hitre tért kánja, persze megörült a kilakult helyzetet látva, mivel a magyarok ellenséges viszonyban voltak vele szemben, valamint azért mert a Kievtől nyugatra élő szlávok, nem még fizették az évi adót és a magyarokkal akarta ezt is elintézni. Itt békét és szövetséget kötöttek a kánnal, a magyarok és a bolgárok hadai pedig hamarosan útra keltek a kán vezetésével és nem sok haddal nyugat felé vonultak a Kievi szlávok és a kun szövetségeseik zsoldosserege ellen, 897-ben. A magyar és a bolgár hadak vitézsége előtt a kieviek és a kunok nem tudtak megállni és felajánlották a békét, valamint tuszokat adtak kezesül és kifizették a kánnak az évi adót, a kunok pedig a kán zsoldjába álltak.  Miután az erdélyi magyarok és a velük időköben szövetségre lépett székelyek hadai, megtudták a hadmentet, a kán eleibe jöttek Ruthéniába. Az egyesült bolgár, kun és magyar haderőtől félve, a szlávok Ukrainai és Dulóbai (Ruthéniai) vajdái sorra behódoltak a kánnak, tuszokat adtak és kifizették az évi adót, pénzben és marhában. A kán eképpen megrakva pénzel és marhaállománnyal, a Ruthénia szomszédségában levő Erdély határába ért. Itt átadta a kun zsoldossereget és a hadművelet vezetését Árpádnak, ő pedig hazája felé vetette magát, a Ruthéniai Kárpátok erdőin át. Azonban egy ottani vajda megtudta, hogy a magyar és a bolgár seregek szétváltak és hogy a kánnak nincs nagy serege és gazdagon megrakva megy vissza, pénzel és marhával. Ezért hamarosan megszervezte, hogy állják át a kán utját egy erdei szorosban. Tudva azt, hogy a bolgár kán, habár idős ember, de mégis mindig a katonái élén lovagol, egy kiéheztetett anyamedvét engedett el a szorosban, vele szemben jönni. A váratlan találkozásban, a medve halálos sebet ejtett a kánon, a bolgár hadat pedig ezután szétverték, a vajda megkaparintva ezáltal a nagy zsákmányt.  

Miután a magyarok az ismét fellázadt ruthénok közt nem maradhattak, 897-ben másodjára, először 895-ben csupán mint zsoldossereg voltak, átkeltek a Vereckei hágón és szabad letelepedés cserébe felajánlották  szolgálatukat egy tiszamenti bolgár vajdának, aki a bizánciakkal állt szövetségben és nem a dunai bolgárokkal. A vajda tudva azt, hogy a magyarok szintén a bizánciakkal szövetségesek és hogy a magyarok a dunai bulgárokkal vannak háboruban, befogadta őket, nem sejtve a hátsó szándékot. Itt megtudva a vajda silány hadi képességét, a magyarok bejelentették igényüket egy nagyobb területre. Nagyobb katonai fölényben lévén a magyar, kún és székely hadak kiverték a hatalmat a bolgárok és a morvák kezéből,

 

 

Visszatérve Kolozsvár kapújához, miért volt annyi zárja? Vsz. azért, mert kilenc szakmában tömörült a lakosság és minden szakma főmestere birtokolt egy kulcsot.

De ce a fost închis de atâtea ori? Prb. deoarece populația era concentrată în nouă profesii și maestrul fiecărei profesii poseda o cheie.

A középkori Kolozsváron több céh is működött, erről tanuskodik egy régi ének. Így voltak:

Az 1469-ben alapított Tímárok Céhe

Az 1467-1468-ban megalakult Kovácsok Céhe

Lakatosok és Sarkantyusok Céhe, 1472-1475 között alakult

1473-ban alapított Ezüstkovácsok Céhe

Szabók Céhe, 1475-ben alakult

Az 1479-ben alapított Takácsok Céhe

A Szűcsök céhe, alapítása 1479-ben, betársult formában 1488-ban

Az 1486-1487-ben alapított Kötélverők Céhe (Céhes keretekben először az erdélyi szász céhszabályzat említi a kötélgyártót 1376-ban.)

Cipészek Céhe (-)

În Clujul medieval au existat mai multe bresle, stând ca mărturie un vechi cântec. Astfel au fost:

Breasla Tăbăcarilor, înființată în 1469

Breasla Fierarilor, înființată în 1467-1468

Breasla Lăcătușilor și Pintenarilor, înființată în 1472-1475

Breasla Argintarilor, înființată în 1473

Breasla Croitorilor, înființată în 1475

Breasla Țesătorilor, înființată în 1479

Breasla Cojocarilor și Blănarilor, înființată în 1479, 1488

Breasla Funarilor, înființată în 1486-1487

Breasla Pantofarilor (-)

Kolozsváros olyan város,

A kapuja kilenc záros.

Abban lakik egy mészáros,

Kinek neve Virág János.

Kordován csizma lábára,

Sárga sarkantyú van rajta,

Összeveri legény módra,

Hull a csukros szegfű róla.

Kapum előtt összeveri,

Víg szívemet keseríti,

Kapum előtt ne veregesd,

Víg szívemet ne kesergesd.

A szabók cégének bástyája, Kolozsváron még áll.